Elhunyt Ladó Margit M. Armella mallersdorfi ferences nővér

Rövid, türelemmel viselt betegség után január 26-án, Szent Timóteus és Szent Titusz ünnepén a mennyei Atya magához szólította Ladó Margit M. Armella nővért.

1930. január 20-án Lövétén született, Ladó Imre és Márton Anna gyermekeként. A négy elemi osztály elvégzése után a családi háztartás vezetésébe segített be édesanyjának. 1946-ban, életének 16. évében lépett be a kolostor falai közé Marosvásárhelyen, ahol 1948-ig a konyhában dolgozott, és ezen év júliusában Kolozsvárra került; ott kerti, mezei munkában segített a közösségnek.

1948. október 31-én öltötte magára a szerzetesi ruhát, amelyet nem sokáig viselhetett. 1949. február 24. és augusztus 15. között rövid időre visszaköltözött Marosvásárhelyre. A szerzetesrendek feloszlatása után visszatért Lövétére, és szüleinek segített a ház körüli és mezei munkában. 1950 novemberében a vulkáni, már civilben élő nővérközösséghez csatlakozott, és ott segédkezett 1956-ig. Fogadalmait titokban tette le.

Első fogadalmát 1951. június 20-án Gyulafehérváron helyezte a jó Isten elé, majd egész életét 1974. augusztus 4-én Borbándon adta át Teremtője kezébe, az örökfogadalom által. Ezt követően a gyulafehérvári katolikus papnevelő intézetbe hívták a konyhai munkában segíteni, ahol 1985-ig élt és szolgált. Nyugdíjazását követően 1991-től a székelyudvarhelyi közösség tagjává vált, és folytatta a konyhai szolgálatot. 1996 és 1999 között elöljárói Dévára helyezték, és rábízták a kis közösség vezetését. 2002 és 2008 között a székelyudvarhelyi Pastor Bonus papi öregotthonban segítette a nővérek munkáját az idős papok szolgálata által.

M. Armella nővérünk életét a papság tisztelete és szolgálata jellemezte, mind fiatal, mind időskorban. 2008 után erejéhez képest besegített továbbra is a konyhai tevékenységben, bár fokozatosabban egyre kevesebbet. Élete utolsó éveiben imáival, a kápolnában töltött szentségimádásokkal szolgálta a közösséget. Legjobb könyvnek a Breviáriumot tartotta, amelyet gyakran olvasott és imádkozott.

Temetése január 29-én, hétfőn délután 15 órakor volt Székelyudvarhelyen, a Szent Miklós-hegyi ravatalozóban.

A jó Isten jutalmazza meg őt az örök boldogsággal hűségéért, közösségünkben és a teológián tett szolgálataiért, imáiért! Pihenése legyen csendes, emléke áldott!

Forrás: Mallersdorfi Ferences Nővérek Közössége; romkat.ro

Fotó: romkat.ro

Magyar Kurír