Elhunyt Nemesszeghy Ervin SJ, a magyar jezsuita rendtartomány egykori provinciálisa

Nemesszeghy Ervin 1929. augusztus 13-án született Budapesten a család harmadik fiúgyermekeként. Pécsett nevelkedett, középiskolai tanulmányait a Piusz Jezsuita Gimnáziumban végezte, ahol 1947-ben érettségizett. Ezután egy évig orvostanhallgató volt, majd 1948 nyarán felvételt nyert a jezsuita rendbe. Noviciátusát Budapesten, a zugligeti Manrézában kezdte, de annak befejezése előtt, 1950 májusában a kommunista hatóságok kilakoltatták őket. 1950. június 10-én az ÁVH Szegedről, a Kálvária sugárúton lévő jezsuita rendházból sok rendtársával együtt „kényszer-tartózkodási helyre” vitte őt is.

A jezsuita rend betiltása után 1950 és 1952 között a szegedi szemináriumban tanult, de miután a szerzeteseknek állami nyomásra el kellett hagyniuk ezt az intézményt is, világi tanulmányokba kezdett. Titkos jezsuitaként a következő két évben a debreceni egyetemen matematika–fizika szakos hallgató volt, majd 1954–1956 között Budapesten orvosi tanulmányokat folytatott. Az 1956-os forradalom leverése után külföldre menekült, hogy folytathassa rendi képzését. Angliába kerüve a Heythrop College-ban fejezte be teológiai tanulmányait, és ott szenteltek pappá 1959-ben.

Rendi képzésének utolsó állomását, a harmadik próbációt 1961-ben az ausztriai St. Andräban végezte. 1962–1966 között fizikából doktorált az oxfordi egyetemen. Kutatási területe az alacsonyhőmérsékletű fizika volt. 1967–1970 között Heythropban, majd Chipping Nortonban filozófiát és szimbolikus logikát tanított. 1971–1978 között Londonban volt filozófiaprofesszor, közben az emigráns magyarok között végzett lelkipásztori munkát. 1978 és 1988 között Torontóban működött a magyar jezsuita rendtartomány külföldi szekciójának novíciusmestereként. Sok lelkigyakorlatot vezetett Angliában, Kanadában, az Egyesült Államokban, Dél-Amerikában és Európa számos országában.

1986-tól a külföldön élő magyar jezsuiták provinciálisa lett, majd 1990-ben visszatért Magyarországra, s mint az újból egyesített magyar jezsuita provincia tartományfőnöke szolgált 1996-ig. Ezután három évig igazgató volt Miskolcon, a Fényi Gyula Jezsuita Gimnáziumban. 1999 és 2002 között a dobogókői Manrézában segített a lelkigyakorlatos szolgálatban, majd 2002–2005 között ismét a magyar rendtartomány provinciálisa lett.

2005 és 2012 között Püspökszentlászlón folytatta azt a lelkigyakorlatos munkát, amit Vácz Jenő atya kezdett meg. 2012-től Budapesten, a Sodrás utcai rendházban lakott, majd a Szociális Missziótársulat Farkas Edith idősotthonába került, ahol 2018. szeptember 25-én elhunyt. Rendtársai, Nemeshegyi Péter és Mustó Péter mellette voltak az utolsó órákban és a halálakor. Imádsággal kísérték, míg szépen elaludt. Áldott módon ment el.

Ervin atya különböző szolgálatai révén (elsősorban a három alkalommal, összesen tizenhárom évig végzett tartományfőnöki tevékenységével) a magyar jezsuita rendtartomány életében rendkívül fontos szerepet játszott, különösen a rendszerváltás utáni újrakezdésben, a külföldi és az itthoni jezsuita rendtartomány-részek egyesítésében. Személyében egyesült a természettudományos kutató és a lelkigyakorlatot vezető mester. Kedvessége és tudása sokak számára jelentett inspirációt és szilárd támaszt.

Főbb művei: On the notion of negation in certain non-classical propositional logics. London, é. n.; Theology of Evolution. J. Russellel. London, 1971. (Theology today 6.); Az anyagi világ. Róma, 1982. (Teológiai kiskönyvtár IV/1.) (=Alszeghy. 1983:IV. is).; Jezsuiták küldetése. Szerk. Bp., 1998. Hit, vallás, kultúra. Szerk. Uo., 1999. 88.

A 2002-es provinciálissá választásakor vele készül interjú ITT olvasható. ITT pedig meghallgatható egy konferencián mondott előadása a hit és a tudomány kapcsolatáról.

* * *

Nemesszeghy Ervin SJ szentmisével egybekötött temetése október 15-én, hétfőn 16 órakor lesz a józsefvárosi Jézus Szíve-templomban (1085 Budapest, Mária utca 25.).

Forrás és fotó: Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya

Magyar Kurír