P. Nagy István Tarzíciusz 1928. november 25-én született Rákosterebesen, 1948-ban lépett be a Kisebb Testvérek Erdélyi Rendtartományába, majd a kommunista rezsim mostohasága a noviciátusból távozásra kényszerítette. 1952-ben visszatért a rendi keretekbe és Máriaradnán tette le első fogadalmát. 1957. november 24-én szentelték pappá Désen, ahol 1967-ig volt kisegítő lelkész. További állomáshelyei: 1967-72. Ojtoz, 1972-77. Marosvásárhely, 1977-84. Marosszentgyörgy, 1984-89. Marosvásárhely, 1989-2013. Esztelnek.
2013-ban betegsége miatt Csíksomlyóra került. A Szűzanya lábánál az örök életbe vetett hittel készült az Úr Jézussal való találkozásra, akit életében kitartóan szolgált.
„Áldjon, én Uram, mi nővérünk, a testi Halál, ki minden élő embert megtalál.
(…) boldogok, akik szentséges akaratodhoz igazodnak, nem tesz kárt bennük második halál.”
(Szent Ferenc: Naphimnusz – Dsida Jenő fordítása)
Magyar Kurír