Elhunyt Puskás Mihály kanonok

„Boldogok a holtak, akik az Úrban halnak meg. Így van, mondja a Lélek: pihenjék ki fáradalmaikat, mert tetteik elkísérik őket!” (Jel 14,13)

Az örökkéválóságba költözött oltártestvérünktől 2015. június 5-én, pénteken a délután 2 órakor kezdődő koncelebrált engesztelő szentmise keretében veszünk búcsút a szentkirályi plébániatemplomban. Ezt követően délután 5 órakor a feltámadás hitével és reményével a mogyoródi temetőben helyezzük őt örök nyugalomra – olvasható a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye gyászjelentésében.

Elhunyt testvérünk 1944. szeptember 28-án született Mogyoródon. Vácon szentelték pappá 1967. június 18-án. Szolgálatát a szentesi Jézus Szíve-plébánián kezdte káplánként, majd hitoktató-káplánként folytatta Kocséron. 1970-ben Gödöllőre került, ezt követően 1973-ban Budapest-Rákosligeten, majd Jászkarajenőn tevékenykedett. 1977-ben kapta meg plébánosi kinevezését Szentkirályra. 1993-ban az egyházmegyei határok rendezésével került a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegyébe. Még ugyanebben az évben főpásztora érseki tanácsosi címet adományozott neki.

1994-ben főszentszéki bírói kinevezést kapott. 1999-ben Szentkirály község díszpolgára lett. 2004-ben érdemei elismeréséül tiszteletbeli kanonoki címet, majd 2007-ben a főszékesegyházi káptalan mesterkanonoki kinevezését kapta. 2010-ben kiskunsági főesperes, 2012-ben bácsi főesperes lett. Majdnem négy évtizedes köztiszteletnek örvendő plébánosi szolgálatát Szentkirályon végezte.

Elhunyt paptestvérünk nagyon tisztelte Szent István királyt, templomának védőszentjét. A templomot több Szent István király tiszteletét elmélyítő liturgikus tárggyal ékesítette. A rendszerváltás előtti időben Marosi Izidor püspök úrral együtt nagy küzdelmek árán szerezték vissza községük régi nevét, Szentkirályt. Évek óta tartó súlyos betegségét türelemmel és alázattal viselte.

Fotó: Új Ember

Magyar Kurír