Elhunyt Regőczi István atya, az Isten vándora

Regőczi István 1915. október 5-én született, egyszerű molnárcsaládban. Teológiai tanulmányait a belgiumi Bruges-ben végezte. 1943. március 28-án szentelték pappá. 1945-ben visszatért Magyarországra.

Máriaremetén volt hittanár és káplán; majd a Váci Egyházmegye szolgálatában Vácott megalapította a Sasfiókák nevezetű gyermekotthont több mint 300 hadiárva számára. Mint minden egyházi egyesületet és intézményt, a kommunista hatalom 1949-ben államosította és feloszlatta az árvaházat. Regőczi atyát Kistarcsára internálták. 1953-as szabadulása után Máriabesnyőre került, ahol lelkipásztori szolgálata mellett újból gyermekotthont létesített, illegálisan. 1957-ben újból letartóztatták. A szabadulása után írt könyvei miatt – Az én sasfiókáim, Sasfiókák viharban, Mi nem hallgathatunk – illegális sajtótevékenység címén 1969-ben mint politikai foglyot 23 hónap szigorú fegyházra ítélték. Összesen hat évet ült a kommunisták börtönében.

Büntetése letöltése után Pestszentlőrincen kisegítő lelkészként szolgált, majd a XII. kerületben hozzáfogott a romos Boldogasszony-kápolna felújításához, amelynek már lebontását fontolgatták. A kápolna mellett létrehozta a Táborhegy zarándokházat, s a helyet a magyarság engesztelő központjává tette. A kegyhely egy idő után szűkösnek bizonyult, így jóval nagyobb kőkápolnát építettek, melyet 1991-ben szentelt fel Katona István váci segédpüspök. A Kútvölgyi kápolna ma is a szentségimádás, az engesztelés, a hálaadás és az imádság helye.

Regőczi István 1992-től, amikor Vác díszpolgárává választották, tíz éven keresztül szolgált lelkipásztorként Vácott – nem messze a fegyháztól, amelyben évtizedek óta végzett börtönmissziót.

Munkásságáért Magyar Örökség-díjjal és Parma fidei – A hit pajzsa díjjal tüntették ki.

Az Isten Vándora című könyvében életútját írta meg. Évtizedeken át maga köré gyűjtötte az árva gyermekeket, és velük árvaházakat, templomokat, kápolnákat épített. E tevékenységéhez Belgiumból kapott komoly anyagi segítséget. Itthon számos nehézségbe ütközött, szinte évente más helyen kellett újrakezdenie lelkipásztori munkáját. Tíz papnövendéket taníttatott, hét templomot építtetett, háromszáz árvát nevelt fel, tizenegy magyar és öt flamand nyelven íródott könyvével ért el sikert. Rendületlen hittel és kitartással 94 évesen még mindig dolgozott a Kútvölgyi kápolnában – mondta laudációjában Bolberitz Pál 2010 februárjában, a Parma fidei – A hit pajzsa díj átadásakor.

Magyar Kurír

Fotó: Thaler Tamás