Elhunyt Simó Zoltán SJ

„Az éjszaka ment el Zoli bácsi, aki a nyáron volt kilencvenéves, de az utóbbi pár hétben nagyon legyengült daganatos betegsége miatt, nehezen tudott már beszélni, folyamatos ápolásra szorult. Hétfőn még benn voltunk nála, utoljára láthattam, és beszélgettünk egy kicsit, bár már nehezen lehetett felismerni szavait” – írja Korponai Gábor SJ az idős rendtársról.

Simó Zoltán Tabajdon született 1925-ben. 1949. május 30-án kezdte el a noviciátust a budai Manrézában. Csupán az első évet töltötte Budapesten, 1950. május 19-én az ávósok elfoglalták a noviciátus épületét, s a novíciusok Szegedre kerültek. Június 10-én az ottani jezsuitákat Jászberénybe, a ferences kolostorba internálták.

1951-ben szabadult, és Budapestre költözött, ahol 1954-ig különféle helyeken dolgozott: lakatosként, a Hittudományi Akadémián hivatalsegédként, gázgyári munkásként, a szállítóberendezések gyárában segédmunkásként. 1954-től ismét Jászberényben élt, ahol a szociális otthon mindenese volt.

A rendszerváltásig szintén több helyen dolgozott: kántorként Solymáron, majd a Farkasréti temető melletti templomban, később Nógrádverőcén a szociális otthonban.

A rendszerváltás után nyugdíjasként került a makkosmáriai templomhoz kántorként és mindenesként.

Utolsó éveit Pilisvörösváron töltötte a Szent Erzsébet Otthonban, ahol játékával és énekével kísérte az ottani miséket. Szeretett barkácsolni, javítgatni, és nagy szeretettel osztogatta a csokoládéit a fiatalabb jezsuitáknak.

Forrás: Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya

Fotó: Studio Bakos

Magyar Kurír