Elhunyt Sóczó Ferenc piarista szerzetes

Sóczó Ferenc a Békés megyei Gyomán született 1938. április 12-én. A szomszédos Endrődön nőtt föl. A két községet később, 1982-ben egyesítették. Tanulmányait 1944 szeptemberében az endrődi katolikus iskolában kezdte, majd 1952-tól a szeghalmi Bolyai Farkas Gimnáziumban folytatta kollégistaként. Eközben találkozott Vízvári László, majd Nádor Ferenc piaristákkal, akik egymást követően az endrődi plébánia káplánjai voltak. Példájukra úgy döntött, hogy az érettségi után a piarista rendbe jelentkezik. 1956 augusztusában kezdte meg noviciátusát. 1957-től a Kalazantinumban (a piarista rend magyarországi rendtartományának hittudományi és tanárképző intézete és növendékháza 1894 és 2000 között) tanult teológiát, 1960-tól pedig az Eötvös Lóránd Tudományegyetemre járt, ahol magyar–német szakos diplomát és germanisztikai doktorátust szerzett. Eközben 1961-ben örökfogadalmat tett, majd 1964-ben pappá szentelték.

Az 1965/1966. tanévben kezdett tanítani a kecskeméti piarista gimnáziumban. 1968 márciusában egy, a kommunista állami hatóságok által befolyásolt fegyelmi vizsgálat után Albert István tartományfőnök Budapestre helyezte, ahol a novíciusok promagisztere, valamint segédkönyvtáros és segédlevéltáros lett. 1970-től ismét taníthatott németet és magyart a budapesti piarista gimnáziumban, majd 1971 nyarán a rendtartományi könyvtár és levéltár vezetője lett, és egyúttal a Kalazantinum főiskola filozófia tanára. A gimnáziumban és a főiskolán is szigorú tanárnak számított, diákjaitól elvárta, hogy olvassák és ismerjék a téma szakirodalmát.

Promagiszteri tisztségét 1973-ig viselte, könyvtárosi feladatát 1974-ig, a levéltárosságot pedig egészen 1979-ig látta el. 1979-ben megválasztották rendtartományi asszisztensnek, így három évig tagja volt a tartomány fő döntéshozó testületének, 1996–2000 között pedig a központi gyűjtemények rendi felelőse volt.

Amikor 2001-ben a Kalazantinum helyett létrejött a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola, egy évig filozófiát tanított az intézményben, majd 2002-ben nyugalomba vonult. Utolsó éveit a számára kedves német irodalom, a pszichológia, a keleti filozófiák és vallások, a zen, a jóga tanulmányozásával töltötte. Régi diákjai közül sokan fölkeresték, rendszeresen tartott számukra irodalmi és filozófiai előadásokat („Vinodalom”, illetve „Filozófiai Akadémia néven). Főként az ő ajánlásukra kapta meg 2018-ban a Magyar Érdemrend Lovagkereszt kitüntetés polgári tagozatát. Az utóbbi években a rendházat már nem hagyta el, de gyakran lehetett látni a tetőteraszon sétálva, zsolozsmázás közben, kedves varjúit etetve. Hosszú betegeskedés után, 2023. február 16-án este hunyt el a budapesti piarista rendházban.

Forrás és fotó: Piarista.hu

Magyar Kurír