Elhunyt Szabó Ferenc SJ

„Csak percnyi villanás az életem:
mögöttem és előttem ásít a sötét!
Hogyan kerültem éppen most ide,
miféle ismeretlen véletlen
játszott velem, parányi csillagporral?
S mi lesz velem, ha csöppnyi fényemet
kioltja majd egy ismeretlen Árny?
Az életem-halálom döbbenet, talány!”
(Szabó Ferenc: Pascal, 1981)

A jezsuita intellektuális apostolkodás meghatározó alakja, Szabó Ferenc a Zala megyei Kálócfán született 1931-ben paraszti családban. Az elemi iskolában már fiatalon kitűnt tehetségével és szorgalmával, ezért elnyerte a Horthy Miklós-ösztöndíjat. 1950-ben érettségizett, majd egy-egy évet tanult az egri és a szombathelyi papi szemináriumban. Mentora és későbbi barátja, Pálos Antal SJ révén már a negyvenes évek végén felvette a kapcsolatot a jezsuitákkal. A rendbe hivatalosan a szerzetesrendek 1950-es feloszlatása után, immár az illegalitásban lépett be, 1953-ban.

Budapesten francia és magyar irodalmat tanult az Idegen Nyelvek Főiskoláján, majd az ELTE Bölcsészettudományi Karán. Az 1956-os forradalom leverése után, novemberben elöljárója kérésére távozott az országból. Rendi tanulmányait a belgiumi Eegenhoven jezsuita főiskoláján végezte 1957–63 között, közben 1962-ben Brüsszelben pappá szentelték. 1966-ban teológiai doktorátust szerzett a párizsi Institut Catholique-on, disszertációját Szent Ambrus krisztológiájából írta.

1967-től a Vatikáni Rádió magyar műsorának szerkesztője, majd 1972-től vezetője lett. Római évei alatt filozófiai, teológiai és irodalmi ihletettségű munkáival a nyugati szakirodalomtól elzárt magyarországi hallgatók és olvasók számára hozzáférhetővé tette a kortárs szellemi élet legértékesebb irányzatait. Emellett nagy szerepe volt abban, hogy a II. Vatikáni Zsinat tanítása eljusson Magyarországra.

Húszéves rádiószerkesztői, kultúraszervezői munkája során valóságos intézménnyé vált az emigráns és az Olaszországba látogató magyarság körében. Több pápával személyesen találkozott, tolmácsa volt a Vatikánba érkező magyar politikai vezetőknek, és 1991-es magyarországi látogatása előtt ő segítette II. János Pált a magyar kiejtés elsajátításában.

1992-es hazatérése után a Távlatok című jezsuita folyóirat főszerkesztője lett. 1993–94-ben a Magyar Rádió felügyelőbizottságának, 1994-től pedig a Magyar Katolikus Püspöki Kar médiabizottságának tagja volt. 2000 és 2005 között a Pázmány Péter Katolikus Egyetem kommunikáció szakán óraadó tanárként adott elő, 2011-ig a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskolán tanított, majd egészen haláláig fáradhatatlanul dolgozott.

Rendkívül termékeny író volt, az 1970-es évektől alig volt olyan esztendő, amelyben ne jelent volna meg könyve vagy verseskötete. Nevéhez számtalan filozófiai, teológiai, irodalomkritikai tanulmány, monográfia, műfordítás és költemény fűződik itthon és külföldön. Kiemelkednek közülük a Pázmány Péterről és Prohászka Ottokárról, a francia egzisztencialistákról írt művei, verseskötetei, valamint a magyar, köztük üldözött jezsuiták életéről szóló Anima Una könyvsorozata.

1991-ben Pro Cultura Hungarica emlékplakettet kapott, 1996-ban a Magyar Pen Club Illyés Gyula-díjjal tüntette ki műfordítói munkásságáért. Irodalmi tevékenységét 2001-ben Stephanus-díjjal, újságírói pályafutását 2002-ben Táncsics Mihály-díjjal ismerték el. 2007-ben a Széchenyi Társaság díját, egy évre rá a Pro Cultura Christiana díjat, 2011-ben a Magyar Örökség Díjat, 2012-ben Mindszenty-emlékérmet és Prokop Péter-díjat, 2016-ban a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét, 2019-ben a Parma fidei – Hit pajzsa díjat, 2020-ban pedig Fraknói Vilmos-díjat kapott.

Idén augusztus 6-án ünnepelte pappá szentelésének 60. évfordulóját. Gyémántmiséjét a pesti Jézus Szíve jezsuita templomban tartotta, Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek koncelebrálásával. Mivel egészségi állapota rosszabbodott, néhány napra rá a jezsuiták Sodrás utcai rendházából átköltözött az Időskorúak Árpád-házi Szent Erzsébet Szociális Otthonába. Ezután vissza-visszatérően kórházi ápolásra szorult, mígnem 91 évesen, szentségekkel megerősítve elhunyt.

Halálának napján a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya online emlékkönyvet nyitott, hogy rendtársai, tanítványai, tisztelői, barátai arról vallhassanak, milyen szellemi, lelki örökséget kaptak Szabó Ferenc SJ-től.

Forrás: Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya

Fotó: Lambert Attila, Merényi Zita

Magyar Kurír