Elhunyt Urr Zsolt Ipoly

Urr Zsolt Ipoly 1968. március 24-én született Nyíregyházán. Nagyvenyimben volt novícius; tanult Rómában és Budapesten. 1995-ben tett a cisztercita rendben örökfogadalmat, 1996. június 8-án szentelték pappá. Ezt követően 2011-ig káplánként, majd pedig 2018-ig plébánosként szolgált a Budai Ciszterci Szent Imre Plébánián. 2018-tól a Váci Egyházmegye papja, Vácrátót plébániai kormányzója, Váchartyán moderátora, Püspökszilágy moderátora; Kisnémedi moderátora; 2020-tól monori plébános, 2023-tól nézsai plébános volt.

*

Az irgalmasság rendkívüli szentévében vele készített interjúban az alábbiakat fogalmazta meg:

„Ferenc pápa szentbeszédeiben nagyon gyakran szerepel a közömbösség kifejezés. Hajlamosak vagyunk elmenni az utcán segítségre szoruló embertársunk mellett, de a mindennapi életünkben is előfordul, hogy nem érinti meg a lelkünket bajba került embertársunk gondja. Mi nem akarunk így viselkedni, ki akarjuk űzni szívünkből a közömbösség érzését, hogy kellő érzékenységgel lássuk meg a másik ember baját.

Éljük meg karitatív tevékenységekben Isten mindenkire kiterjedő irgalmasságát.

Ha nyitott szemmel és szívvel járunk a világban, azt is hamar észrevehetjük, hogy rengeteg mentális probléma van jelen a környezetünkben. Az irgalmassághoz pedig hozzátartozik a lelki segítség is. A mi értelmiségi híveink kiválóan képzettek e tekintetben is, hogy miként tudnak segíteni lelkileg az arra rászorulókon. (…)

Arra bíztat bennünket az evangélium, ha alkalmas, ha nem, akkor is, hirdetnünk kell az örömhírt, ha nem is szavakkal, de az életünkkel, a cselekedetünkkel meg kell mutatnunk Krisztust. Az irgalmasság éve, az irgalmasság mint központi gondolat kiválóan alkalmas erre, mert irgalmasok anélkül is lehetünk, hogy kimondanánk Isten nevét.

Ha valakire csak rámosolygok, kezet fogok vele, köszönök neki, vagy ha látom rajta, hogy ideges, rosszkedvű, és meghallgatom szeretettel, mindez nagyon sokat jelenthet.

Ha ezt többször megteszem a másik embernek, ő előbb-utóbb észreveszi, és megsejt valamit abból, hogy mindez talán Isten irgalmának jele embertársa cselekedetében.”

*

Adj, Uram, örök nyugodalmat neki! Nyugodjék békében!

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír
(ki)