Elhunyt Vargacz Márta M. Krisztina iskolanővér

„Az Istennel való végérvényes egyesülésre vagyunk teremtve. ”
 (Konstitúció 48. p.)

Vargacz M. Krisztina Homokmégyen született, 1948. december 25-én (karácsonyi ajándék volt). A család három leánya közül legidősebbként Kalocsán járt gimnáziumba. 18 évesen hallott először az iskolanővérekről, amikor azt kereste, hogy „van-e Magyarországon olyan hely, ahol emelt fővel lehet a vallást gyakorolni”. Az érettségi után, 1967. augusztus 28-án lépett be a rendbe. A jelöltségi és a noviciátusi képzést követően tett fogadalmat. Idén ünnepelte volna első fogadalmának 55. évfordulóját.

1974-ben, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett középiskolai tanári diplomát matematika, fizika és technika szakon. Kezdetben a budapesti Patrona Hungariae Gimnáziumban tanított, majd 1981-től a budapesti diákotthon igazgatója lett. 1985-től egy éven át igazgatóhelyettesként tevékenykedett a debreceni Svetits Gimnáziumban, ezt követően hat évig volt ugyanennek az intézménynek az igazgatója.

1992-ben elöljárói azzal bízták meg, hogy szervezze újjá a Boldogasszony Iskolanővérek egykori szegedi intézményét. Ennek a feladatának szívvel-lélekkel tett eleget. Munkásságáért megkapta a Magyar Arany Érdemkeresztet, és 2023-ban a Pro Schola Carolinae díjat is átvehette.

Fontos állomás volt életében, amikor 1995-ben a rend elöljárói azzal bízták meg, hogy vegyen részt az SSND „Shalom” nemzetközi hálózatának létrehozásában, amely az igazságosság, a béke és a teremtett világ megóvása érdekében tesz erőfeszítéseket, és amely hálózat a mai napig is működik. Három éven át szolgált Rómában, majd Bécsben az SSND Shalom-koordinátoraként. Hazatérve ismét vállalta a szegedi Karolina Iskola igazgatói feladatait.

Élete vége felé az iskolanővérek budapesti közösségében élt, ahol – nagy örömére – évekig közel lehetett édesanyjához. Később, gyorsan hanyatló egészségi állapotában Krisztina nővért is nagy szeretettel vették körül rendtársai, rokonai és a budapesti Nikodémus Szeretetotthon dolgozói. Mozgalmas életére mindvégig jellemző volt az a hozzáállás, amiről a 70. születésnapja alkalmából készült beszélgetésben vallott: „Mindig van mit tenni, van kin segíteni.”

Hálát adunk azért, hogy megtapasztalhattuk folyton mosolygós szolgáló szeretetét – írják a gyászjelentésben, amellyel a feltámadás reményében búcsúznak tőle nővértársai, rokonai, volt munkatársai, tanítványai és mindazok, akik szerették és tisztelték.

*

Temetése július 22-én, 14 órakor lesz a rákoskeresztúri Új köztemetőben (Budapest X., Kozma utca 8–10.).

Életéért hálaadó szentmisét mutatnak be ugyanaznap 16.30-kor a Boldogasszony Iskolanővérek budapesti kápolnájában (1092 Budapest, Knézich u. 3–13.).

Forrás és fotó: Boldogasszony Iskolanővérek

Magyar Kurír