Elhunyt Vásáry Tamás zongoraművész, karmester

Kultúra – 2026. február 6., péntek | 18:00

Életének 93. évében, február 5-án éjjel elhunyt Vásáry Tamás, a nemzet művésze, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, karmester, a Szent István Rend birtokosa, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja – közölte az MMA az MTI-vel.

Vásáry Tamás 1933. augusztus 11-én született Debrecenben. Zenei csodagyerekként indult pályája: már gyerekkorában rendszeresen adott zongorakoncerteket. Hatévesen, bár még korhatár alatt volt, Liszt II. rapszódiájának eljátszásával nyert felvételt a debreceni Zenedébe. Első nyilvános koncertje egy Mozart-emlékest volt nyolcéves korában. Tízévesen került Dohnányi Ernő tanítványai közé, tizennégy évesen pedig már megnyerte a Zeneakadémia Liszt-versenyének első díját. Ekkor határozta el, hogy karmester is szeretne lenni.

1953-ban szerezte meg művészdiplomáját a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zongora tanszékén, ahol Gát József és Hernádi Lajos voltak a tanárai.

Kodály Zoltán meghatározó szerepet játszott életében, különösen a szülei kitelepítése után. Csak Kodály Zoltán és a Zeneakadémia igazgatója, Zathureczky Ede tudta elérni az ifjú zenész tehetség mentesítését. Kodály támogatásával folytathatta tanulmányait, és munkát is kapott a Muzsika Hangversenyrendező Vállalatnál.

2023-ban, az akkor 90 éves Vásáry Tamás könyvbemutatóval egybekötött köszöntésén a művész Kodály Zoltánról szólva úgy fogalmazott: úgy tekint rá, mint a legnagyobb magyarra, aki magával a létezésével segített az embereken. Nagy ember az, aki a puszta létével tanít másokat, és Kodály ilyen személyiség volt.

Vásáry Tamás nemzetközi művészi karrierje Leningrádban (ma Szentpétervár) és Moszkvában indult, majd kiemelkedő versenysikerekkel folytatódott az 1950-es években Varsóban, Párizsban, Brüsszelben és Rio de Janeiróban.

A brüsszeli siker különös jelentőséggel bírt életében: amikor 1956 végén édesapját a Kádár-rendszerben börtönbe vetették, a fiatal zongoraművész személyesen Erzsébet belga királynőhöz fordult segítségért apja kiszabadítása érdekében. Édesapját végül kiengedték a börtönből, Vásáry Tamás pedig szüleivel sorsközösséget vállalt, és elhagyták hazájukat.

Előbb Belgiumban, majd Svájcban élt. 1958-ban megjelent Liszt-lemezét „Az év legjobb lemeze” címre jelölték Angliában. 1960-ban debütált Londonban, 1962-ben pedig New Yorkban, a Carnegie Hallban is. Az emigrációban évi átlag 100 hangversenyt adott a világ legfontosabb zenei központjaiban. A Deutsche Gramophonnál felvett számos lemez biztosította Vásáry számára a világhírt és a koncertfelkéréseket, később más kiadóknál (Chandos, Collins) is készített felvételeket.

Rendszeres vendége volt a világ legjelentősebb zenei fesztiváljainak, többek között fellépett a Salzburgi Ünnepi Játékokon, az Edinburgh-i Fesztiválon, a Berlini Fesztiválon, valamint a BBC Proms koncertsorozaton, a Holland Fesztiválon és a Budapesti Tavaszi Fesztiválon.

Karmesteri pályája 1970-ben indult el, amikor a montreux-i fesztiválon a Liszt Kamarazenekart dirigálta. Hamarosan saját zenekara lett, a Northern Sinfonia, majd a Bournemouth Sinfonietta vezetőjeként működött. Vezényelte a világ legjelentősebb együtteseit a New York-i Filharmonikusoktól a Berlini Filharmonikusokig. Karmesterként is készített lemezfelvételeket.

1972-ben járt első ízben újra Magyarországon, rövidesen kurzust is tartott a Zeneakadémián. Állandó „szakmai otthonra” azonban a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekaránál talált, amelynek karmestere, később fő-zeneigazgatója lett. Magyar kortárs zenét – például Durkó Zsolt, Balassa Sándor és Szokolay Sándor műveit – éppúgy vezényelt, mint Beethoven-ciklust, vagy a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon Edvard Grieg művét. Beethoventől, Mozarttól több lemezt is rögzített együttesével. Egykori tanára, Dohnányi és Kodály zenekari műveinek feltámasztását is célul tűzte ki.

2013-ban megalapította a Vásáry Tamás-ösztöndíjat, 2017-ben pedig a Gyermekhíd Alapítványt, amely gyermekotthonban élő gyerekek társadalmi beilleszkedését segíti egyéni mentorok segítségével. A magyar tehetségsegítés nagyköveti tisztségét is magára vállalta.

A legnagyobb adomány az életben, ha adhatsz másoknak. Segíteni, szeretni azokat, akiket nem szerettek gyermekkorukban. A szülőnek kellene ezt éreztetnie a gyermekével, de ha magára hagyja, nem törődik vele, ez a legnagyobb kárhozat, hiszen a gyermek istenként tekint a szüleire, és ha ők nem szeretik, úgy érzi, Isten sem szereti. Ez nagyon nagy baj. Ugyanakkor a legnagyobb örömforrás, ha tudsz segíteni ezeken a gyerekeken – fogalmazott 2023-ban Vásáry Tamás a Gyermekhíd Alapítvány kapcsán.

Számos díj birtokosa volt: Liszt Ferenc-díj (1951), az Erzsébet királyné verseny díja (1956), Bach–Paderewski-érem (1960), Kossuth-díj (1998), Kölcsey Ferenc millenniumi díj (2001). 2001-ben megkapta a legnagyobb francia művészeti kitüntetést, a Chevalier des Arts et Lettres érdemrendet, 2009-ben a Bartók Béla–Pásztory Ditta-díjjal (2009), 2014-ben a Nemzet Művésze címmel tüntették ki.

2015-ben ismét a Magyar Rádió Zenei Együtteseinek fő-zeneigazgatója lett. 2017-ben a 2023-as Európa Kulturális Fővárosa veszprémi pályázat egyik nagykövete volt. 2017-ben a Magyar Szent István-renddel tüntették ki. 2020-ban Dohnányi Ernő-díjban részesült.

2023 szeptemberében, születésének 90. évfordulóján ünnepi hangversenyen köszöntötték a Zeneakadémián.

Mi van az élet mögött, előtt és után, ez az, ami őt mindig érdekelte, különösen most, „amikor már ott állok a küszöbön” – mondta a 90. születésnapja alkalmából rendezett köszöntésen.

A kérdésére: „Mit kérdeznél Kodálytól, ha most bejönne az ajtón?”, így válaszolt: „Tanár úr, mi van odaát? Biztosan sokat tudna mesélni.”

2024-ben a Bartók Rádió az év életműdíjasa elismerésében részesült.

Vásáry Tamást a Magyar Művészeti Akadémia saját halottjának tekinti.

Forrás: MTI

Fotó: MTI/Cseke Csilla; Lambert Attila

Magyar Kurír

#gyászhír #művészet

Kapcsolódó fotógaléria