Élménybe kódolt üzenet – Egyházi iskolások Erzsébet-tábora Zánkán

Sorompó állítja meg a zánkai táborba érkezőt. A kijelölt parkolóba irányítanak. Rend van, hiszen a 150 hektárnyi területen csak így lehet gondoskodni 3000 gyerek biztonságáról. Minden monumentális: a nagy kiterjedésű terület szolid domboldalról fut le egészen a Balatonig. Méretesek az épültek, melyekben 3400 gyerek kényelmes elhelyezését biztosítják, a központi épületben 4000 adag étel kiadására alkalmas ebédlő, belső játszótér léghokival, csócsóval, egy 900 fős csarnok, 500 fős színházterem és 400 fős sportcsarnok is van. A szabadtéren kalandpark, több játszótér, sportpályák. A Balatonnál hosszú saját strandszakasz, kikötő a hajóparknak.

Egyedi a programstruktúra – tudjuk meg Hornyák Tibortól, az Erzsébet a Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítvány elnökétől. A megvalósítást a „tesók” (tábori együttélést segítő operatív munkatársak) és a „testvérek” (keresztény felekezetek képviselői) biztosítják. Ők egyetemisták; ősszel jelentkeznek erre az értékes nyári munkát jelentő feladatra. Idén 750 jelentkezőből választották ki a tesókat, képzést szerveztek számukra. Az egész nyarat 350 tesó és testvér segíti, egy táborban egyszerre 150 programot vezető egyetemista van jelen.

A táborba való jelentkezés csoportosan történik: iskolák, együttműködő szervezetek – Nagycsaládosok Országos Egyesülete, Magyar Máltai Szeretetszolgálat – pályázzák meg a részvételt. Külön hetet kapnak az egyházi iskolák és az állami gondoskodásban élő gyerekek. 10 fő mellé egy kísérőt kell biztosítani.

Az Erzsébet a Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítvány 2016 óta négy helyszínen szervezi és koordinálja az állami támogatású Erzsébet-táborokat a nyári vakáció 10 hetében, tavasszal és ősszel pedig ottalvós osztálykirándulásokra ad lehetőséget. Vannak családi, gyógyító- és diabétesztáborok, és hagyomány az év végi Erzsébet-karácsony is. Minden évben fogadnak Erdélyből, Kárpátaljáról, Felvidékről, Délvidékről, valamint Őrvidékről, Szlovéniából és Horvátországból is táborozókat anyaországi vakációzásra.

A zánkai tábor a legnagyobb, ahol 3000–3400 gyermeket fogadnak hetente; Fonyódligeten 500, Zalaszabaron – ahol gyógyítótábort tartanak – 60 főt, Erdélyben, Ivóban pedig 150 gyermek táborozhat. Így egy nyári napon a négy helyszínen összesen 4000 gyermek nyaralhat az alapítvány által kért 1000 forintos „részvételi biztosítékért”.

Országosan nagy az érdeklődés a lehetőség iránt. Rendszeres a túljelentkezés – mondja Hornyák Tibor. –

Előnyt élveznek, akik korábban még nem táboroztak, a hátrányos helyzetű gyerekek, és figyelmet fordítanak a területi arányosításra is.

A csoportok a nap folyamán együtt mozognak a táborban, és minden nap vannak az egész tábort megszólító programok is. A tábori programkínálat öt lábon áll. Kultúra, magyarság és honismeret, sport, tudomány – ezek felelősei a tesók; a kereszténység témaköréért, azaz az egyházi programokért pedig a testvérek felelnek. Gazdag a paletta. A csoportok egy online felülteten keresztül tudnak bejelentkezni az egyes programokra. Sávokban váltják egymást az öt témakör programlehetőségei, mellette vannak az egész tábor számára nyitott koncertek, zenei és táncfoglalkozások, digitális kompetenciafejlesztő, környezetvédelmi és ismeretterjesztő előadások, meghívnak színi előadásokat, vetítenek mozifilmeket.

Négy terület alapján – kultúra, magyarság és honismeret, sport, tudomány – tematikus napok is vannak. Sok lehetőség pedig, így például a testvérek vezette lelkiségi programok sávos rendszerben egész nap elérhetőek. A testvérek szeretetteljes, egymásra figyelő közeget teremtenek programjaikon. Látogatásunk hetében református és katolikus felekezethez tartozó gyerekek alkotnak csapatot, de az ország 59 településéről érkezett táborlakók római és görögkatolikus, református és evangélikus felekezetű általános iskolákból is jöttek.

A testvérek szerepe reggel kezdődik, napindító imádságra hívják a táborlakókat. Ezeket kreatívan és interaktívan, változatos módszerekkel építik fel, mindig összehangolva a felekezetek sajátosságait.

A testvérpogramoknak versenyezniük kell például a sárkányhajózással, kalandparkkal... „Valóban, de ez nem jelent érdektelenséget programjaink iránt” – mondja Serfőző Levente, a Szeged-Csanádi Egyházmegye oktatási helynöke, aki a táborban az egyik katolikus „főtestvér”.

A lelkiségi programokat a bibliodráma és élménypedagógia módszereit ötvözve alakítják ki. „Rájöttünk, hogy amit mi nyújtunk, azok nem versenyprogramok. Felkínáljuk a lehetőséget, egyszerre adunk élményt és a tartalmat. Ma már nem lehet tartalmat átadni élmény nélkül.

Kulcsszó számunkra a személyesség és a közösség. Szeretnénk az általunk kínált programokban ezek harmóniáját megvalósítani.

A táborozók megtalálnak bennünket, alkalom van elbeszélgetni” – mondja a harmadik nyári tábor tapasztalatával Serfőző Levente. A főtestvér hozzáteszi: „Az egykori úttörőtábor ma Szent Erzsébet nevét viseli, az ő lelkiségét közvetíti. Ez óriási. A kereszténység nevében szólalhatunk meg, hetente 3000 gyerek előtt. A programokban hallanak az evangéliumról, és reményeim szerint pozitív találkozásaik vannak a hívő emberekkel.”

Gaga Zsuzsa, ugyancsak katolikus főtestvér is a misszió fantasztikus lehetőségét látja az Erzsébet-táborokban.

Misszió oda-vissza. Sokat tud adni a gyerekeknek, hogy betekintést kapnak a kereszténységbe, hogy a testvérek csapata által megtapasztalják a megélt krisztusi értékrendet. Ugyanakkor testvérekként mi is erősen találkozunk a világgal.

Az Erzsébet nem hittanos gyerekek tábora, nem ificsoport. Sokat tanulunk magunkról, arról, hogyan lehet Krisztus üzenetét megismertetni nem vallásos emberekkel. El kell felejteni a »szakzsargont«, háromszor végig kell gondolni, mit hogyan mondunk el, hogy valóban értsék, és átmenjen az üzenet. Nehéz felkelteni a figyelmet úgy, hogy a gyerek nyaralni, szórakozni akar, de nem lehetetlen. Oda kell menni közéjük, egy reggeli napindítóban megpendíteni, hogyan tudnak egymásnak segíteni, egymáshoz alkalmazkodni, mire figyeljenek oda, hogy jó legyen a napjuk. Ráhangolni őket a hála érzésére, rácsodálkoztatni a teremtett világ szépségére, alkotó társakká válni.”

A látogatásunk napján az első esemény Szent Erzsébet szobrának avatása, mely az érkezőket fogadó téren, a tábor központi épülete előtt áll. Kovács Jenő alkotása Erzsébetet mint az irgalmas szeretet megtestesítőjét ábrázolja.

Hornyák Tibor a szoboravatáson megfogalmazta:

mind a tábor névválasztása, mind a szoborállítás azt fejezi ki, hogy a „jótékony, szívből jövő, irgalmas szeretetet” állítják példaképül.

„Ez a lelkiség a hajtóerőnk. Mindezt értetek tesszük, itt minden nektek készült, hogy tudjátok, értékesek vagytok” – fejezte ki elkötelezettségüket az igazgató.

A szobor előtt áldást mondva Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspök is a névadóra irányította a figyelmet: „Erzsébet a szükségben élő embertárs segítségére siető tevékeny szeretet gyakorlásának szentje” – mondta, és Isten áldását kérte mindenkire, aki rátekint.

Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke imára szólított. Hálát adott az Atya szeretetét közvetítő szentek, köztük Erzsébet nyújtotta életpéldáért. Jézushoz fohászkodott: „Hangolj minket szeretetre és irgalmasságra”.

A szobor, mely egyben forrás is, vízzel kínálja az érkezőt, aki meríthet folyamatosan csobogó vizéből. Ezután a víz továbbfolyik: a föld alá vezetik, és mielőtt a Balatonnal összekötő Csorsza-patakba folyna, tavacskává duzzad, mely körül bibliai kertet létesítettek, összekapcsolva a természetet és az elmélkedést.

Bibliai eredetű és szentek életéhez kapcsolódó növények – gránátalma, füge, olajfa, liliom és rózsa –, 12 természetes kövön 12 bibliai idézet, kereszt, oltárasztal található a kertben, amit a meghittség, a szépség és nyugalom színhelyének álmodott meg a tervező, Rusznyák Pál. Megáldásakor Kiss-Rigó László püspök így fogalmazott: „Egykor Isten a Paradicsomkerttel ajándékozta meg az embert, igazi szabadságot és életet adott neki. Az ember azonban rosszul élt a szabadságával. Kapcsolata tönkrement az adományozóval, Istennel, embertársával, önmagával és a természettel.

Itt, körülvéve a szépséggel, gazdagodjatok lelki békében, és értékeljétek szabadságotokat, érezzék át felelősséggel a természet szépségét, és dicsérjék érte Istent.”

Steinbach József a kőoszlopokon található bibliai igékre irányította a figyelmet. „Ezek a Szentírás legörömtelibb, legbátorítóbb, legvigasztalóbb mondatai: „Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.” „Aki az Úrban bízik, elméje megújul” – emelte ki. „Legyen a kert számotokra a csend, a bizalmas beszélgetés, a gondolataitok összeszedésének helye; egy hely, ami feljebb mutat, az élő Istenre. Mondjunk itt hálát, mert élni jó, mert Isten mindig velünk van” – fogalmazott a református püspök.

Az új létesítmények avatásán a debreceni Svetits Katolikus Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium hetedikes és Dunaújvárosból a Bocskai István Református Oktatási Központ Szabó Magda Tagintézménye diákjai működtek közre.

A strand árnyas fái alatt operaslágereket énekelt Horváth István és Kriszta Kinga, míg megérkezett a két püspök az itt felállított emelvényhez, hogy elkezdődhessen az ökumenikus istentisztelet. A testvérekből verbuválódott zenekar átvette a zenei irányítást, énekük hívó szavára odasereglettek a fürdőzők és röplabdázók is.

Ének és igeolvasás váltakozott. A református püspök dicsérte a gyereksereg „komoly” figyelmét. Énekek közé ékelve elhangzott a két főpásztor rövid elmélkedése. Kiss-Rigó László és Steinbach József arra buzdították a gyerekeket, hogy amikor döntést hoznak életük felől, amikor kitűzik életcéljukat, azt „Jézus barátaiként” tegyék. Párbeszédet folytatva Istennel éljenek értelmes, boldog életet, mely során másokkal is jót tesznek – mondta a Szeged-Csanádi Egyházmegye püspöke. Steinbach József megimádkoztatta a gyerekeket: „Utaid, Uram, mutasd meg, vezess engem, mert én benned bízom.”

Ahogyan a két püspök egymás gondolatát folytatva elmélkedett és egymáshoz kapcsolódva imádkozott, úgy tesznek az Erzsébet-táborok heteiben a különböző keresztény felekezetekhez tartozó testvérek.

Talián Attila a Sárospataki Református Hittudományi Egyetem negyedéves teológus-lelkész hallgatója. A negyedik nyarát tölti Erzsébet-táborban. „Minden évben visszavágyom, jó szakmai tapasztalat a lelkipásztorkodásra készülve. Missziós terület az Erzsébet-tábor, óriási lehetőség, mert ez a korosztály még nyitott újabb ismeretek szerzésére. Fogékonyak, hogy beszélgessünk. Úgy szeretném megismertetni velük a bibliai történeteket, hogy megérezzék, velük is megtörténhet mindez, és hogy rájuk is szükség van ezek megvalósulásához.”

Attila elmondta, számára az Erzsébet-tábor volt az első olyan alkalom, amikor együtt tudott dolgozni más keresztény felekezetekkel. „Jó ez a tapasztalás.

Sokszor éppen a határ, ami elválaszt, tulajdonképpen az köt össze. Felekezeti hűséggel, de közben nyitottsággal vagyunk jelen. Közösen, ugyanahhoz az Istenhez imádkozunk, aki elhívott és elküldött minket a szolgálatra.

Ez összekovácsol bennünket. Minden évben azzal a nyitottsággal jövünk vissza, hogy újabb testvéreket szerzünk más felekezetekből.”

„Jól megvagyunk egymás mellett. Mottónk – »Felebaráti szeretet és felekezeti hűség« – jól kifejezi ezt” – mutat rá a 20 éves, Debrecenből érkezett testvér, Jócsák Gréta. Gréta ragyogó szemekkel mondja: „Boldog vagyok. Útkeresésben voltam, mi legyen a pályám. Tudtam, hogy nagyon szeretek gyerekekkel foglalkozni, de közgazdasági gimnáziumba jártam. Úgy gondoltam, a táborban ki fog derülni, a tanári pálya-e az utam. A harmadik hetemet töltöm, és megfogalmazódott bennem a döntés, hogy hittan-ének szakos tanár leszek.”

Gaga Zsuzsa programtanácsadó főtestvér is hangsúlyozza: „A táborban megéljük az ökumenét a gyakorlatban. Csiszolódunk, tanuljuk egymást. Öröm, amikor megtaláljuk az utat egymás felé.”

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír