Élő kapcsolatban

Nyári katekéziseiben Leó pápa a II. Vatikáni Zsinat liturgikus tanításával foglalkozott. Beszédeiben visszatérően emlékeztetett arra, hogy részvételünk a keresztény közösség istentiszteletében olyan istenkapcsolatot teremt, amelyben Krisztus életet ad az egyházi közösségnek.

Hangsúlyos, hogy az első gondolat, amit a Szentatya megfogalmazott, élő kapcsolatként írja le a liturgiát. A szertartás ugyanis nem önmagában hordozza az értelmét. Lehet belőle szabályos, de üres formalitás, lelkes és ötletteli, de merőben emberi projekt, hit- és hagyományhű, de lelkünket meg sem karcoló jámborság – ha nem ad teret a Krisztussal való találkozásunknak, élettelen marad.

A liturgia arra nevel bennünket, hogy figyelmünket és egész lényünket odafordítsuk Istenhez.

Jézushoz hasonlóan nekünk is ki kell üresítenünk magunkat: önmagunk és mégoly szent meggyőződéseink helyét szabadon kell hagynunk, és aktív befogadással engednünk, hogy Isten Szentlelke a liturgia során belemerítsen minket az Úr húsvéti misztériumába.

Részvételünk tehát egyszerre „belső” és „külső”: hiszen nem hátradőlésre, hanem dinamikus alakulásra, az Istenben és embertársainkban bennünket körülölelő „másik” felé történő megnyílásra, a saját akaratom és igazam helyett az isteni meghívásként meghallott megtérésre, megszokásaim helyett életem megújulására késztet. A hiteles imádság lelki keresőradarom tudatos bekapcsolása.

Ez a hozzáállás nem tétlen. Mindennapi életünk egészében, a templom kapuin kívül is ki kell bontakoznia, életté kell válnia.

Így hozza létre Isten bennünket átjáró tevékeny jelenléte az egyházat, mint Isten és az őt keresők befogadó közösségét, amely megbélyegzés nélkül minden ember jólétén és üdvösségén munkálkodik.

Mert ahogyan Ferenc pápa is írta: „a szent ember imádságos lelkű személy, akinek szüksége van az Istennel való kommunikációra. (…) erőfeszítéseivel és odaadásával Isten után vágyódik, az istendicséretben kilép önmagából, és az Urat szemlélve túllép a maga korlátain” (Ferenc pápa: Gaudete et exsultate, 147).

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír