Élő kövekké kell válnotok – Marton Zsolt megáldotta a 100 éves, megújult felsőgödi templomot

A főpásztorral együtt miséztek a Felsőgödön korábban szolgált lelkipásztorok. Az ünnepi szertartáson megjelentek Pest vármegye képviselői és ott volt Kammerer Zoltán, Göd polgármestere is.

A templom plébánosa, Krzysztof Miklusiak SDS köszöntőbeszédében kiemelte: ez a templom „a mi imádságainknak a háza. Adjunk hálát Urunknak, Istenünknek, hogy a templom építőinek és újjáépítőinek lelkét betöltötte az ő lelke”. Az elmúlt száz évben ebben a templomban sokan kaptak kegyelmet, bátorítást, hogyan éljenek a mindennapokban tanúságtevő keresztényekként. Adjunk hálát ezért is Istennek. Imádkozzunk, hogy ez a templom továbbra is megteljen hívekkel, és valósuljon meg az újjáépítés során megfogalmazott, Péter első leveléből vett buzdítás: „Ti is, mint élő kövek, felépültök lelki házzá, szent papsággá lelki áldozatok bemutatására, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által” (2,5).

Marton Zsolt bevezető beszédében felmutatott egy piros pólót, hátoldalán a 7-es számmal. „Azt kérdezte tőlem valaki, amikor meglátta ezt: talán a papi válogatottban én voltam a hetes számú játékos? Válasz helyett rámutattam a lejjebb található számra (2015), majd a pólótrikó első felére, ahol ez a felirat olvasható: yhtos: utalás az ógörög IKHTÜSZ /Jézus Krisztus Isten Fia Megváltó/ ősegyházi hitvallási rövidítésre.” Így nevezte magát a felsőgödi ifjúsági hittancsoport, Marton Zsolt tőlük kapta ezt a pólót, amikor még plébánosként elbúcsúzott a közösségtől 7 év plébánosi szolgálat után, 2015 nyarán. „Hét a 100-nak nincs az egy tizede sem. Nem tűnik jelentősnek egy százéves templom életének történetében. Ez a 7 év az én papi életemben azonban igen jelentős és szép időszak volt, amelyre hálával és köszönettel gondolok vissza, mint nem is olyan régen volt gödi plébános” – mondta a püspök. Leszögezte: „Hála és köszönet van ma, ebben az ünnepélyes órában mindnyájunk szívében:

hála Isten felé, aki megihlette eleinket egy templom építésére; és köszönet azok felé, akik a kezdetektől a mai napig szolgálják és éltetik a templomban összegyülekező, imádkozó közösséget.

Hála az innen származó papi hivatásokért és diakónushivatásért (Varga László váci székesegyházi karnagy, Burger Ferenc plébános, Gárdonyi Zéta Máté teológiai tanár, Tanczik Balázs egyházjogász, Csiba Tibor esperes, Simon Gáspár Balázs plébános-helyettes, Guba Imre állandó diakónus). Kiemelten gondolok hálás köszönettel, nagyra becsült elődömre, néhai Hanauer István püspök atyára a templom felszenteléséért; továbbá az építkezést elszántan szervező egykori Pilismaróti Bozóky Gyula nyugalmazott vezérkari ezredesre.”

Bevezető beszédét követően a püspök megáldotta az újjáépített templomot.

Az evangélium Szent Máté könyvéből hangzott el, Péter hitvallása és Jézus válasza (16,13–20). Homíliájában a főpásztor kiemelte: a mai evangéliumban maga Jézus teszi fel a kérdést: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” Kifejtette: sok mindenre gondolnak az akkori emberek, csak arra nem, hogy a názáreti Jézus lenne a Messiás. Sokkal dicsőségesebb módon képzelik az eljövetelét. A Messiás az ég felhőiből jön (Dániel könyve). A történelem folyamán számos vélekedés kapott lábra. Mindenki a saját képére akarta alakítani: vannak, akik forradalmárt láttak benne. Krisztus küldetését a forradalom folytatta – mondotta Victor Hugo. „Szupersztárt” is próbáltak formálni belőle, lásd a Jézus Krisztus szuperszár című rockoperát. Az egykori nem hívő filozófus, Ancsel Éva szerint pusztán az emberi kommunikáció zsenije volt. Vermes Géza A zsidó Jézus című könyvében hétköznapi zsidó embernek tartja, akiben nincs semmi rendkívüli. Ezzel szemben a hívő, hajdani amerikai űrhajós, James Irwin szerint jelentősebb esemény volt az emberiség életében, hogy Jézus eljött a földre, mint hogy az ember a holdra lépett.

Az igazán fontos kérdés azonban ez: „Hát ti, kinek tartotok engem?” Kicsoda nekem Jézus? Ez a leglényegesebb kérdés ma is, erre kíváncsi Jézus – akkor is, most is.

Ez személyes életünk, és hívő közösségünk legdöntőbb kérdése. Az erre adott választól függ keresztény önazonosságunk. Péterrel mi is kimondjuk az Egyház hitét: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.”Akkor vagyunk igazán keresztények, ha megvalljuk ezt a hitet, és életté is váltjuk azt: elfogadjuk őt Urunknak, Megváltónknak.

A szónok megvilágította: a mai ünnepen különösen fontos föltennünk azt a kérdést is, mit jelentett elődeinknek, és mit jelent nekünk a templom? Emlékeztetett rá: a 3. századtól van keresztény templom, addig magánházaknál ünnepeltek. I. (Nagy) Konstantin császár építtette ez első templomot: Rómában, a lateráni család palotájának a helyén, 324-ben, a lateráni Keresztelő Szent János-bazilikát. A 20. század egyik nagy jezsuita teológusa, Karl Rahner Az ige hallgatója című könyvében az önmagát kinyilatkoztató Isten üzenetének fontosságáról és annak befogadásáról elmélkedik. Ma is igaz a Zsidóknak írt levél megállapítása: „Az Isten szava ugyanis eleven, átható…” (Zsid 4,12a). Pál apostol pedig így tanítja Timóteust: „Minden írás, amit az Isten sugalmazott, jól használható a tanításra, az érvelésre, a feddésre, s az igaz életre való nevelésre, hogy az Isten embere tökéletes legyen és minden jóra kész legyen” (2Tim 3,16). Isten igéje ünnepélyesen a templomban hangzik el. A templom Isten igéje fölolvasásának és meghallgatásának a helye. A Jakab-levél ezt köti a lelkünkre: „A tanítást váltsátok tettekre, ne csak hallgassátok…” (Jak 1,22) Isten üzenetét, amely eleven valóság, élni kell. Rahner egy helyen azt is mondja, hogy a jövő Egyháza misztikus Egyház kell hogy legyen, amelynek egyik forrása Isten igéje.

Marton Zsolt leszögezte: A templom az Oltáriszentség (Eucharisztia) ünneplésének a helye. Szent II. János Pál pápa Az Egyház Európában kezdetű apostoli buzdításában ezt írja: „Az Eucharisztia, a legnagyobb ajándék, amit Krisztus az Egyháznak adott, a misztériumban megjeleníti Krisztus üdvösségért bemutatott áldozatát (EE 75). A II. Vatikáni Zsinat pedig azt tanítja a szentmiséről, amelynek centruma az Eucharisztia, hogy „az egész keresztény élet forrása és csúcspontja” (LG 11).

Minden szentmise alkalmával erre a szent helyre zarándokolunk föl, ahol bensőségesen találkozunk Jézussal az ő élő üzenetében és az Oltáriszentségben.

A templom tehát az imádság helye és szent lehetősége. A templom magát az Egyházat, az imádkozó közösséget is jelenti.

A főpásztor kiemelte: a templom ünnepélyes helye és alkalma a közösségépítésnek, a közös imádság által. Nagyon szépen fejezi ki ezt a szentmisében való áldozás, latinul communio. Ha méltó módon, tiszta szívvel áldozunk, akkor Jézussal bensőséges kapcsolatba kerülünk, de egymással is szentségi kapcsolatra lépünk. Ez tesz bennünket eucharisztikus, hálaadó közösséggé: Isten igéjére figyelő, abból mint forrásból merítő, és az Oltáriszentségből, az élet kenyeréből táplálkozó Egyházzá. Ha így cselekszünk, akkor mi magunk is lelki házzá válunk – ahogy a szentleckében hangzik: „Őbenne épültök egybe ti is, és lesztek a Szentlélek közreműködésével Isten hajlékává.”

Olyan lelki épület vagyunk tehát, amely kilépve a templomból tanúságtevően képes továbbadni az örömhírt.

„Ite, missa est!” – így hangzik latinul a szentmise végi elbocsátás: Menjetek, küldetésetek, missziótok van! Ez ugyanolyan fontos, mint ami a szentmisében történik: kivisszük-e Krisztust embertársaink közé, hitelesen, vonzóan? „Örülök, hogy ti, itt Felsőgödön törekedtek erre, és igyekeztek hiteles közösséget építeni. Folytassátok! Ez a jövő: élő kövekké kell válnotok úgy, hogy ez a kívülállóknak is vonzó, hívogató legyen!”

A templom szentelésének 100. évfordulója alkalom arra, hogy ünnepélyesen újra elköteleződjünk krisztusi küldetésünk mellett, kapcsolódva egyházmegyénk fennállásának ezeréves ünnepléséhez, amelyben mint élő kövek szeretnénk építeni a mindig állandó, és mindig megújuló Egyházat – mondta Marton Zsolt püspök. Egyúttal emlékeztetett rá: Jézus Szentséges Szíve a felsőgödi templom névadója. Ez az ő tökéletes isteni személyében egyesült istenségét és az életét értünk teljesen odaadó emberségét jelenti. A templom tornyának keresztjében és a rózsaablakban Jézus Szíve-ábrázolás található. A rózsaablakban még egy – fiókáit vérével tápláló – pelikánt mint őskeresztény szimbólumot is találunk. Ez a két díszítőelem nem véletlen került oda. Krisztus szándékát és elődeink vágyát hivatottak kifejezni. Jézus Krisztus, a mi Megváltónk azt akarja, őseink is azt óhajtották, hogy akik ebben a templomban imádkoznak, legyenek olyan keresztények, akik életüket odaadják egymásért és másokért.

„Ezen a szép ünnepen azt kívánom nektek, hogy legyetek továbbra is a múlt értékeire építő, a jelent hitelesen megélő és a reményteli jövő felé tekintő, eleven közösség, amely sok, Jézus Szíve szerinti hivatást terem. Szelíd és alázatos szívű Jézus, alakítsd szívünket a te Szíved szerint! Ámen” – fohászkodott szentbeszédének végén a főpásztor.

A szentmise végén, még a záróáldás előtt Marton Zsolt időkapszulát helyezett el a tabernákulum mögötti falban.

A centenáriumi szertartáson zenei szolgálatot végzett a templom összevont ének- és zenekara.

A szentmise után agapé következett a plébániakertben.

Fotó: Lambert Attila

Bodnár Dániel/Magyar Kurír