Élő ostyává váljunk – Rekollekciót tartottak a Győri Egyházmegye papságának

A szentmise kezdetén Veres András arra hívta fel a résztvevők figyelmét, hogy kérjék Mária közbenjárását Európáért és az Európában élő keresztényekért, hogy megtalálják a megújulás, a remény mozzanatait, és legyenek ezen remény szószólói, hírvivői a világban. Az ünnepi szónok Bognár István, a Brenner János Papnevelő Intézet spirituálisa volt, aki beszédében az Eucharisztia csodájáról elmélkedett.

A szentmiséről készült tudósítás teljes terjedelmében ITT érhető el.

*

A papi rekollekció a Brenner János Hittudományi Főiskola dísztermében folytatódott, ahol a Verbum Dei Missziós Testvéri Közösség tagjai, Czupy Zsuzsanna FMVD nővér, magyarországi elöljáró, valamint Barbara Luz Vera Villar FMVD nővér voltak a vendégek.

Czupy Zsuzsanna elsőként a Verbum Dei Missziós Testvéri Közösségről szólt, bemutatva az alapító, a mallorcai származású Jaime Bonet atyát. Elmélkedését személyes tanúságtétellel kezdte, amelyben röviden felelevenítette hivatásának történetét, azokat a pillanatokat, amelyek az Eucharisztiához kötődnek.

Az Eucharisztia titok, ugyanakkor annyira egyszerű, hiszen Jézus egy darab kenyérben a mi kezünkbe adja magát – fejtette ki az előadó. Olyan mélység rejtőzik benne – folytatta –, amihez az örökkévalóságra lenne szükség, hogy megérthessük. Meghívás az Istentől, aki be akar vonni bennünket saját életébe, amely valójában közösség. Czupy Zsuzsanna Jaime Bonet rendalapító szavait idézte: „Az eucharisztikus áldozatban való részvételünk már nem merülhet ki abban, hogy csupán nézőközönségként követjük Őt, hanem folytonos meghívást kapunk arra, hogy ugyanannak az áldozatnak és megszentelődésnek résztvevői és szereplői legyünk. Ugyanazzá az eucharisztikus szeretetté változzunk át, mint amit magunkhoz veszünk; Jézussal együtt, és hozzá hasonlóan, élő ostyává, állandó adománnyá és áldozattá váljunk.”

Czupy Zsuzsanna az Eucharisztiáról szólva elmondta: az Úr az Oltáriszentség előtt formál bennünket, és hasonlóvá akar tenni önmagához. II. János Pál pápa Az új évezred kezdetén kezdetű apostoli levelében fogalmazza meg a következőket Krisztus arcának szemléléséről:

„»Uram, a te arcodat akarom keresni« (Zsolt 27[26],8). A zsoltáros régi törekvése nem teljesülhet intenzívebben és meglepőbben, mint Krisztus arcának szemlélése által. Benne valóban megáldott minket Isten, és »ránk ragyogtatta arcát« (vö. Zsolt 67[66],2). Egyidejűleg, mivel egyszerre Isten és ember, kinyilatkoztatja számunkra az ember legautentikusabb arcát is, »megmutatja az embernek magát az embert«. Jézus az »új ember« (vö. Ef 4,24; Kol 3,10), aki arra hívja a bűntől megváltott emberiséget, hogy vegyen részt az ő isteni életében. A Megtestesülés misztériumában egy olyan antropológia alapjai nyugszanak, mely képes meghaladni saját korlátait és ellentmondásait is, hogy magához Istenhez jusson, sőt, a »megistenülés« távlata nyílik előtte…”

Czupy Zsuzsanna előadásának és tanúságtételének ezen a pontján feltette a kérdést: hogyan akarhatta Isten, hogy az emberiség felvételt nyerjen a Szentháromság közösségébe? Ebbe belegondolva talán „borsódzik a hátunk” – fogalmazott az előadó, hiszen annyira magasztos ez a gondolat. De a valóság ez: minden szentmisében ez történik velünk, az átváltoztatás során – hívta fel a figyelmet a közösség vezetője. Erre a valóságra reflektál II. János Pál pápa is akkor, amikor így tanít:

az Eucharisztiában nemcsak mi vesszük magunkhoz Krisztust, hanem Krisztus is magához vesz bennünket, embereket.

Hivatásunk lényege ez a barátság, ez a Krisztussal való mély közösség. Minden ember erre a barátságra van meghíva a Szentlélek által. Az Oltáriszentségben meghallhatjuk a Mennyei Atya szívének dobbanását – mondta a szerzetesnő.

Az Oltáriszentségben megvalósuló közösségről szólva Zsuzsa nővér Rubljov Szentháromság-ikonjára hivatkozott. Az ikon egy apró részletére irányította a jelenlévők figyelmét: az asztalt, oltárt ábrázoló részen egy kis dobozka figyelhető meg, amely valójában egy kis tükörnek a helye. Aki a tükörbe néz, az is részese ennek a szentháromságos közösségnek – magyarázta. Az ima lényegében nem más, mint beszélgetés, részvétel ebben a közösségben, s a legdöbbenetesebb, legszebb, hogy maga az Isten hív meg bennünket, hogy vegyünk ebben részt, „rezdüljünk együtt” vele. Éppen ezért nem elegendő az Oltáriszentséget csupán nézni, hanem fontos, hogy belépjünk az Istennel való kommunikációba – hangsúlyozta Zsuzsa nővér. Arra vagyunk híva, hogy életünk az Isten szeretetének kifejeződésévé váljon – zárta elmélkedését a Verbum Dei helyi elöljárója.

A rekollekció szentségimádással, majd szentmisével folytatódott. A délutáni találkozón Czupy Zsuzsa a közösségük által kidolgozott lelkigyakorlatos és pasztorációs programot, Az Eucharisztia iskoláját mutatta be, majd a résztvevők a kongresszusra való regisztrációról hallgathattak meg egy gyakorlati tájékoztatót.

A rekollekcióról készült tudósítás teljes terjedelmében ITT található.

Forrás és fotó: Győri Egyházmegye

Magyar Kurír