Előadás a kolozsvári könnyező kegyképről

A régi magyar irodalom tanára és szakavatott kutatója először a képről tudható történeti tényeket vázolta, a 17-18. századi könnyezést nagyobb kontextusba helyezve, főleg a magyar nyelvterületen található könnyező kegyképek sorába. Sok érdekességet tudhattak meg a hallgatók a kolozsvári kegykép eredeti helyéről, hiszen az a Kolozs megyei Füzesmikola (Nicula) frissen Rómával egyesült közössége templomában kezdett el könnyezni, azaz egy román ortodoxból görögkatolikussá áttért lakosság körében. Az uniót is, mint aztán a könnyezés kivizsgálását a jezsuiták felügyelték. A kegykép kialakuló kultuszáért is ők feleltek.

Ennek 17-18. századi írásos emlékeit vizsgálta és mutatta be Gábor Csilla, eredeti szövegrészeket idézve. Kitért a kultusz alakulásának időbeli mozzanataira és hangsúlyaira, amelyek a 21. századból visszanézve is érdekesek. Az előadó beszélt arról, hogyan vált az elsősorban a fiatal görögkatolikus felekezet legitimációját szolgáló, tehát felekezeti hangsúlyú, és a katolicizmus erejét Erdélyben megmutatni hivatott kultusz később nemzeti hangsúlyokkal, a nemzet történetét kísérő felhangokkal teljessé, és így „magyarrá”.

Mivel a jezsuita szónokok által évtizedeken át tárgyalt és ébren tartott kultusz ugyanakkor népeket és felekezeteket összekötő és megbékéltető jelleget is kapott, egy kérdező felvetette, hogy érdemes volna ezt ma új életre kelteni, hiszen csak annyi maradt belőle meg mára, hogy a piarista templomnak két búcsúját ünneplik, a titulusát és Nagyboldogasszonyt, ez utóbbit a kegyképre való tekintettel.

Forrás és fotó: Vasárnap

Magyar Kurír