Először adott át díjakat Magyar Filmszemlén ökumenikus zsűri

A négytagú testületben Rubovszky Rita, a Ciszterci Iskolai Főhatóság vezetője; Hajnal Ágnes, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat képviselője; Hidas Judit, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) képviseletében és Orosz Gábor Viktor evangélikus lelkész vett részt.

Hogy az ökumenikus zsűri hogyan értékelte a látottakat és indokolta a díjakat, arról az alábbiakban Orosz Gábor Viktor összefoglalóját olvashatják.

A zsűri a legjobb filmnek járó díjat Breier Ádám elsőfilmes alkotásának, a Lefkovicsék gyászolnak című filmnek ítélte. A történet egy apa és fiú viszonyán keresztül mutatja be egy zsidó családban évek óta elrejtett konfliktusok felszínre törését, egy haláleset kapcsán. A történet önmagán túlmutatva a magyar társadalom múltjával való kapcsolatának rendezetlenségét állítja fókuszba, mindezek hatását családjaink mai életére, teszi mindezt szeretnivaló esendőséggel, a megbékélés reményét kínálva mindannyiunknak.

A zsűri különdíját a magyarországi társadalmi viszonyok érzékeny ábrázolásáért a Nyersanyag című film kapta, Boros Martin rendező és csapata alkotása. A film egy mélyszegénységben élő településre látogató filmes csapat konfliktusait mutatja be. A kritikus hangvételű történet a művészek felelősségéről és a visszájára forduló aktivizmusról szól, egy kilátástalan helyzetben lévő közegben. A tétlenséget és a tanácstalanságot, ami sokszor a privilegizált városiak és a mélyszegénységben élő falusiak között tátongó szakadékot jellemzi, érzékeny és pontos eszközökkel mutatja be a film. A zsűri értékelte, hogy az alkotás pontosan visszatükrözi napjaink Magyarországát, de a látlelet mellett elgondolkodtatóan ábrázolja a benne résztvevők lelki folyamatait is.

23 magyar nagyjátékfilmet talán négy-öt év alatt néz meg valaki, most a zsűrinek alig két hónapja volt erre. És mire a végére értem, az egészből összeállt egy 24. film is, ami az egyes alkotások legmeghatározóbb jeleneteiből adódott össze, amelyeket látva azt lehetett érezni, hogy a környezetünk vagy akár a saját életünk egy-egy darabkáját emelik művészi magasságba vagy művészi mélységbe – ha van ilyen –, ahonnan a kisebb és nagyobb horderejű társadalmi problémákra képesek érzékenyíteni bennünket, nézőket. Számos társadalmi és individuális kérdés csak a (film)esztétikai belátások után értelmezhető erkölcsileg, a film „realizálja”, közénk helyezi a megjeleníteni kívánt világot, megláttat.

Az ökumenikus zsűrinek elsősorban a szociális problémák, társadalmi jelenségek felől közelítve kellett szemlézni a filmeket, ez a perspektíva mindannyiunk számára „hivatásközeli feladat volt”. Meggyőződésem, hogy

nincs két világunk, egy vallásosan körülhatárolt és egy másik, profán. Egy valóságon osztozunk, amit persze lehet különböző értékek, kultúrák felől értelmezni, és éppen ezért láttatni is. A hagyomány, a szegregáció, az erőszak, a különbözőség, a szeretetvágy, az öregedés, a kiszolgáltatottság, a szépség és a természet mindannyiunk számára létkérdések, hiszen ezekkel, ezekben „kell” léteznünk.

Az ember „ősszituációja” az észlelés, és nem az ítéletalkotás, tehát nem a jó és a rossz vagy az igaz és a hamis eldöntése. Mindezen túlmenően a megtekintett alkotások többsége hozzájárulhat a közösségi és egyéni sebeinknek, betegségeinknek nem csak a feltárásához, de „gyógyításához is”, amennyiben – Paul Tillichhel szólva – a „gyógyulás” újraegyesülés létünk alapjával és elidegenedésünk végérvényes legyőzésének szimbóluma.

Az összes díjazott listája ITT érhető el.

Szöveg: Orosz Gábor Viktor

Fotó: 44. Magyar Filmszemle

Magyar Kurír