Először lesz ökumenikus zsűri a Magyar Filmszemlén

A Magyar Filmművészek Szövetsége és a Budapest Film által szervezett szemlén 8 kategóriában 152 versenyfilm és közel 100 információs vetítés, valamint filmekhez kapcsolódó beszélgetések várják a nézőket, kedvezményes, 1000 forintos jegyáron.

A Budapest Főváros Önkormányzata által támogatott, február 3. és 9. között a budapesti Corvin Moziban megrendezendő filmszemlén először mutatkozik be egy négytagú ökumenikus zsűri.

A nemzetközi filmfesztiválok életében már természetes, hogy különböző egyházak, társadalmi és jótékonysági szervezetek képviselőit hívják meg az ökumenikusnak nevezett zsűribe.

A hagyományos, filmes szakemberekből álló szakmai zsűri mellett ennek a bírálóbizottságnak az ereje az általuk képviselt másfajta szempontrendszerben rejlik. Szemben a szakmai zsűrivel, nem kizárólag filmes szakmai szempontok alapján ítélik meg a látott filmeket, hanem a társadalmi sorskérdések bemutatása felől közelítik meg az alkotásokat.

Az ökumenikus zsűri két díjat ítél oda: az egyiket az általuk legjobbnak tartott filmnek, a másikat pedig annak, amelyik a legérzékenyebben mutat be egy magyarországi társadalmi problémát.

A zsűri tagjai: Hajnal Ágnes, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat vállalati kapcsolatok vezetője; Rubovszky Rita, a Ciszterci Iskolai Főhatóság Igazgatója; Hidas Judit, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség média portfólió igazgatója; Orosz Gábor Viktor evangélikus lelkész.

A zsűritagok személyes vallomásai:

Rubovszky Rita:

Az ökumenikus zsűri gyakorlata azért érdekes, mert rávilágít arra, hogy – hitem szerint – az Isten által teremtett világban az ember spirituális, szakmai, kulturális és személyes élete, kapcsolatai, igényei nem egymás mellett, hanem egymással összhangban élnek. Thomas Merton híres amerikai trappista szerzetesnek, lelki írónak azt mondta a monostor portása, amikor először átlépte a monostor küszöbét: „Ide nem egyedül jöttél.”

Az ember sosem egyedül lép az Isten színe elé. Magával hozza személyes és társadalmi-történeti jelenének örömét és traumáit, szűk és tág családját, hazájának minden ínségét és reménységét. A jó film ennek lenyomata.

Számos, a fesztiválon szereplő film vált imádsággá bennem, miközben néztem őket, hisz a mai Magyarország törékenységét és sebzettségét, ugyanakkor mélységes emberbe és a jövőbe vetett hitét viszi az Úristen elé. Valójában ez a mi reménységünk, ez a mostani szentév üzenete is: a remény kapuja az a kapu, melyen az ember nem egyedül lép be. Az idei filmszemlén magunkkal hozzuk a mélyszegénységnek, korrupciónak, az oktatás megrekedtségének, az öregségnek, magányosságnak égbekiáltó terheit, de az összefogás, a hazánkba, kultúránkba vetett mélységes hit erejét is.

Néhány nappal ezelőtt nyílt meg Rómában a szentév első magyar tárlata a Palazzo della Cancelleriában Jankovics Marcell műveiből, Hit, remény, rajzfilm címmel. A kiállításon Az ember tragédiája, a János vitéz vagy éppen a soha el nem készült Biblia-film képei olyanok, mint üzenet a palackban: 

egy érzékeny, mélységes mély kultúrájú ország zsoltárai, mely hol az öröm, hol a panasz, a bűnbánat vagy az öröm hangján dicsőítik az Istent. Ezek a gyökereink, ez a mi múltunk, ezt gazdagítja oly sok idei film is ezen a mustrán.

Hidas Judit:

A Színházi és Filmművészeti Egyetem (SZFE) régi diákjaként és filmrajongóként nem volt kérdés, hogy elfogadjam a felkérést az ökumenikus zsűribe, pláne, hogy az elmúlt években nagyon fontos lett számomra a zsidó közösséghez való tartozás. Sokan gondolják, hogy a vallás és a művészet nem összeegyeztethető, hogy a vallási dogmák a művészi szabadság ellen hatnak, és megkötik a művész kezét. Sajnos tényleg van erre is példa, de

az igazi művészet nem képzelhető el a transzcendens nélkül, és mély kapcsolata van a valódi hittel.

Ezért nagyon jó ötletnek tartom, hogy a filmszemle helyt ad egy vallási érzékenységgel megáldott zsűrinek is.

A művészetet nem tudom elképzelni hit nélkül, anélkül, hogy hinnénk a jóságban, az emberben, abban, hogy a világ jó irányba változtatható. Ez az emberi alkotás, a kreativitás mozgatórugója, és ez az Istenbe vetett hit alapja is a zsidóság szerint. Bízunk abban, hogy Isten azért teremtette az embert, hogy jobbá – Isten lakhelyévé – tegye a világot. Tehát a hitet és a művészt – illetve tágabban a kultúrát létrehozó embert – is ugyanaz mozgatja: jobbá, szebbé, igazságosabbá alakítani a világot.

Fantasztikus fejlődésen ment keresztül a magyar film az elmúlt 25 évben, amióta én is az SZFE diákja voltam. Nem lesz könnyű választanunk a mostani filmes termésből, mert ugyan még nem értem a listánk végére, de már most több jó filmet láttam, mint ahány díjat tudunk kiadni. De ez így van jól!

Orosz Gábor Viktor:

Mint legtöbb kortársamnak, első rajzfilmélményeim közé a magyar rajzfilmek tartoztak, szebbnél szebb képi világgal és erkölcsi mondandóval. Ezek a mesék – tudva vagy tudatlanul – megteremtettek bennünk egy közös látásmódot, értelmezési horizontot, amelyért mind a mai napig hálás vagyok az íróknak, rajzolóknak és a szerkesztőknek. A sors ajándéka, hogy néhányukat idővel személyesen is megismerhettem. Aztán nagy hatással volt rám a svéd evangélikus lelkész gyermeke, Ingmar Bergmann munkássága, különösen is a Tükör által homályosan (1961), az Úrvacsora (1963) és A csend (1963), amelyekben Isten jelenlétének a fonákjával, a szellemi nélkülözésben értelmet, létalapot kereső szereplők tűnnek fel. Természetesen a magyar rendezők filmjei is magukkal ragadtak, különösen is Jancsó Miklós, Tarr Béla és Enyedi Ildikó alkotásai. Az utóbbiak néhány rendezését gyülekezeti ifjúsági tagokkal is megnéztük, aztán ezekről beszélgettünk a legjobbakat, a szabadságról, az igazságról, a szeretetről, a reményről és a hitről. Néhányuk számára ezek a mozilátogatások olyan perspektívákat nyitottak, amelyek a pályaválasztásukra is hatással voltak.

A teológia tudománya létértelmezés, nincs olyan kérdés, amely egyúttal ne lenne teológiai kérdés is. A teológia fogalmát ugyanakkor helyettesíthetnénk az előző mondatban a „filmművészet” kifejezéssel és máris érzékelhető a közös metszet: a lét értelmezése iránti szenvedély. Lényegesnek tartom, hogy

a bibliaolvasás esztétikai megközelítése számol egy képi világgal, amely az olvasás folyamatában tárul elé, tulajdonképpen „rövidfilmekben” jelenik meg a szemei előtt. Hasonló a helyzet a filmekkel, csak fordítva, egy képi gondolatvilág jelenik meg a néző előtt, amely megérinti, „megolvassa” őt azáltal, hogy az élet új, mégis talán ismerős kontextusaiba helyezi,

ezáltal saját élmény alapú kérdésekhez és válaszokhoz segítheti. A fentiek alapján vállaltam el a megtisztelő felkérést, hogy az ökumenikus zsűri tagja legyek és persze azért is, mert nagyon szívesen nézek magyar filmeket.

*

Az ökumenikus zsűri a filmszemle befejező napján, február 9-én a záróünnepségen adja át két díját, a többi szakmai díj mellett.

További vallási vonatkozása a filmszemlének, hogy a rövid dokumentumfilm versenyébe bekerült Mészáros Anett rendezése, a Szelíden megélt erő, amely Baán Izsák bencés szerzetest mutatja be.

A filmszemle részletes programja az esemény weboldalán található.

Jegyek a Corvin Mozi honlapján váthatók.

Forrás és fotó: 44. Magyar Filmszemle

Magyar Kurír