Először szenteltek pappá jezsuitákat a polgárháború sújtotta Mianmarban

A délkelet-ázsiai ország Shan állam területéhez tartozó közép-mianmari Taunggyi érsekség három új burmai jezsuita papja számára nem lesz könnyű feladat a közösség szolgálata és a hívek gondozása. Ellenkezőleg, nagyon is kockázatos, mert a polgárháború folytatódik, és a katolikus közösségek – szétszórva a társadalomban, a lakosság körében – ugyanúgy szenvednek az erőszaktól, mint minden különböző etnikumú és vallású burmai állampolgár. Az új papok, akik tisztában vannak a veszélyekkel, amelyekkel szolgálatuk során szembesülni fognak, Isten kezébe helyezték magukat, és – mindig a szükséges óvatossággal cselekedve –, lelkesen kezdték meg a rájuk bízott feladatot.

„Elhívtalak a szeret szolgálatára” – a három jezsuita által választott papi jelmondat egy olyan érsekség területén, ahol az 1,8 milliós lakosságból 7000 fő katolikus. Taunggyi érseke, Basil Athai püspök emlékeztetett arra, hogy ez az első alkalom, hogy jezsuita rendtagokat szentelnek pappá az érsekség területén, amely elsőként fogadta Mianmarban a Jézus Társasága tagjait, miután a hatvanas években történt kiűzetésük után visszatértek. A három új pap, Joseph Thang Ha SJ, Jerome Aye Min SJ és Gerald Lukwe SJ hivatását Istenre és Szűz Máriára bízta, szem előtt tartva az ország nehéz helyzetét, a 2021-es katonai puccsot követő politikai és gazdasági helyzet romlását. Az elmúlt két évben már mindhárman első kézből megtapasztalták az országban zajló polgárháború miatt kitelepítettek és hajléktalanná váló emberek szolgálatát, és mint mondták, megértették, hogy éppen a nehézségek és szenvedések idején „a reményt hivatottak közvetíteni”.

„Papként a kirekesztettekért, a szegényekért, a betegekért és az idősekért szeretnék dolgozni, hogy a szentségek által vigaszt és Isten kegyelmét közvetítsem mindenkinek” – mondta Gerald Lukwe újmisés. Jerome Aye Min hozzátette: „Mivel arra vagyok meghívva, hogy az igazságosság, a béke és a szeretet szerint cselekedjek, remélem és számítok arra, hogy mindig közel leszek a rászorulókhoz.” „Igyekszem majd hűséges maradni papi hivatásomhoz és lelkipásztori szolgálatomhoz, kísérve a fiatalokat és a Mianmarban szenvedő embereket. Remélem, hogy mindent meg fogok adni felebarátaimért, különösen a legkiszolgáltatottabbakért” – hangsúlyozta Joseph Thang Ha újmisés.

A Taunggyi Főegyházmegye területén, mint az ország számos más egyházmegyéjében, erősen érezhető a belső menekültek nehéz helyzete, akik elvesztették otthonukat és megélhetésüket, és akik gyakran templomokban vagy más létesítményekben keresnek menedéket. Az ő szolgálatuk és kísérésük „sok odaadást és szeretetet igényel, amivel reméljük, hogy Isten dicsőségét szolgálhatjuk” – hangsúlyozza a három jezsuita.

A mianmari reguláris hadsereg és a a puccs után létrehozott, főként fiatal férfiakból álló „Népvédelmi Erők” közötti szembenállásban ez a tisztán humanitárius szolgálat gyakran ellenségesnek tekinthető, vagy „a lázadás támogatásaként” értelmezhető. A mianmari hadsereg például már tavaly őrizetbe vett két katolikus papot, akik a kelet-mianmari Shan államban segítettek az országon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerült embereknek. Egyikük Bosco János, a Taunggyi érsekség papja volt. Mindketten, néhány önkéntessel együtt, humanitárius segélyt akartak vinni a környező városok belső menekültjeinek, de a burmai katonaság megállította és őrizetbe vette őket, megakadályozva ezzel szolgálatukat. A Fides hírügynökség értesülései szerint gyakran előfordul, hogy a burmai katolikus papokat megfélemlítésnek és erőszaknak teszik ki. Néhány esetben a katonaság elkobozta a lelkipásztori szükségletekre és a menekültek megsegítésére szánt segélyeket és pénzt. Több egyházmegyében letartóztatták (majd később szabadon engedték) őket a lázadó erők támogatásának gyanújával. Ilyen incidensek történnek, miközben a hadsereg és a Népvédelmi Erők között folytatódnak a harcok Shan államban, és a kitelepítettek száma folyamatosan növekszik.

A taunggyi érsekség már több ezer katolikus hívőt fogadott be a szomszédos Pekhon egyházmegyéből (szintén Shan államban). Ebben a helyzetben humanitárius válság fenyeget, amelyet a burmai fegyveres erők a népi ellenállás leverésének szándékával folytatnak, és amely elsősorban a polgári lakosságot sújtja. A burmai hadsereg stratégiája szerint elvágja az élelmiszerhez, a kommunikációhoz, a közlekedéshez és a pénzügyekhez való hozzáférést, hogy a lakosságot az emberi jogok durva megsértésével  végveszélybe taszítsa. A katonai erőszakkal szembesülve a falusiak a dzsungelbe menekülnek, vagy vallási intézményekben és létesítményekben, például katolikus központokban vagy buddhista kolostorokban keresnek menedéket. A menekültek csak a papok, katekéták és önkéntesek fáradhatatlan segítségének köszönhetően maradnak életben, akik elkötelezetten végzik ezt a szolgálatot. Akárcsak a három új jezsuita pap.

Forrás: Fides

Fotó: Jézus Társasága Ázsiai és Óceániai Konferenciája

Kuzmányi István/Magyar Kurír