Először szenteltek állandó diakónust a szatmári egyházmegyében

Boroș Marius-Cristian tanár, aki egyaránt rendelkezik teológiai és művészeti végzettséggel, válaszolt Isten hívására, és elkötelezte magát Krisztus és az Egyház szolgálatára. A felszenteléshez szükséges püspöki jóváhagyást korábbi és jelenlegi plébánosainak ajánlásával nyerte el. A szentelési szentmisét bemutató Schönberger Jenő szatmári püspök elismerését fejezte ki a diakónus döntése iránt, és hálát adott családjának hivatása támogatásában.

Szentbeszédében a főpásztor rámutatott a leendő diakónus feladataira. Marius a Szentlélek kegyelméből fogja segíteni az Egyház közösségét az evangélium hirdetésében, a szentmise szolgálatában és a hívek lelki támogatásában. Feladatai közé tartozik többek között a hitoktatás, a liturgia előkészítése, a közösségi imák vezetése, a keresztség szentségének kiszolgáltatása és a házasság szentségének megáldása, a betegek szentségekkel való ellátása, valamint temetések végzése. Emellett karitatív tevékenységeket is végez a püspök vagy a plébános megbízásából.

A főpásztor arra buzdította a szentelendőt, hogy szeretettel és alázattal végezze szolgálatát, őrizze a hit tisztaságát, és életével tanúskodjon Isten igéjéről. „Életed legyen élő tanúságtétel Isten igéjéről, amit hirdetsz!” – hangsúlyozta, majd arra kérte a híveket, hogy támogassák új diakónusukat imáikkal.

A püspök az evangéliumi szakasz elemzése során Jézus és Péter apostol feltámadás utáni párbeszédére hívta fel a figyelmet, amelyben a Feltámadott főapostola szeretetét kéri. Rámutatott az „agapé” – az önzetlen, áldozatos szeretet – és a „filia” – a baráti szeretet – közötti különbségre. Az evangéliumi párbeszéd reményt nyújthat minden hívő számára:

Krisztus elfogadja az emberi szeretetet annak határaival együtt, és képes azt kegyelmével tökéletessé formálni.

A prédikációban a püspök mindenkit meghívott az életszentségre, emlékeztetve, hogy boldogságunk teljessége akkor valósul meg, amikor Isten színe elé jutunk, és Krisztustól hallhatjuk: „Jól van, derék és hűséges szolgám.”

Az eseményen részt vett Ciprian Vasile Olinici, a bukaresti Egyházügyi Államtitkárság miniszteri rangú államtitkára is, aki beszédében kiemelte az egyházi szolgálat és a társadalmi szerepvállalás jelentőségét. Rámutatott, hogy a diakónia, amely a liturgia szellemiségét viszi tovább a mindennapokban, nemcsak a keresztény közösségek számára példaértékű, hanem az állam számára is inspirációt nyújthat a közösség javának előmozdításában. Az államtitkár kiemelte, hogy az állam, bár képes rendszereket, törvényeket és jóléti intézményeket létrehozni, nem tudja megteremteni azt a mély lelkiismereti és áldozatkészségi alapot, amely az emberek közötti hiteles kapcsolatokat és az önfeláldozó szeretetet megalapozza.

Az Egyház hivatása viszont nemcsak a földi élet jobbítására irányul, hanem az örök élet perspektívájára is.

A Jézus és Péter közötti evangéliumi párbeszéd, amelyben az „agapé” és a „filia” szeretet közötti különbség jelenik meg, arra emlékeztetett, hogy az emberek szolgálatának célja, hogy felismerjék bennük Krisztus képmását, és ezzel túlmutassanak az emberi kapcsolatok hétköznapi keretein. Záró gondolataiban az államtitkár a diakónusi szolgálat és a keresztény közösségek evangéliumhoz való hűségét méltatta, hangsúlyozva, hogy ezek nemcsak a helyi egyház, hanem a szélesebb társadalom életére is tartós hatással lesznek.

Az ünnepi esemény méltó módon jelölte ki az új fejezet kezdetét az egyházmegye történetében, miközben példát mutatott elköteleződésből, hitből és szolgálatból.

Forrás és fotó: Szatmári Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír