Először tartottak taizéi imaestet a debreceni görögkatolikus érseki hivatalban

Hazai – 2024. április 28., vasárnap | 14:00

Ortodox énekek is elhangzottak, így az Akathisztoszt és a Feltámadt Krisztust is együtt énekelték a részt vevő fiatalok Debrecenben, a görögkatolikus érseki hivatalban tartott imaesten. A nagy sikerre való tekintettel háromhavonta szeretnék megrendezni a jövőben a taizéi imaestet – szerepel a Hajdúdorogi Főegyházmegye honlapján április 25-én közzétett beszámolóban.

Hajdúnánásról, Téglásról, Hajdúdorogról, Hajdúböszörményből, a debreceni Szent Miklós Görögkatolikus Diákotthonból és persze a város görögkatolikus iskoláiból is sok fiatal érkezett az esti órákban a érseki hivatal kápolnájába, ahol először rendeztek taizéi imaestet tizenéves diákoknak. Főként ezt a korosztályt jellemzi ugyanis a keresés – önmagával, a hittel vagy Istennek kapcsolatban.

„Már régóta tervezgettük, hogy összehozunk egy ilyen jellegű imaestet – mondta el imaest egyik szervezője, Domokos Zsolt. – Más egyházmegyében nagyon jó mintákat láttunk ezzel kapcsolatban, de leginkább az Országos Görögkatolikus Ifjúsági Fórumon fogalmazódott meg bennünk, hogy nagy szükség lenne egy ilyen együttlétre.” Ez a fajta imaforma közel áll a mai fiatalokhoz. 

Máriapócsi találkozókon hallhatták először a diákok azt az együttest, melyet elhívták a debreceni rendezvényre is: Kertész Annamária (gitár), Bálint Zsolt (ének) és Szentesi Anna (fuvola) zenéjének nagy sikere volt a fiatalság körében.

Az aula díszítéséről Rakaczkiné Vadász Viktória, a Hajdúdorogi Főegyházmegyei  Pasztorációs Iroda főmunkatársa gondoskodott: ikonokkal, gyertyákkal, drapériával tette hangulatossá a helyszínt. 

Három rövid elmélkedés is elhangzott az imaóra keretében; kisfilmeken pedig bemutatták a résztvevőknek a görögkatolikus ifjúsági gyalogos zarándoklatot és a Szent Damján-tábort.

Domokos Zsolt arra biztatta a fiatalokat, hogy bátran legyenek kritikusak, hiszen az ifjúság ennek is az ideje. De a pozitív és negatív kritikának mindig legyen úgymond folytatása, legyenek ötleteik a jövőre nézve, ne csak a lőszerek durrogtatásáról szóljanak a fiatal éveik – tette hozzá.

Kiss László – vagy ahogy mindenki ismeri: Let’s go atya – a mai influenszerek világáról szólt a résztvevőknek, kiemelve, hogy sok olyan közszereplőt követnek az emberek, akiknek nem szól szinte semmiről az életük; nincs benne mélyebb, komolyabb gondolat, követhető minta vagy akár érzés.

Arra kérte a fiatalokat, igyekezzenek erre is figyelni, ha a közösségi médiában barangolnak, és próbáljanak meg a jövőben olyanokat keresni, akik értéket képviselnek, követhetőek, így ők is jó példaképpé válhatnak.

Töviskes Mária, a Keresztény Mentálhigiénés Centrum (KEMENCE) főmunkatársa arról beszélt a résztvevőknek, hogy már egészen fiatal kora óta jár taizéi imaestekre, még Kárpátalján is megfordult ilyenen a diákévei alatt.

Egy kedves történettel hívta fel a fiatalok figyelmét arra, hogy a merjenek önmaguk lenni, vállalják fel véleményüket, akár hitüket is mások előtt; álljanak ki magukért és ne hagyják, hogy beskatulyázzák őket. De ők se kövessék el azt a hibát, hogy általánosítanak másokkal kapcsolatban – hangsúlyozta.

Taizé története

1940-ben, 25 éves korában Roger Schütz elhagyva szülőhazáját, Svájcot Franciaországban, édesanyja hazájában telepedett le. Korábban éveken keresztül tüdőbaj kötötte ágyhoz. Ez alatt a hosszú betegség alatt érett meg benne a hivatás, hogy közösséget alapítson. Amikor a második világháború elkezdődött, bizonyossá vált számára, hogy segítséget kell nyújtania a nehéz helyzetben levőknek, éppen úgy, ahogyan nagymamája tette az első világháborúban.

A kicsiny falu, Taizé, ahol letelepedett, egészen közel volt a Franciaországot kettészelő demarkációs vonalhoz, így megfelelőnek bizonyult háborús menekültek befogadására. Lyoni barátai egyre több menedéket keresőnek adták meg az ő címét. Roger testvér a befogadottakkal szembeni tapintatból, hogy a menekültek, akik között zsidók és agnosztikusok is voltak, kevésbé legyenek feszélyezve, gyakran a közeli erdőbe ment énekelni, imádkozni. 1942 őszén fény derült tevékenységükre, és azonnal el kellett menniük.

A háború végéig Roger testvér Genfben élt, és leendő testvéreivel ott kezdte el lerakni a közösség alapjait. 1944-ben térhettek vissza Taizébe.

II. János Pál pápa 1986. október 5-én látogatta meg a taizéi közösséget. A közös imádság után találkozott a testvérekkel, és ezt mondta nekik: „...e rövid együttlét családias bensőségességében hadd fejezzem ki rokonszenvemet és bizalmamat irántatok azokkal az egyszerű szavakkal, amelyekkel XXIII. János pápa, aki annyira szeretett titeket, köszöntötte Roger testvért: »Ó, Taizé, ez a kis tavasz!« Azt kívánom, hogy őrizzen meg benneteket az Úr ebben a tavaszi rügyfakadásban, kicsinységben, evangéliumi örömben és a testvéri szeretet áttetsző tisztaságában.”

Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye/BSZI

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria