Első díjat kapott Rómában a Kucsera-film

A seregszemlére beküldött 1600 film közül a legjobb rövidfilm kategóriában hármat soroltak a döntőbe, köztük a szentendrei vértanú káplánról, Kucsera Ferencről készült húszperces magyar rövidfilmet.

A gálaestre Rómába utazott Blanckenstein György szentendrei plébános és Balogh Ernő rendező. Az ünnepélyes eredményhirdetésen saját kategóriájában a magyar filmet ítélték a legjobb alkotásnak, így a film rendezője, Balogh Ernő Zoltán vehette át az Ezüst Hal díjat, mely az ókeresztény kor közismert jelképére, a halra utal;  a „Jézus Krisztus, Isten Fia, Megváltó" hitvallás összeolvasott kezdőbetűiből görögül az ichtüsz, hal szót kapjuk, amely egyben utal a vízben újjászületett, megkeresztelt emberre is.

A film címe, Tekintetek, amit az angolra így fordítottak: Faces, vagyis Arcok. A magyar cím az 1919-ben, a tanácsköztársaság terrorja során mártírhalált szenvedett szentendrei káplán tanúságtételére utal, akit „vérben fogantnak” is lehet már nevezni, és így társa magának a Megváltónak.

A film a száz éve meghalt káplánnak állít emléket. Kucsera Ferenc nem adta ki a Budapestről Szentendére érkező Lenin-fiúknak annak a két embernek a nevét, akik a vörös veszedelemre félreverték a plébániatemplom harangját, melyhez a templomkulcsot előzőleg elkérték a plébánián. Noha a káplán maga „ártatlan”, mégsem adja ki a harangozók, köztük egy nyolcgyermekes családapa nevét, de a plébánosra sem hárítja a felelősséget. Vállalja a sorsát.

A rendező Balogh Ernő Zoltán és a „festők városának” immár 26 éve plébánosa, Blanckenstein György a díjkiosztás másnapján, péntek délelőtt a Vatikáni Rádió mikrofonja előtt beszámoltak örömükről, a film alapötletéről, tervezett ősbemutatójáról  – december 1-jén, vasárnap este 7 órakor a szentendrei Szent Péter és Pál-plébániatemplomban vetítik a filmet), valamint a „folytatásáról”.

A készítők a Kucsera centenáriumi év kapcsán eredetileg egy dokumentumfilmre gondoltak, melyből a rendező ötlete alapján végül rövid játékfilm lett. Kucsera Ferenc  életéből csak az utolsó napját mutatják be, amikor a hitvalló és a vallató szembesül egymással. Találkozik a tekintetük, a szilárd papé és a sodródó vallatóé. A vértanúság nem véletlen halál, nem is csak bosszú, hanem beteljesedés. Egy egész élet beteljesedése, még akkor is, ha Ferenc atya újmisésként érkezett Szentendére, és már 27 éves korában beteljesedett az élete.

Száz év távlatából ma már világosan lehet látni, hogy Szentendre népe 1919-ben is csak békében akart élni, őrizve az örökséget, amit a címerében látható Bárány adott neki. Kezdettől fogva. Ezer éve.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír