ELSŐ VAGY UTOLSÓ SZALMASZÁL – Lackfi János versével kívánunk áldott, örömteli, szép karácsonyt!

Lackfi János

ELSŐ VAGY UTOLSÓ SZALMASZÁL

A sok közül csak egy vagyok,
egy szalmaszál, egy szalmaszál,
kit egy napon, nyári napon
a sarló éle elkaszál.

A sok közül csak egy vagyok,
csak száradok, csak fonnyadok,
a nap kiszívja életem,
többé nem hajladozhatok.

Kazalba összegyűjtenek,
csak egy vagyok a sok között,
ha sistereg forrón a szél,
felzizzenek, megzördülök.

A jószág hogyha arra jár,
mohó foggal belénk harap,
ezért emeltem égre tán
kövér és fényes magvakat?

Csámcsogó szájba kerülök?
Lelegel majd pár csempe fog?
Az emésztésnek útjain
létem fel- és aláforog?

Istállóba szórnak be most,
hol tűz lobog, hol tűz lobog,
párát lehelnek morduló
nagy bőrbálányi állatok.

Etetőbe terítenek,
megzördülök, megzizzenek,
egy sivalkodó kicsi test
ágya leszek, ó, emberek!

A sok közül csak egy vagyok,
nap aranyán érlelt arany,
de trón lettem, királyi trón,
és több ennél aligha van.

Fotó: Merényi Zita 

Magyar Kurír

A vers nyomtatott változata az Új Ember 2025. december 21–28-i ünnepi számában jelent meg.