Elsőcsütörtöki Eucharisztia-ünnep Székesfehérvár-Szárazréten

Spányi Antal püspök elődjének, Prohászka Ottokárnak szavaival köszöntötte az egybegyűlteket, amelyek Urunk színeváltozása ünnepéhez kapcsolódóan a Tábor-hegyen történt eseményekről szóltak. „A Tábor-hegyi jelenésben sejtjük meg a lényeget: a Jézusban jelenlevő Isten teszi transzparenssé a lelkét, lelke a köntösét. Így jön hozzám a kenyér köntösében, Krisztus lelkében a végtelen Isten. A legmélyebb, a legédesebb közösségbe akar bevonni minket az Úr. Az Oltáriszentség nemcsak szentség, hanem jelenlét is. A krisztusi kiadásban lévő Istentől többé nem szabadulunk; lelkünkbe, vérünkbe, létünkbe van oltva.”

Szentbeszédében a főpásztor a Tábor-hegy és a Golgota hegyének elválaszthatatlan kapcsolatáról beszélt. A hegy valóságosan is, de szimbolikusan is az Istennel való találkozás helye. Fontos, hogy megtaláljuk saját hegyeinket, ahova fel kell jutnunk erre a találkozóra. Lehet a rátalálás alkalma, pillanata, amikor gyönyörködünk a teremtett világ szépségében, de lehet ez egy cselekedet vagy érzés hétköznapi életünk bármelyik színterén.

Isten elkészítette a találkozás helyét, a megerősítés hegyére felvitte tanítványait és ezzel előkészítette a készséges szolgálat, türelmes szenvedés hegyét is. Amikor panaszkodunk élethelyzetünk miatt, gondoljunk a kiválasztottakra, azokra a tanítványaira, akik tanúi lettek a megdicsőülésnek és az isteni erővel eltelve felvállaltak minden megpróbáltatást, türelemmel viselték keresztjeiket – emelte ki elmélkedésében a megyéspüspök. Majd hozzátette, hogy a tábor-hegyi színeváltozáskor Péter fölkiált: „Uram, jó nekünk itt lenni!” Ez eszünkbe juttatja az életünk Tábor-hegyeit, amikor bennünk is valamiféle színváltozás ment végbe. Könnyű volt az imádság és örömet jelentett a vallási kötelességek teljesítése, és mindezt szerettük volna állandóan megélni. Jézus mégis arra tanít, hogy a lelki öröm és a vigasztalódás napjait ne tartsuk életünk legjobb pillanatainak. Ő is lejött a hegyről, mert nem azok a legértékesebb napok, amikor könnyen megy minden, hanem az, amikor könnyezve és verítékezve is tudjuk teljesíteni a mennyei Atya akaratát.

Spányi Antal püspök végül arra biztatott, hogy szenvedések nehéz perceit ne érezzük életünk elpocsékolt idejének. Amit a tábor-hegyi öröm nyújt, azt hamar elfelejti az ember, amit az Olajfák hegyi megpróbáltatás éget az ember lelkébe, az maradandó és szent hitet ad.

A szentmise után a főpásztor a hívekkel mondott imádságában arra kérte az Úr Jézust, hogy ne kiváltságokat reméljünk az élettől, hanem azt, hogy az Úrral együtt lehessünk és felismerjük Őt, a Tábor hegyén és Golgotán is. Az Istennek kegyelme nem csak azért van, hogy bennünket gazdaggá tegyen. Hanem azért is, hogy másokat segítsünk. Kérjük az Ő útmutatását, mit tegyünk, merre induljunk, hogy amikor az élet próbára tesz, akkor a nehézségekben is Vele maradjunk.

Fotó: Székesfehérvári Egyházmegye

Videó: Székesfehérvári Egyházmegyei Stúdió

Magyar Kurír