Papi és szerzetesi hivatásokért imádkoztak Székesfehérváron – VIDEÓVAL

Az évkezdő alkalmon Horváth Imre plébános köszöntötte a főpásztort, pap testvéreit és a híveket. Beszélt a mindig időszerű belső megtérésről, a krisztusi embereszményről. Arra kérte a főpásztort, imádkozzon a szentmisében a magyar családok megtéréséért, hitéért, hogy mindannyian elnyerjék az örök életet a mindenható Istentől.

A megyéspüspök a szentmise elején arra emlékeztetett, advent valóban az újrakezdés ideje. Gondoljuk végig, min szeretnénk változtatni, miben kell megújítani életünket. Ne csak az álmok és vágyak szintjén maradjon meg ez az igény bennünk, hanem akarjunk a hitünk szerinti szeretetkapcsolatban élni Istennel és embertársainkkal. A főpásztor felhívta a figyelmet, számot kell vetnünk azzal, hogy hittel kértük-e az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat aratásába. Valóban hittük-e, hogy kérésünkre papi hivatások születnek? Feltette a kérdést, mit tettünk azért, hogy minél többen kérjük új hivatások születését.


A megyéspüspök arról is beszélt, hogy az ember a bűnbeesés óta keresi Isten szavát: „Isten mindig szól, de csak akkor halljuk meg, ha megteremtjük magunkban a csendet. Az állandó zaj körülöttünk eltávolít Istentől, bezárja »halló fülünket«, a szívünket. Jézus is elvonult a pusztába, hogy az Atyával lehessen. Nekünk is szükségünk van arra, hogy elvonuljunk a magunk pusztájába, hogy meghalljuk Őt.”

Spányi Antal arra szólított fel mindenkit, legalább néhány percet figyeljen Istenre mindennap, keresse a neki szánt üzenetet. „Mert csak így valósulhat meg az ígéret, amit Isten a Fián keresztül küldött nekünk: az emberek majd testvérként élnek egymás mellett és nem ellenségként, és követni fogják az isteni szót” – mondta a püspök, majd hozzátette: „Ne azzal törődjünk, mikor jön el a béke ígérete, kezdjük el élni a békét! Építsük fel azt a világot, amire a próféták vártak! Szerezzünk örömet másoknak, gyakoroljuk a megbocsátást, a szeretetet mások felé. Ne felejtsük el, vannak ma is a világban, akik legdrágább kincsüket, az életüket adják hitükért.”


Beszéde végén a megyéspüspök azt kérte: „Legyünk mindannyian a lélek emberei! Az Úr érkezésére várva nyíljon meg szemünk, halljuk meg Isten szavát, és legyünk szeretetének közvetítői! Ez jelenti az adventi utat, amin járnunk kell ezekben a napokban. Az vezet el bennünket a betlehemi jászolig, ha új életet kezdünk, és meg tudjuk újítani a körülöttünk élőket.”

A főpásztor a szentmise után az oltáriszentség előtt mondott elmélkedésében megköszönte Jézusnak az imádságot, amely összekapcsolja Istent és embert, amelyben mindenki kitárhatja a szívét, elmondhatja kéréseit. Megköszönte a papi hivatásokért mondott elsőcsütörtöki imákat, a templom csendjében, a közösség imájának erejében. Végül megköszönt minden pillanatot, amelyben az emberek szíve lángra gyúlt a hit megtapasztalásában, az Isten iránti szeretetben. Arra buzdított mindenkit, „hangolódjon rá” az Úrra, hallja meg a Lélek indíttatásait, amely alakítja életét, ebben az adventben is.


Az imaóra végén Spányi Antal megemlékezett az apostolokról, és arra kérte az Urat, legyenek ma is olyanok, akik akár a szenvedést is vállalva hirdetik az örömhírt. Isten minden megkeresztelt embert arra hív, hogy tegye jobbá a világot. Nehéz és felelősségteljes szolgálat ez, de Isten kegyelmével lehetséges.

A püspök arra buzdított: „Tegye mindenki Isten elé fájdalmait és nehézségeit, és megkönnyebbülve a terhektől formálja újjá életét, a mellette élőkét, hogy Isten tervei szerinti emberré váljanak. Adja meg az Úr, hogy a Szentlélek tüzével érezze át minden keresztény missziós felelősségét és küldetését!”

Fotó: Székesfehérvári Egyházmegye

Magyar Kurír