Eltemették a koronavírus-fertőzés következtében elhunyt kecskeméti piarista szerzetes tanárokat

A temetés előtt Szakál Ádám, a Piarista Rend Magyar Tartományának provinciálisa főcelebrálásával gyászmisét mondtak Balázs Gergely György SchP és Szabó István Ervin SchP lelki üdvéért a kecskeméti Szentháromság-templomban (piarista templomban), a járvány miatt zárt körben.

A misén piarista szerzetesek, egyházmegyés papok és az elhunytak közvetlen hozzátartozói vehettek részt. A temetés első része, az elhunytak hamvainak beszentelése is a templomban történt.

Szakál Ádám piarista tartományfőnök a szentmise elején a jelenlévők járványhelyzet miatti létszámkorlátozásáról beszélt. Ha nincs ez a „nehéz helyzet”, rengetegen eljöttek volna, szerzetes- és paptársak sokasága, öregdiákok, a Kecskeméti Piarista Gimnázium pedagógusai, diákjai, a tanulók szülei, barátok, ismerősök nemcsak a városból, hanem szerte az országból.

A szentmise olvasmányában Szent Pál Filippiekhez írt levelének vigasztalása hangzott el: „A mi hazánk azonban a mennyben van. Onnan várjuk az Üdvözítőt is, Urunkat, Jézus Krisztust. Ő azzal az erővel, amellyel mindent hatalma alá vethet, átalakítja gyarló testünket, és hasonlóvá teszi megdicsőült testéhez.” (Fil 3,20–21)

Az evangéliumban Jézusnak az utolsó vacsorán elmondott biztató szavait hallhattuk: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem. Ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is. Én vagyok az út, az igazság és az élet.” (Jn 14,1.3b.6a)

Szakál Ádám piarista tartományfőnök homíliájában hangsúlyozta, hiányzik az évtizedeken át szolgáló két szerzetes tanár közösségszervező lendülete, a praktikusságuk, az imádkozó lelkületük. Emberi értékekben gazdag életükről szólnak a napokban az interneten megosztott, velük kapcsolatos történetek, megemlékezések. „Írjuk le a róluk szóló emlékeinket továbbra is egymásnak, ha már a technika ezt lehetővé teszi” – buzdított a tartományfőnök.

Szakál Ádám arról is beszélt, hogy a sokak által szeretett atyák nem voltak mindenben tökéletes, ideális piaristák, azaz egyszerre jó tanárok, szónokok, praktikus emberek, tudósok, teológusok, közösségszervezők és máriás lelkületű imádkozók, de

nem is volt szükségük arra, hogy ilyen ideálisak, tökéletesek legyenek, mert a lényeget megtalálták.

Szabó István atya, tanár úr – a diákok nemzedékei számára egyszerűen Kuka –, nagy közösségteremtő volt, Balázs Gergely atya pedig Kalazancius szellemiségéhez hű, imádságos lelkületű Mária-tisztelő.

A tartományfőnök a gyászmise prefációjának szavaira utalva arról is beszélt, hogy halálukkal az ő hívő életük csupán „megváltozik, de el nem múlik”, és a lelküket a mennyben örök otthon várja.

A dolgok változnak, de nem múlnak el, ahogy István és Gergely atya műve, öröksége sem: figyelnünk kell arra, amit az életükkel üzenni akartak nekünk – folytatta a tartományfőnök.

István atya életéből a praktikusságot, Gergely atya életéből a Mária-szeretetet emelte ki. Előbbi nevéhez a piaristák által fenntartott tiszaugi csónakház mint közösségszervező központ kapcsolódik, utóbbihoz a kecskemétiek szeretett Mária-kápolnája, s az ottani engesztelés.

Jól éreztük magunkat István atyával és Gergely atyával, a mennyországot hozták le nekünk”

– fogalmazott Szakál Ádám.

A gyászmisén a következőkben a tartományfőnök beszentelte az elhunytaknak az oltár elé kihelyezett hamvait, majd búcsúbeszédek hangzottak el.

A Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye képviseletében Finta József általános érseki helynök megköszönte a két szerzetes szolgálatát, megköszönte őket Istennek, és megrendülten emlékezett az atyákkal való utolsó találkozásokra, amikor még nem tudhatták, hogy a járvány végzetes lesz mindkettejük számára.

Finta József elmondta, István és Gergely atya a Szent Pál-i értelemben vett „jó harcot megharcolta”, „átadták nekünk azt, amit Isten bízott rájuk, és amit át kellett adniuk, erőt meríthetünk életük példájából”. Gergely atya az utóbbi időkben járta a szociális otthonokat, kórházakat, a betegek mellett volt, s mindketten segítségére voltak a Kecskemét környéki településeken szolgáló papoknak. Tanítványaik sokasága hívta őket esketni, keresztelni az ország különféle pontjaira.

A következőkben Kecskemét város önkormányzatának képviselője mondott személyes hangú búcsúztatót. Kiemelte: „Gergely atyának köszönhetjük, hogy az arborétumnál lévő Mária-kápolna az engesztelés helye lett.” Megemlékezett Szabó István atya közéleti tevékenységéről is, elmondta, hogy az önkormányzat egyházügyi munkacsoportjának aktív tagja volt.

A helyhatóság a piarista rendház mellett a két szerzetes emlékére fenyőfát ültetett.

A gimnázium diákszövetségének elnöke búcsúbeszédében rámutatott, hogy a két szerzetes sorsának több közös vonatkozása van: a hűségük a hithez, a szerzetesi fogadalmukhoz és közösségükhöz, valamint Kecskeméthez. Gergely atya huszonöt, István atya negyven évet töltött a tanári pályán. S mintegy harminc település hívő közössége osztozik a gyászban, ahol segítettek a helyi plébánosoknak. „Nem esett folt az erkölcsi tisztaságukon, fáradhatatlan tenni akarásuk példa marad” – mondta az emlékező.

A Szentháromság-plébánia képviselője rövid, de annál személyesebb indíttatású emlékezésében arról beszélt, hogy amikor egy pap meghal, Krisztusból lesz kevesebb a világban.

A temetés második része, a sírbatétel a kecskeméti Köztemetőben zajlott, a piarista sírboltnál. A járványügyi szabályok szerint maximum ötven fő vehetett részt a temetői szertartáson, de mivel mindkét szerzetest nagyon sokat tisztelték, szerették, kétféle módon is be lehetett kapcsolódni a szertartásokba, a Kecskeméti Televízió közvetítésének segítségével, valamint a Szentháromság (Piarista) Plébánia online közvetítésének útján.

* * *

Balázs Gergely SchP

Nagy Szent Gergelyről nevezett Balázs Gergely 1947. június 6-án született Kecskeméten. 1965-ben lépett be a piarista rendbe, 1971. szeptember 26-án tett örökfogadalmat. 1973. augusztus 25-én Kecskeméten szentelték pappá. Huszonöt éven át, 2002-ig tanított a kecskeméti piarista iskolában magyar–orosz szakos tanárként. A diákok lelkipásztori szolgálatában és a kollégium életében is hosszú éveken át odaadóan részt vett. Káplánként működött a kecskeméti Szentháromság-plébánián, ellátta a kecskeméti Mária-kápolnát, helyettes kórházlelkész volt a Bács-Kiskun Megyei Kórházban. Romló egészségi állapota miatt idén szeptemberben felmentést kapott lelkipásztori beosztásaiból. Szeptember 27-én búcsúzott el híveitől. November 4-én, szerdára virradóan hunyt el a kiskunhalasi járványkórházban, életének 74., szerzetességének 56. évében.

Szabó István SchP

Mária szentséges nevéről nevezett Szabó István 1941. szeptember 3-án született Kecskeméten, itt érettségizett a Piarista Gimnáziumban. 1959 nyarán lépett be a rendbe, örökfogadalmat 1964. augusztus 30-án tett, 1967. február 24-én szentelték pappá. 1968-ban matematika–fizika–ábrázoló geometria szakos tanári oklevelet szerzett. Egy évet tanított a budapesti piarista gimnáziumban, 1969-től pedig élete végéig a kecskeméti szerzetesközösség tagjaként gimnáziumi tanár, kollégiumi nevelőtanár, általános iskolai igazgató, gimnáziumi igazgató volt. Többször volt a szerzetesközösség házfőnöke, 2007-től a tartomány gazdasági bizottságának tagja. 2014-től a Szent Erzsébet-templom igazgatója. 1989-től jelentős szerepet töltött be a cserkészetben, a kecskeméti 118. számú Kalazancius Cserkészcsapat elnöke volt. Áldozatos munkáját kitüntetésekkel is elismerték: Antall József-emlékérem a Piarista Diákszövetségért végzett munkájáért (1997), Cserkészmunkáért (2002), Kecskemét Városért Oktatási Díj (2003), Kunszt József-díj (2005), Kecskemét Ifjúságáért Díj (2008), Pro Honore díj (2009), Magyar Érdemrend lovagkeresztje (polgári tagozat, 2012), Varga László-emlékérem (2014), Bács-Kiskun megyei Príma Díj (2017). November 5-én, csütörtökön reggelre hunyt el a kiskunhalasi járványkórházban életének 80., szerzetességének 62. évében.

Fotó: Merényi Zita

Körössy László/Magyar Kurír