Emanuela Marinelli – Marco Fasol: Fény a sírboltból

A szerzők emlékeztetnek: a szent lepel (Sindone) 2015-ös kiállítása vissza nem térő lehetőséget kínált arra, hogy tájékozódjanak a legfrissebb kutatásokról, nemcsak a szent lepel, hanem az evangéliumok történeti megbízhatóságáról is, amelyek a lepel értelmezésének kulcsai. A könyv írói leszögezik: az evangéliumok nélkül a lepel megfejthetetlen rejtély maradna, és fordítva, az evangéliumokat nem várt módon erősíti meg a Torinóban őrzött ereklye. Úgy látszik, hogy a keresztény hit lényegéről, a Názáreti Jézus haláláról és feltámadásáról olyan pillanatfelvétel készült, amely összefoglalja a történet minden fontos mozzanatát. Ezért a lepelre „ötödik evangéliumként vagy tudományos evangéliumként” tekinthetünk.

Emanuela Marinelli és Marco Fasol tisztában vannak azzal, hogy korunkban a fiatalok mindenről tudományos állításokat tanulnak, semmit sem lehet elfogadni, hacsak nem támasztják alá bizonyítékok. Mindannyiunknak számolnunk kell ezzel a kulturális forradalommal. Emiatt egyre inkább szükségessé válik az evangéliumokkal kapcsolatos kritikai és naprakész kutatás.

A könyv első részét Emanuela Marinelli jegyzi, A lepel fénylő ereklye címmel. A mottó XVI. Benedek pápa 2010. május 2-án elhangzott elmélkedéséből vett részlet: „Ez a nagyszombat misztériuma! Ott, Isten Fia halálának sötétjéből, új remény fénye tűnt fel: a feltámadás fénye. És íme, úgy tűnik nekem, hogyha

az ember a hit szemével nézi ezt a Szent Leplet, észrevesz valamit ebből a fényből. A Lepel ténylegesen belemerült a halál mély sötétségébe, de ugyanakkor fényes is.”

A tudós szerző kifejti: a Sindone szó (görögül: lepedő) a torinói katedrálisban több mint négy évszázadon át őrzött leplet jelöli. A hagyomány kitartóan annak a temetési lepelnek tekinti, amely Jézus Krisztus testét borította, amikor levették a keresztről. Sárga színű, nagyon régi időkben készült, mérete 442x113 centiméter.

A lepel rendkívüli tárgy, „amely a magába zárt rejtély miatt izgat és lenyűgöz”, Giovanni Arpino író elmélkedése jól kifejezi ezt: „Egy vászondarab. Csak egy darab vászon. A földön, amely tele van emlékművekkel, piramisokkal, kolosszeumokkal, diadalívekkel, lovas szobrokkal, érintetlen vagy penészes és elhagyatott templomokkal, ezen a földön csak egy vászondarab őrzi rejtélyét ezzel a Lenyomattal.” Ehhez kapcsolódóan Emanuela Marinelli megrendítőnek nevezi azt az érzelmi hatást, ami az évszázadok során hívők és nem hívők millióit megérintette a lepel látványa során. A legtöbbet tanulmányozott régészeti lelet a világon. „Még a bolygó legtávolabbi zugaiban is rendkívüli érdeklődés mutatkozik a titokzatos Lepel iránt. Valójában a Lepel kihívás elé állít bennünket egy ember számára elviselhetetlennek tűnő fájdalom nyomaival” – írja a szerző. Hozzáteszi: az a tény, hogy még a világ legkifinomultabb laboratóriumaiban sem sikerült soha senkinek sem teljesen előállítania a lepel másolatát annak sajátos makroszkopikus és mikroszkopikus jellemzőivel, határozottan cáfolja a középkori hamisítás hipotézisét, amelyet az 1988-ban végzett radiokarbon vizsgálat után sebtiben fogalmaztak meg. A legújabb kutatások tehát a lepel hitelessége felé irányítanak bennünket, amelyről ma már határozottan elmondható, hogy a kereszténység legértékesebb ereklyéje.

A könyv második, Az evangéliumok és a történettudományok című tanulmányának mottója János evangéliumának első versszakából származik: „Az igazi világosság a világba jött, mely minden embert megvilágosít” (Jn 1,9). A szerző, Marco Fasol a témát három, a történettudományok számára megdönthetetlen bizonyosságra összpontosította.

Az első az evangéliumok több mint tizenötezer ősi kéziratának és az Újszövetség más írásainak lenyűgöző összhangjára vonatkozik. Ez a bizonyosság biztosít bennünket arról, hogy az evangéliumok messze a legtöbbet dokumentált szövegek az ókori történelemben. Összehasonlításként: az Odüsszeia mindössze hatszáz példányban maradt fenn.

Másodszor: Marco Fasol az evangéliumi szöveg arám és héber eredetét könnyen érthető példákkal magyarázza, ami így a Názáreti Jézus hiteles igehirdetésének hű tanúságtételét eredményezi. Végül az író kifejti: a Feltámadottnak valós megjelenései, ami a keresztény hit létrejöttének eredete, az egyetlen lehetséges magyarázat az üzenet elterjedésére az akkori világban. Ha ezek a jelenések nem lettek volna valóságosak, nem lehetett volna azt állítani, hogy „egy ember, akit megostoroztak, tövissel koronáztak, keresztre feszítettek és sírba helyeztek, valóban az Isten Fia”. Ne feledkezzünk el arról, hogy a tanítványok Jézus keresztre feszítését követően összeomlottak, minden reményüket elvesztették. Bezárkóztak az utolsó vacsora termébe, rettegve attól, hogy ők is Mesterük sorsára jutnak. Úgy látszott, olyan szakadékba zuhantak, ahonnan képtelenség felszínre jutniuk. Húsvét reggelétől, majd pünkösdtől kezdve azonban ugyanezek a tanítványok gyökeresen megváltoztak. Ugyan mitől álltak volna talpra, ha nem lett volna ehhez remény- és erőforrásuk, ha nem látták volna saját szemükkel, hogy Mesterük feltámadt? Mivel valamennyien zsidók voltak, egész életükben egyistenhívők, soha nem tudták volna hirdetni egy ember istenségét, ha nem lettek volna biztos és egész lényüket felkavaró, megváltoztató bizonyítékaik. Ezért Jeruzsálemben, Júdeában, majd Szíriában, Romában, az egész világon hirdetni kezdik: Jézus Krisztus az Úr! Elhagyják családjukat, földjüket, hogy egy akadályokkal és veszélyekkel teli igehirdetésbe kezdjenek, jól tudva, hogy sokuknak közülük szembe kell néznie a vértanúhalállal. Nincs semmi hatalmuk, mégis szembeszállnak a hatalmas Római Birodalommal. Bármennyire is hihetetlen, mégis megértették a Szentírás jelentését az összes régi jövendöléssel együtt, amit Péter kifejtett az Apostolok cselekedeteinek első fejezeteiben. A tanítványokban lezajlott változás annyira radikális, hogy megmagyarázhatatlan, ha nem fogadjuk el a történelmet alapjaiban felforgató okot. Valamennyi szöveg arról számol be, hogy ez az ok a Feltámadott tényleges megjelenései, együtt a Szentírás magyarázataival, amit megerősít az üres sír és a lepel jele.

A könyvhöz Agostino Villani bíboros, a Római Egyházmegye általános helynöke írt előszót, kifejezve reményét, hogy ez a könyv sokakat elvezet annak megértésére, amit XVI. Benedek pápa mondott:

Jézus feltámadása „a legnagyobb változás, az abszolút döntő ugrás egy teljesen új dimenzió felé, amely az élet és a fejlődés során a történelemben soha nem történt meg: egy ugrás egy teljesen új rendbe, ami ránk és az egész történelemre, vonatkozik”.

A könyvet Németh László Imre fordította.

Emanuela Marinelli – Marco Fasol: Fény a sírboltból
Ecclesia Szövetkezet, 2023

Bodnár Dániel/Magyar Kurír