Lackfi János
EMBERFORMA ISTEN
A Kisjézus emberforma
mézeskalács karácsonyra,
kiszaggatjuk tésztából,
sok kisbárány téblábol.
A Kisjézus hús-vér csöppség,
gyolcspólyába belékössék,
nála tisztább nincs senki,
de tisztába kell tenni.
A Kisjézus császárkörte,
nap-hold-csillag jár körötte,
csak sírásra van hangja,
de a földet fenntartja.
A Kisjézus szegény pára,
buborék lesz vacsorára,
a szálláson sincsen hely,
még szerencse, hogy van tej.
A Kisjézus fáradt vándor,
bolyong hazájától távol,
szamár viszi, nem táltos,
fütyül rája a város.
A Kisjézus mustár magva,
el sem hinnéd, megnő nagyra,
kisgyermekké kell lennem,
ő lesz óriás énbennem.
A Kisjézus élő fáklya,
gonoszt kiégető máglya,
akire ő rálobban,
lángra gyullad még jobban.
A Kisjézus friss kenyérke,
világot bejártunk érte,
mikor sehol nem leltük,
landolt éppen mellettünk.
A Kisjézus jó borocska,
nincsen benne semmi ócska,
hogyha egyszer ránézek,
csoffadt lelkem már részeg.
A Kisjézus út és élet,
öröklétre örökbérlet,
utazz vele mindenkor,
csizmád szárán csillagpor!
Fotó: Merényi Zita (Születés jelenete, Szent Márton bazilika, Pannonhalma)
Magyar Kurír
A vers nyomtatott változata az Új Ember 2024. december 22–29-i ünnepi számában jelent meg.
Kapcsolódó fotógaléria