Embert a fedélzetre! – Marton Zsolt püspök is meglátogatta a Váci Egyházmegye fiútáborát

Összesen 34 fiatal vett részt a táborban; az egyházmegye különböző településeiről érkezett, rendszeresen ministráló 10–18 éves fiúk.

A fiatalok változatos programokon vettek részt és szemmel láthatóan igazi csapattá kovácsolódtak a hét végére. Voltak lelkiprogramok, filmen keresztül ismerkedtek az ifjak egyik védőszentje, Carlo Acutis életével. Emellett a számtalan sport- és szabadidős tevékenység mellett – túra, foci, sárkányhajózás – arra is jutott idő és figyelem, hogy a Hétkápolnánál szemetet szedjenek és ezzel a környezetvédelem fontosságáról tanúskodjanak.

Az egyházmegye több papja is meglátogatta a tábort, akik saját hivatástörténetüket osztották meg a résztvevőkkel. Az egyházmegye szeminaristái a tábor lebonyolításában és a liturgiában segítettek.

Marton Zsolt váci megyéspüspök a tábor zárónapján volt a fiúk vendége. Csak úgy záporoztak a kérdések a résztvevőktől a püspök felé. A kisebbek a gyerekkoráról, a kedvenc autómárkájáról, állatáról, focistájáról, hétköznapjairól érdeklődtek és arról, hogy szeret-e püspök lenni és számított-e a kinevezésre, kap-e fizetést, mi a kedvenc időtöltése. Tőlük a legnagyobb tapsot akkor kapta, amikor bevallotta, hogy kedvenc focicsapata neve f betűvel kezdődik…

A nagyobbak papi hivatásának megszületéséről és például arról is kérdezték, hogyan éli meg a hatalmat, amit püspökként kapott. Jobban karban kell-e tartani a lelkét, amióta püspök, mint korábban? Milyen érzés „szolgából kiszolgálttá” válni?

Marton Zsolt kedvesen és frappánsan válaszolgatott a gyerekeknek, ugyanakkor a nagyobbak komoly kérdéseire komoly válaszokat adott. Elmondta, a papi hivatás gondolata először egy iskolai szakkörön született meg benne, amikor – egyébként világi – tanára rákérdezett, hogy vajon pap lesz-e belőle. És bár udvarolt, előbb-utóbb körvonalazódott benne, hogy ő nem a házasságban, hanem az Istennek szenteltségben lehet igazán boldog.

Szeret püspöknek lenni, de szolgálatként éli meg. A közösségi szemléletben és a közös munkában hisz, amit papjaival és világi munkatársaival közösen végez. Érzi számos hívő támogató imáját is, amivel püspöki szolgálatát kísérik. Arra a kérdésre, hogyan vannak-e konkrét jelei annak, ha valakit megszólít Isten és a papságra hívja, egyértelműen igennel válaszolt. Többek között fontosnak tartja, hogy az illető vonzódjon ahhoz a szolgálathoz, amelyen keresztül Istent lehet adni az embereknek.

A táborzáró szentmisén a prédikációban Marton Zsolt Carlo Acutis életét állította példaként a fiúk elé. A 2020-ban boldoggá avatott, 15 évesen súlyos betegségben elhunyt olasz fiatal kívülről ugyanolyan életet élt, mint bármelyik kortársa. De emellett sokat járt templomba és az Oltáriszentséget különösen is tisztelte. „Az eucharisztikus Jézussal épített kapcsolat nagyon fontos ahhoz, hogy a szívünkben folyamatosan jelen legyen Isten szeretete”– mondta a püspök. Mindenkit bátorított arra, hogy minden tevékenységbe, akár még a fociba is beleviheti az evangéliumot, hiszen a hétköznapokban is folyamatosan jelen van Krisztus.

Forrás és fotó: Váci Egyházmegye

Magyar Kurír