Villanások Nádas Pétertől

Az Új Ember 2011. január 9-i lapszámában megjelent beszámolót Koncz Veronika írta.

A szeretet meghatározásáról: „Jelenits tanár úr tapasztalatnak nevezte a szeretetet, én megpróbálom tovább definiálni. Anyagnak nem anyag, de vannak anyagi megjelenési formái. Tapasztalattá akkor válik, amikor már van. Tehát valahol lennie kell, ezek szerint meg kellene határoznunk, hogy hol fészkel. Az is nagyon fontos, hogy szeretetről vagy szerelemről beszélünk-e. Nyelvünkben mindkettőnek a gyökere finnugor alapszó, a szer. A legtöbb nyelvben egy szó jelöli mindkét fogalmat. Kérdés tehát az is, hogy a szeretetet el tudjuk-e képzelni érosz nélkül, vagyis anélkül a tartalom nélkül, amelyet a görögök tulajdonítottak neki, és amitől az európai kultúra nem tud eltekinteni.

Néhány nappal ezelőtt a szabadságról kellett beszélnem Zürichben. Egy német filozófus, Rüdiger Safranski és egy feminista polgárjogi harcos, Alice Schwarzer volt a beszélgetőtársam. Miközben mindkét témára, a szabadságra és a szeretetre készültem, aközben vált világossá számomra a kettő közötti összefüggés, amely ugyanaz, amiről egykor Pál apostol beszél a galatáknak írt levélben. És valószínűleg erre a tradícióra támaszkodik Petőfi verse is. Bennem pedig e kettő végletesen össze is kötődik. Úgy látom, az európai kultúrában mindkettő olyan feladat, amely adottság is.”

Az ellenségszeretet gyakorlásáról: „A szeretet, mint annyi minden más, reflexió is. A reflektív magatartás azt is jelenti, hogy vajon én miért nem szeretek egy bizonyos személyt. Lehet, hogy nem az igazságról, hanem tulajdonságokról van szó. Az ember tulajdonságok halmaza. Ezért tud bizonyos értelemben képlékeny lenni. Különböző barátaival, különböző helyeken más-más hangot üt meg. Mert a sokféle tulajdonságát sokféle összetételben tudja használni. És ez nem hazugság, hanem egyfajta azonosulási készség másokkal, helyzetekkel. Ugyanakkor bizonyos szituációban, bizonyos emberekkel szemben az ember megtagadja a szeretetét. Ez lehet jogos vagy jogtalan. Ezt egyfajta reflektív magatartással meg lehet vizsgálni. Lehet etikai érvet sérteni, ha megtagadom valakitől a szeretetem, de lehet etikai elvet építeni is, ha megtagadom. A tanítás például azon alapszik, hogy bizonyos esetekben szeretetet visszavonok, vagy éppen megadok. Az ellenségszeretet egyrészt elhatározás kérdése. Ezzel együtt azt is elhatározom, hogy olyan dolgokat értsek meg, amelyek egyébként károsak a világ folyására vagy rám nézve. De ettől a megértéstől mégsem kell megijedni, a nem megértéstől kell sokkal inkább.”

A jól szeretésről: „A várakozás hitelességéről van szó. Amikor ügyetlenkedünk a szeretetünkkel, az jó dolog, mert az ügyetlenkedés és annak esendősége is látszik. De nem is mindig vagyunk ügyetlenek. Másrészt a szeretetünknek céljai is vannak, és ezek az ügyetlenkedések ezeket a célokat elrontják. Azt is látnunk kell, hogy egy idő után, ha szeretetünket nem fogadják be, akkor az megszűnik, és a feladattal csődöt mondunk.”

Fotó: Stekovics Gáspár/Wikimedia Commons

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2026. szeptember 6-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.