A lélek műhelyében – Gyulafehérvári egyházmegyei középiskolások tihanyi feltöltődése

A Balaton testében dobog egy szív: Tihany. A lélek műhelye ez, amit a csend formál már ezer éve az üdvösségre. Az ember itt az élő történelemmel találkozik, hiszen az 1055-ben I. András király által alapított apátság falai között ma is imádkoznak és dolgoznak a bencés testvérek. A szintén ezeréves múltú gyulafehérvári főegyházmegye három neves iskolájának – a gyulafehérvári Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Teológiai Líceumnak, a csíkszeredai Márton Áron Gimnáziumnak és a szintén csíkszeredai Kós Károly Szakközépiskolának – tizenöt diákja az elöljárók kíséretében idén nyáron is ellátogatott Tihanyba a bencés szerzetesközösséghez, hogy lelkiekben és szellemiekben gazdagodjanak. A hatnapos ottlét mindenki számára élménydús és feltöltő volt.

Hétfőn, július 31-én az érkezés késő délutáni óráiban Barkó Gábor Ágoston OSB fogadott a szálláshelyünkön; beszélgetésre, valamint ismerkedésre nyílt lehetőségünk.

Másnap, miután kipihente mindenki a hosszú út fáradalmait, kezdetét vehette a program, amelynek keretében Mihályi Jeromos OSB perjel, a Tihanyi Bencés Apátság elöljárója; Szilágyi Péter nemzetpolitikáért felelős államtitkár, és Késmárki Zsolt, a Nemzeti Örökség Intézetének emlékezetpedagógiai szaktanácsadója köszöntötte a diákokat.

Ezt követően Szilágyi Péter a magyar nemzetpolitikáról, Mihályi Jeromos perjel a Tihanyi Bencés Apátság múltjáról, jelenéről és jövőjéről, valamint Mogyorósi Ányos OSB tihanyi plébános és növendéknevelő Szent Benedek közösségeszményéről tartott előadást.

A kérdések után elvégeztük a napközi imaórát a bencés szerzetesközösséggel, ebédeltünk, és ellátogattunk a Tihanyi Bencés Apátsági Múzeumba, ahol megcsodálhattuk az alapítólevél eredeti példányát.

A szellemi feltöltődés után kikapcsolódtunk a strandon és a Balaton hullámait szelő vitorlásokon.

Természetesen a napot szentmisével zártuk le.

Kirándulásunk harmadik napján Győrbe látogattunk, ahol a Mathias Corvinus Collegium (MCC) székházában fogadtak bennünket. Itt meghallgattuk Fekete Dávid, a Mathias Corvinus Collegium győri képviseletének vezetője előadását, aki sok fontos információval gazdagított a városok felépítéséről és működéséről. Ám nem álltunk meg itt. Hajdú András, az MCC Társadalom- és Történelemtudományi Iskola Politikatudományi Műhelyének kutatótanára, a Közpolitikai Elemzési Irodát vezető helyettes államtitkár a Kárpát-medencére irányította figyelmünket, amelyben megvizsgáltuk a magyar nemzetpolitikát, a nemzetiségek helyzetét és a geopolitikai valóságot.

Az előadásokat egy kis séta követte, és egy ebédszünet a győri bencések Apátúr Sörházban. Győr történelmi épületei között sétálva nem haladhattunk el a székesegyház mellett a könnyező Szűz Mária köszöntése nélkül. Végül megemlékezéssel távoztunk Szent László királyunk hermája és Boldog Apor Vilmos püspök sírjától. Sárai-Szabó Kelemen perjel, a győri Szent Mór Bencés Perjelség elöljárója történelmi felvezetővel végigvezetett a Loyolai Szent Ignác-templomon.

Kulturális sétánk után még két előadásra került sor: Vágvölgyi Gergely értékes gondolatait osztotta meg a keresztény fiatalság helyzetéről Magyarországon, Nyugat-Európában és Észak-Amerikában. Ezt követte egy nyíltabb rendezvény, amelyen Demkó Attila, az MCC Nemzetközi Kapcsolatok Iskola Geopolitikai Műhelyének vezetője; Toldi Ottó, a Klímapolitikai Intézet vezető kutatója és Vigóczki Máté, az MCC Nemzetközi Kapcsolatok Iskola Geopolitikai Műhelyének kutatója eszmecserét folytattak az orosz–ukrán háborúról. Hálával tartozunk Dömötör Mihálynak, a MCC Győri Képzési Központjának kommunikációs koordinátorának a vendégszerető fogadtatásért és útbaigazításaiért.

Utunk negyedik napján Badacsonyörsre látogattunk, a Folly Arborétumba. A lomha cédrusok, szikár fenyők, tiszafák és sok más különleges növény árnyékában annyi szép gondolat elevenedett meg az emberben. De nem időzhettünk sajnos többet, mert Keszthely még sok meglepetést tartogatott számunkra.

A Festetics-kastély pompában tündöklő termei, a vezetőnk által életre keltett történetek, kis anekdoták, fénykor és szomorú pusztulás mindannyiunkat megrendített és lenyűgözött.

Délután ismét strandolásra került sor, és ami ezután következett, azt joggal nevezhetjük a nap fénypontjának. Mezei András, a keszthelyi Kis Szent Teréz kármelita bazilika plébánosa és Halász Gábor, a bazilika munkatársa voltak a vendéglátóink.

Együtt ünnepelhettük meg a szentmisét, ahol Németh Kristóf kántor csodálatos orgonajátéka segített a misztérium még mélyebb átélésében.

A közös vacsora után hálát adtunk Istennek, és visszatértünk a szállásra.

Végül elérkezett az utolsó nap. Hogy kirándulásunk teljes legyen, Csornán a Premontrei Apátság szerzetesei fogadtak bennünket, ahová Simor Eszter kísért bennünket. Együtt imádkoztunk, ebédeltünk, és Ignác testvér bemutatta a templomot.

Már csak egy állomásunk maradt hátra: a Pannonhalmi Főapátság. Csodálatos érzés volt a hegyre megérkezni, ahol az apátság méltóságos épülete és temploma áll. Bemutatták nekünk, hogy az apátság milyen technológiával válaszol a kor energetikai problémáira, majd megtekintettük a templomot és a könyvtárat.

Kirándulásunk búcsúestjén a tihanyi bencés szerzetesközösség egy meglepetésprogrammal várt: gyertyákkal lementünk a templom kriptájába, ahol két bencés diák gregorián énekeket adott elő. Felemelő érzés volt az évszázados sírok között ezeket a dallamokat hallgatni. A meglepetésprogram után az apátság udvarán körbeálltunk, elénekeltük a Székely himnuszt, és hálás szívvel elbúcsúztunk a bencés szerzetesközösségtől.

Hálával tartozunk minden professzor és tanár úrnak az értékes gondolatokért, a szerzeteseknek a jószívűségükért és tanításukért, valamint minden embernek, akik értünk áldozatot hoztak, hogy ilyen szép hetet tölthessünk Magyarországon. Ez a lelki-szellemi gazdagodás nem jöhetett volna létre a Tihanyi Bencés Apátság, Veszprém vármegyei vállalkozók és bencés öregdiákok anyagi támogatása nélkül.

Forrás és fotó: romkat.ro

Magyar Kurír