Emlékkönyv és kordokumentum is – Bemutatták a magyarországi pápalátogatásról szóló díszkötetet

Az eseményen köszöntőt mondott Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek; Michael W. Banach érsek, magyarországi apostoli nuncius; Veres András győri megyéspüspök, az MKPK elnöke; Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Tóth Tamás, az MKPK titkára, a pápalátogatás általános koordinátora. A kötetet Molnár Antal történész, a Történettudományok Pápai Bizottságának tagja mutatta be.

Az eseményen jelen volt Udvardy György veszprémi érsek, az MKPK alelnöke, Felföldi László pécsi megyéspüspök, Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök, Fekete Szabolcs Benedek szombathelyi segédpüspök, Fábry Kornél esztergom-budapesti segédpüspök; Kuminetz Géza, a PPKE rektora és Cserey György, a PPKE ITK dékánja.

A megjelenteket Kuzmányi István, az est moderátora, hírportálunk és az Új Ember igazgató-főszerkesztője üdvözölte.

Veres András győri megyéspüspök, az MKPK elnöke, a rendezvény házigazdája köszöntőbeszédében reményét fejezte ki, hogy a könyvbemutató „igazi adventi, örömteli esemény lehet”. Rámutatott: ez a kötet egyrészt kordokumentáció, másrészt emlék. Akik bármilyen módon részt vettek a pápalátogatás szervezésében, lebonyolításában, vagy egyszerűen csak jelen voltak, mindnyájan érezhették: ez nem csupán történelmi, hanem kegyelmi időszak is volt.

Jó volt látni, hogy mindenki félretette a maga egyéni gondolatát, szándékát, és közös erővel csak egy dologra koncentrált, hogy országunk e nagyon híres vendége olyan fogadtatásban részesüljön, ami megilleti. Jó volt tapasztalni, hogy a politikai viaskodások megszűntek, igazi béke, öröm volt az emberek szívében; ahol megjelent a Szentatya, ott

lelkesen, nyitott szívvel fogadták az emberek. Biztos, hogy ő ezt megérezte, ezért volt „ilyen egész szívvel” közöttünk.

Számtalanszor jelét adta, hogy örömmel van nálunk, és ezt az örömöt sikerült megosztania velünk. Az MKPK elnöke végül kifejezte: bízik benne, hogy a jelenlévők azzal az elhatározással távoznak majd e könyvbemutató után: „Ezt a könyvet mindenképpen meg szeretném vásárolni, és barátaimat, szeretteimet is ezzel akarom karácsonykor megajándékozni.”

Erdő Péter bíboros, prímás köszöntőbeszédének elején felhívta a figyelmet, a díszkötet címében ez olvasható: Ferenc pápa apostoli látogatása Magyarországon. Mind a két szó nagyon fontos, hiszen ez nem az első látogatása volt a Szentatyának nálunk, már 2021-ben, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) alkalmával járt itt, természetesen akkor is apostoli utódként, de nem mint a Magyarországra irányuló apostoli küldetés hordozója jött el hozzánk, hanem mint a nagy nemzetközi esemény, az eucharisztikus világkongresszus zárómiséjét celebráló pápa, akinek a személyében megjelent a világegyház. A Szentatya érezte, túl rövid időt töltött nálunk, és azt is, hogy milyen nagy szeretettel fogadták. Az emberek lelkileg ki voltak éhezve egy pápalátogatásra. Az eucharisztikus kongresszus után a Szentatya rögtön Szlovákiába látogatott, és bennünk felvetődött: Miért nem tesz nálunk is apostoli látogatást? A Szentatyában is motoszkált a gondolat, és ezt a lehetőséget rögtön felvetette a Rómába való visszatérése közben, a repülőgépen. Végül az újabb apostoli látogatást megelőző megbeszéléseken a Szentszék előkészítő bizottságának állásfoglalásából kiderült: a Szentatya egész Magyarországot meg szeretné látogatni Budapesten, tehát minden programot ide, a fővárosba kell szervezni.

A bíboros felidézte: a kormány már kiadott egy szép képeskönyvet a pápalátogatásról, hónapokkal ezelőtt. Abban is van néhány rész a pápai beszédekből, de nem dokumentumszerűen. A most megjelent díszkötetben viszont ezt kapjuk: a gazdag képanyag mellett megtaláljuk a Szentatya beszédeinek teljes szövegét.

Ez az emlékkönyv méltó a pápalátogatáshoz, kordokumentum is. A bíboros buzdított: mindazok, akiknek élményt jelentett a Szentatya látogatása, ne mulasszák el beszerezni ezt a könyvet, mert ettől tartós élménnyé válik.

A díszkötet előszavát jegyző Michael W. Banach érsek, magyarországi apostoli nuncius köszöntőjében felidézte: a nemrég megjelent Il mio presepe (Az én betlehemem) című könyvhöz írt előszavában Ferenc pápa két jelről ír, amelyek mindig Jézus felismeréséhez vezetnek. Az egyik a csillagokkal teli égbolt. Végtelenül sok csillag létezik, de mindegyik közül kiemelkedik egy különleges, amely arra késztette a mágusokat, hogy elhagyják otthonukat, és útnak induljanak egy számukra ismeretlen helyre. Ugyanígy történik ez a mi életünkben is: egy bizonyos pillanatban valami különleges „csillag” döntésre, választásra, utazás megkezdésére hív bennünket. Ez az emlékkönyv pontosan ebben segíthet. Szavakban és képekben újraélhetjük azt a három felejthetetlen napot. És így akár megpillanthatjuk azt a csillagot is, ami valami több felé vonz bennünket, mint a megszokásaink, mert az a csillag elvezet bennünket Jézus szemléléséhez, ahhoz a gyermekhez, aki Betlehemben születik, és aki teljes boldogságunkat akarja.

A pápai nuncius kitért arra is, hogy a Megváltó születése által megszentelt éjszakán Ferenc pápa egy másik erős jelet is talál: Isten kicsinységét. Megfigyeli, hogy az angyalok egy jászolban született babát mutatnak a pásztoroknak. Nem a hatalom, az önteltség vagy a büszkeség jelét; az örökkévaló Isten tehetetlen, szelíd, alázatos emberi lényben alacsonyítja le önmagát. Isten leereszkedett, hogy mellettünk tudjon állni, ne fölénk és tőlünk távol.

Michael W. Banach érsek szerint pont ezt mutatta meg nekünk a Szentatya magyarországi apostoli látogatása: „Isten közöttünk van, és éppen a mindennapok sokrétű eseményeiben tudunk vele együtt járni.” A nuncius hozzátette: ez a díszkötet értékes könyv, olyan, amelynek vonzereje az adventi és karácsonyi időszakon túl is megmarad,

mert különleges csillagunkat követve és Istenünkkel járva” felfedezzük, hogy valóban „Krisztus a jövőnk”.

A könyvbemutatón beszédet mondott Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes is. Három megjegyzést fűzött a pápalátogatáshoz. Emlékeztetett rá: a Szentatya látogatását megelőző sajtótájékoztatón arra kérte a magyar politikai élet szereplőit, hogy valósuljon meg a három nap alatt Isten békéje (treuga Dei). Ismerve a hazai belpolitikai életet, nem bízott abban, hogy ez megvalósul. Ferenc pápa azonban „kieszközölte” az első csodát, mert a magyar politikai életben szokatlan összhang uralkodott apostoli látogatásának ideje alatt, nem hangzott el egyetlen disszonáns hang sem.

Semjén Zsolt második reflexiója a magyar társadalom hozzáállásával volt kapcsolatos. A látogatás szervezését csak akkor lehetett elkezdeni konkrét módon, amikor a hivatalos bejelentés megtörtént, ám a Szentatya fiatalokkal való találkozásának legideálisabb helyszínét, a Papp László Arénát addigra a P. Mobil együttes már lefoglalta, a jegyeket eladták, a koncertplakátok kint voltak az utcán. „És ezek a kemény rockerek, akik aztán mindennek kinéznek, csak ministránsfiúknak nem”, az első percben azt mondták: a Szentatya látogatásnak szempontja megelőz minden mást, és átszervezték a koncertjüket, a rajongótáboruk sem tiltakozott. Ez volt a második csoda. Ugyanez zajlott le a Fradi–Újpest focimeccs esetében is: mivel majdnem egy időben lett volna a derbi a Szentatya Kossuth téri szentmiséjével, sikerült elérni, hogy egy nappal később játsszák le a mérkőzést. És ez esetben sem volt tiltakozás.

A hívőket illetően Semjén Zsolt úgy vélte: megérezték azt, itt nem egy nagy ember látogatása a lényeges, hanem az, hogy Szent Péter utóda jött el közénk. A Péter iránti tisztelet, hűség mutatkozott meg végig a Szentatya látogatása során.

Látogatása egyfelől történelmi, másrészt viszont üdvösségünk történetében is szerepet játszó apostoli út volt, mert megerősödtünk a feltámadt Krisztusba vetett hitünkben és a Péter utóda iránti hűségünkben.

A miniszterelnök-helyettes kiemelte: ez a díszes album a beszédekkel és a képekkel egyaránt visszaadja a három nap ihletettségét, valóban olyan könyv, amely méltóképpen örökíti meg a történelmünk szempontjából is fontos pápalátogatást. „Adja Isten, hogy unokáink is elmondhassák, amikor leveszik a polcról ezt a könyvet: a nagymama és a nagypapa ott volt, és jobb ember lett a pápalátogatás után, mint amilyen volt előtte.”

A díszkötetet Molnár Antal történész, a Történettudományok Pápai Bizottságának tagja mutatta be. Kiemelte: a 168 oldalas, gazdagon illusztrált kiadvány a pápalátogatás történetének krónikája. Pontos dokumentációja az előkészületeknek és a látogatás eseményeinek. A szöveg és a kép egyenrangú források, miként azt a modern történetírás is vallja. Molnár Antal hozzátette: a kötet érzékelteti azt a gigantikus munkát, amely a pápalátogatásra való felkészülést jellemezte, és az események hűséges és nagyon informatív krónikája.

A könyv két erényt egyesít: egyrészt rendkívül olvasmányos, emellett viszont annyira pontos és precíz információkat közöl, hogy egészen biztosan elsődleges forrásmunka lesz mindazok számára, akik ennek a látogatásnak a történetére kíváncsiak.

Az előadó köszönetet mondott a kiadvány felelős szerkesztőjének, Tóth Tamásnak, az MKPK titkárának, a pápalátogatás általános koordinátorának, a Magyar Kurírnak és vezetőjének, Kuzmányi Istvánnak, aki a szerkesztésben is részt vett Ernyey Áronnal, Fritzné Tőkés Évával és Sebő Balázzsal együtt. A kötet társszerzői a fotósok (összesen heten), illetve Sümeghy Kata, aki a könyv tartalmához méltó szép borítót tervezte.

A történész emlékeztetett rá: Ferenc pápa már pápaságának kezdetén hangsúlyozta, hogy az Egyháznak ki kell mennie a perifériákra, hogy ott erősítse meg a sokfelől veszélyeztetett katolikus hitet. Erre hivatkozott Erdő Péter bíboros, prímás a Kossuth téri szentmisén mondott köszöntőjében, amikor úgy fogalmazott: „Mi, magyar katolikus közösség – mint sokan mások is – periféria vagyunk. Évszázadokig a városunkat átszelő Duna a Római Birodalom határa volt. Később a Frank Birodalom is eddig terjesztette ki a befolyását. Az Oszmán-Török Birodalom északi határvidéke voltunk itt, Európa szívében. A nyugati kereszténységnek is ezer éve a keleti határán élünk.” Ugyanakkor a magyarság a perifériák bőséges kínálatából nagyon határozottan választott: Kárpát-medencei történelme kezdeteitől a nyugati kereszténységhez kapcsolódott, és ezer esztendeje ragaszkodik hozzá. A Szentatya pontosan ennek a perifériajellegnek és az ebből adódó lehetőségeknek a tudatában vállalkozott a magyarországi apostoli látogatásra, ami azért is egyedülálló és a tudatos koncepciót bizonyítja, mert két éven belül immár másodszor jött el hozzánk.

Molnár Antal rámutatott, Budapest, a látogatás helyszíne Ferenc pápa számára elsősorban Európa szimbóluma: hidak és szentek városa, amely átélt háborúkat, pusztítást és újjáépítést. A Szentatya valami nagyon fontosat ragadott meg ezen keresztül Magyarország jelentőségéből:

a város talán minden más európai fővárosnál, Magyarország pedig minden más európai országnál jobban megtestesíti azt, amit Európa jelent. A Nyugat és a Kelet termékeny, olykor konfliktusokkal terhes találkozásának színterét, ahol ez a két kultúra együtt tud jelen lenni.

Ezért megjeleníti azt az európai jövőt, amely minden akadály és nehézség ellenére ennek a kétféle világnak a közös építkezéséből fog kialakulni.

A pápa beszédei a római-vatikáni látószög hűséges lenyomatai, amelyek valódi történelmi távlatokat nyitnak meg a magyar nemzet és a magyar Egyház számára, és az európai történelemben elfoglalt jelentőségünk felismeréséhez vezetnek. A magyar Egyház hivatása Ferenc pápa szerint Szent Márton példájából fakad: Európa szívében az irgalmasság és a közelség felmutatása, mindezt a magyarság sziklaszilárd hitével, amelyhez a magyar szentek útmutatása elvezet minket.

Molnár Antal hozzátette: biztos benne, hogy a pápalátogatás óriási lelki haszonnal, életre szóló élményekkel gazdagította mindazokat, akik bármilyen formában részesei voltak. Az emlék megőrzéséhez, felelevenítéséhez, a lelki és szellemi inspirációk továbbéléséhez „nagyon hasznos kísérőnk és útitársunk ez a gyönyörű és tartalmas díszkötet”.

Tóth Tamás, az MKPK titkára, a pápalátogatás általános koordinátora, a díszkötet felelős szerkesztője záróbeszédében felidézte: az apostoli út előkészülete sokuk számára olyan volt, mint egy lelkigyakorlat, amelyben átélhették az öt kenyér és a két hal szaporításának csodáját. Megtapasztalhatták, mit jelent megosztani egymással azt, amink van, mit jelent a Gondviselésre hagyatkozni, és hagyni, hogy Jézus megsokszorozza az erőnket, bennünk és rajtunk keresztül újra végigvigye a kenyér- és halszaporítás híres csodáját.

Az MKPK titkára megköszönte az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye, illetve munkatársai segítségét, és minden jóakaratú közösség, ember támogatását. A díszkötet felelős szerkesztője köszönetet mondott Kuzmányi Istvánnak, a kiadó Magyar Kurír főszerkesztőjének, a szerkesztésben közreműködött minden munkatársának, és külön is megköszönte Baranyai Béla fáradhatatlan munkáját, aki a kiadványt gondozta.

Tóth Tamás kifejtette: ez a gazdagon illusztrált könyv, amelynek már készül az olasz nyelvű változata, egyidejűleg

hálatelt emlékezés és biztatás – emlékeztet bennünket az apostoli útra, és felkínálja annak lehetőségét, hogy engedjük tovább növekedni magunkban a magyarországi pápalátogatás kegyelmét.

Az ünnepi könyvbemutatón zenei szolgálatot végzett Beller Barnabás, a budapesti Jézus Szíve templom helyettes orgonistája.

A PPKE Információs és Technológiai Karának aulájában látható volt a pápalátogatást képekben bemutató vándorkiállítás.

Fotó: Halász Gábor

Bodnár Dániel/Magyar Kurír