Emléktáblát állítottak „a szegények orvosa” húga tiszteletére Dunakilitiben

A dunakiliti általános iskolának helyet adó Batthyány-kastély falán elhelyezett emléktáblát a Batthyány család képviseletében jelen lévő Pongrácz Éva és Batthyány-Schmidt Margit leplezték le, majd Bodó Zoltán plébános áldotta meg. A grófnő életét és tevékenységét Horváth-Farkas Péter ismertette.

Batthyány Erzsébet 1875. december 25-én született, Batthyány József és Batthyány Ludovika utolsó, tizennegyedik gyermekeként. Mindössze néhány hetes volt, amikor családja a nagy árvíz miatt Köpcsénybe költözött. Erzsébet grófnő a századforduló éveiben férjével, gróf Pálffy Sándorral visszatért szülőfalujába. Irodalmi tevékenységét is itt folytatta, Pálffy Erzsébet grófnő írói néven publikált.

Első írásai, assisi zarándoknaplójának részletei a Szent Ferenc Hírnökében jelentek meg az 1910-es években. Később a Ferences Közlöny főmunkatársaként rendszeresen közölt elbeszéléseket. Önálló kötetei is megjelentek 1924 és 1944 között, főként vallási témájú művek és műfordítások.

Fordított Assisi Szent Ferenc-életrajzot, megírta többek között Assisi Szent Klára, Folignói Szent Angéla és Árpád-házi Szent Erzsébet életregényét. XI. Piusz pápa is elismerte munkáját, és személyesen biztatta Páduai Szent Antal életének megírására. Baylon Szent Paszkálról szóló könyvét az akkor már halálos beteg bátyja, Batthyány-Strattmann László kérésére kezdte írni. Írt továbbá vallásos témájú színművet, és jelentek meg kisebb imafüzetei, valamint kiadták a több mint 600 oldalas római útikönyvét is. Ő írta meg Batthyány-Strattmann László első életrajzát. Halála előtt német nyelven írt kézirattöredéke, mely 2011-ben jelent meg magyarul, gyermekkori emlékeit gyűjti össze.

Batthyány Erzsébet a ferences világi rend, az úgynevezett „harmadik rend” tagja volt. Mind lelkiségét, mind irodalmi tevékenységét meghatározta a ferences szellemiség. Legtöbb írásműve Szent Ferencről és ferences kötődésű szentekről szól. Inspirálta a ferences rend 700. nagy jubileuma is; művei, melyekről a korabeli katolikus sajtóban pozitív kritikák jelentek meg, napjainkban ismét időszerűek lehetnek.

A grófnőnek 1945-ben el kellett hagynia Magyarországot. Münchenben halt meg 1954-ben.

Szerző: Borsodi Heni

Fotó: Kovács Andorné

Forrás: Győri Egyházmegye

Magyar Kurír