Első világháborús emléktáblát állítottak a székesfehérvári püspökség kertjében

Tavaly díszkörtefát ültettek a székesfehérvári püspökség kertjében, amivel az „Ültessünk fát az I. világháború emlékére a Kárpát-medencében!” címmel indított akcióhoz csatlakozott a Székesfehérvári Egyházmegye a Krajczáros Alapítvány, a Bársony István Alapítvány, a Honvédség és Társadalom Baráti Kör felhívására. Az emléktábla e fa tövébe került.

„Az ember felelős az életéért, felelősek vagyunk azért, amit engedünk, hogy megtörténjen velünk. Emlékeznünk kell, hogy meg tudjuk óvni az utánunk következők életét azoktól a borzalmaktól, amelyeken mi átestünk, és a békére tudjuk hangolni a szívünket, a lelkünket” – fogalmazott Spányi Antal püspök az emléktábla elhelyezése alkalmából tartott ünnepségen.

A főpásztor így folytatta beszédét: „Ezért amikor időről időre megemlékezéseket tartunk és emlékezünk a háborúk szörnyűségeire, az áldozatok előtt meghajtjuk fejünket, elhelyezzük az emlékezés virágait, és imádkozunk értük, akkor nemcsak egy ünnepi pillanatot élünk át, hanem megpróbáljuk a múltat úgy őrizni, hogy abból tanuljunk, és felelősen éljük meg a jelent. Fontos, hogy tudjunk békességes, igaz emberhez méltó, szép életet biztosítani az utánunk következőknek.”

A megemlékezés ötletét adó Krajczáros Alapítvány kuratóriumának elnöke, Németh István az ünnepségen arra hívta fel a figyelmet: a tavaly elültetett fák és a különféle emlékjelek az elkövetkezendő száz évben is emlékeztetnek majd a „Nagy Háború” csataterein elesett elődeinkre. „Az I. világháború centenáriumára mintegy ezer emlékfát ültettünk a Krajczáros Alapítvány szervezésében partnereinkkel együtt. Ehhez kapcsolódva helyeztük most el a püspökség udvarán az emléktáblát. Megvalósítva a mai és a későbbi megemlékezések mottóját: »Emlékük nem halványulhat el«. Tavaly volt az első világháború centenáriumi éve, de úgy gondolom, hogy nagyon sok tennivalónk van még az emlékezés terén. A civil szervezeteknek fontos feladatuk, hogy felhívják a figyelmet az utódok kötelességeire.”

Csiák Gyula, a Bársony István Alapítvány Kuratóriumának elnöke elmondta: az emlékezés szimbólumaival, a fákkal, a pipacsokkal nemcsak a hősökre emlékezünk, hanem a háború következményeit viselő, „félbetört” életekre is. „A faültetés eredete, hogy a katonasírok köré legtöbbször fákat is ültetettek, a pipacs pedig száz éve az emlékezés virága; a hagyomány szerint ugyanis a pipacs, amit vérvirágnak is neveznek, a csatatereken a leghamarabb szökken szárba újra a véráztatta földön.”

A hősök emléke előtt tisztelegve Kneifel Nóra, a 2019-es versünnep győztese szavalta el Juhász Gyula Az ismeretlen katona című költeményét. Sipos Mária, az Ősfehérvár Alkotóközösség elnöke Ember vigyázz címmel saját versét adta elő.

A hősök emlékét megörökítő táblát Spányi Antal megyéspüspök áldotta meg. A főpásztor azért imádkozott, hogy akikről ez az emlékjel szól – akik már nem érhették meg a békét –, az örök béke országában élhessenek tovább.

Az ünnepség végén a jelenlevők elhelyezték az emlékezés virágait – közben elhangzott a Magyarszováti lassú cigánytánc Tulipán Zsombor, a Hermann László Zeneiskola és Zeneművészeti Alapfokú Művészeti Iskola diákja előadásában.

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye

Fotó: Varga Mátyás

Magyar Kurír