Énekeljetek zsoltárt, himnuszt, szent énekeket az Úrnak! – Sapszon Ferenc a NEK zenei programjáról

– Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus kétségkívül beragyogja hazánk legújabb kori történetét, különösképpen, hogy Budapesten másodjára került sor a Katolikus Egyház életének talán legnagyobb és legfontosabb eseményére. Egy-két alkalmat leszámítva, lényegében Önre bízták a teljes zenei program megtervezését és megvalósítását.

– Amikor váratlanul megkaptam bíboros úr megbízását, hogy a NEK Liturgiai és Egyházzenei Albizottsága elnökeként előkészítsem és irányítsam az eucharisztikus kongresszus zenei szolgálatát, többféle érzés töltött el. Először is éreztem, hogy ez óriási felelősség, hiszen hatalmas feladat egy ilyen világesemény zenei programjának összeállítása és megvalósítása. Nagy megtiszteltetés olyan óriások nyomába lépni, mint akik az 1938-as kongresszus zenei vezetői voltak: Harmat Artúr és Bárdos Lajos. Ugyanakkor örömmel töltött el a lehetőség, hogy azon munkálkodhatok, minél méltóbban dicsérjük a liturgiában Isten önmagát feláldozó és szétosztó szeretetét. Munkámat a Szűzanya segítségére és a Szentlélek irányítására bíztam. Nagyszerű munkatársaim voltak Vadas Tamás egyházzenész, a kórusiskola tanára és Tóth Márton, a kórusiskola Exsultate fiú vegyeskarának karnagya személyében, de Sztankó Attila atyára is mindig számíthattam.

– Hatalmas repertoárt kellett összeállítani, hogy minden rendezvény, esemény a megfelelő és méltó zenei kiegészítést kapja. Hogyan, milyen szempontok szerint válogatta a műveket?

– A program összeállításakor az egyes misék liturgikus szövegeiből indultunk ki, megkeresve, esetenként megkomponálva a szükséges liturgikus tételek (introitus, válaszos zsoltár és responzuma vagy graduale, alleluja, communio) egyszerű, és a nép által is könnyen énekelhető gregorián dallamait.

Az egyik legfontosabb szempontunk és célunk az volt, hogy mindenki teljes emberként vehessen részt az ünneplésben az énekével. Hiszen az éneklés a legegzisztenciálisabb, legőszintébb, legtermészetesebb és legszebb megnyilvánulása az ünneplő közösségnek, részvételünk legteljesebb módja. Ha egy introitust éneklünk, a Szentírást énekeljük, és Isten szavát énekelni hatékony erő, amely átalakítja az embert. Szólaljon meg a szentmiséken, a zsolozsmákon az egész éneklő Egyház!

Az ének a liturgiában nem dísz, nem hozzáadás, hanem szükséges, sőt nélkülözhetetlen, és a teljességéhez szervesen hozzátartozik. Tehát nem a liturgia ruhája, hanem a teste.

Szent Pál tőlünk is azt kéri, amit a kolosszei hívektől: „Énekeljetek hálás szívvel zsoltárt, himnuszt és szent énekeket az Úrnak.” A közösség énekében az egész Egyház hangja szólal meg. Nem én énekelek, hanem az Egyház tagja lévén bekapcsolódom az Egyház énekébe.

Nem azért énekelek, mert szép a hangom, hanem azért, mert Isten népéhez tartozom, és a közös hangba bele kell adnom a magamét is.

Így például a nyitómisére, amelyen ezerkétszáz gyermek volt elsőáldozó, olyan gyermekénekeket válogattunk, amelyeket az elsőáldozók is el tudnak énekelni. Persze ezeket le kellett írni, mindhez zenekari kíséretet kellett komponálni, majd felvenni és szétküldeni, hogy megtanulhassák az elsőáldozásra készülők. Segítséget jelentett, hogy közben párhuzamosan az Egyház készülő új énekeskönyvén dolgoztunk, így sok értékes anyag állt rendelkezésünkre. Következett a legmegfelelőbb ordináriumok kiválasztása, majd az egész liturgikus vázban az odaillő egyéb énekek elhelyezése. Így kerültek be értékes magyar népénekek, a taizéi közösség világszerte ismert, kedvelt és megimádkozott énekei. Ezek hangszeres szólamokkal való felépítése szintén nagy feladatot jelentett. Emellett beillesztettünk a programba más, együtt énekelhető énekeket és kórusműveket is, hogy emeljék a közös imádság szépségét, segítsék a hitben való elmélyülést, Isten közelségének átélését. Törekedtünk arra, hogy jól érezze magát külföldi és magyar, idős és fiatal egyaránt, és figyeltünk az ökumenikus szempontokra is.

– Az ilyen jellegű háttérmunkát a laikus sokszor nem is tudatosítja magában, csak arra kapja fel a fejét, hogy adott esetben micsoda zenei minőséggel találkozik. Ezek szerint nem egyszerűen „zenei rendezésről” volt szó, hanem sokkal-sokkal többről. Említette, hogy többek között komponálni is kellett.

– Sok művet kísérettel kellett ellátni vagy meghangszerelni, hogy minél méltóbban szólalhasson meg. Sokat segített ebben Werner Gábor. Werner Alajos atya közismert Mercedes-miséje így hangozhatott el először zenekari kísérettel. De új oltáriszentség-himnuszt is készítettünk. Vaughan Williams mindenszentek ünnepére készült csodálatos himnuszához magyar szöveget írtunk, majd zenekari kísérettel láttuk el. Kiss Zsuzsanna nagyszerű, új zenekari kíséretet komponált a Boldogasszony anyánk népénekhez. A kongresszus himnusza többféle feldolgozásban is megszólalt, az eredeti mellett Kovács Szilárd és Pejtsik Péter zenekari kíséretével is. Mindenből kottákat kellett készíteni, egyrészt a kórusok, zenekarok részére, másrészt a liturgikus kísérőfüzetek számára. Az énekek megismertetésére műsorsorozatot indítottunk, amelyet a Katolikus Rádió és a Mária Rádió sugárzott. Ugyanígy fölvettük a körmenet népénekeit is.

– Kik szólaltatták meg a kiválasztott műveket, és hogyan választották ki az előadókat? Sokan megemlítették, hogy igen magas zenei minőséggel találkozhattak a résztvevők az eseményeken.

– A kongresszus valamennyi programjához meg kellett keresnem a közreműködőket: kórusokat, szólistákat, orgonistákat, karnagyokat, zenekarokat. Szerettem volna, ha a nyitó- és a zárómisén összkar énekel. Mivel a nyitómise egyúttal a katolikus iskolák Veni Sanctéja, illetve elsőáldozási mise is volt, adta magát, hogy elsősorban gyerekkórusok énekeljenek. A jelentkező gyermekkarok vagy templomi szkólák, vagy katolikus iskolák kórusai voltak. Az énekes iskolákat a Szent Angéla képviselte. A kórusiskola vegyeskara mellett így egy közel hétszáz fős gyermekkórus énekelt, közreműködött a Weiner konzervatórium zenekara.

Arra gondoltam, a zárómisén énekeljenek azok a határon túli és anyaországi kórusok, amelyek éveken, sokszor évtizedeken keresztül alázatosan, névtelenül, sok-sok áldozatot hozva szolgálnak hétről hétre a liturgiában.

A felhívásra nyolcvankét kórus jelentkezett, így a zárómisén egy 2150 fős kórus énekelhetett. A velük való kapcsolattartásban óriási segítséget nyújtott Varga László atya. A zárómisén nagy örömünkre együtt muzsikálhattunk az Operaház ének- és zenekarával.

A szombati misén, a Kossuth téren a Váci Székesegyházi Kórusiskola Tanári Énekkara és Szent Cecília kórusa énekelt, a Honvédség Központi Fúvószenekara kísért Csizmadia Zsolt és Varga László vezényletével, majd a fáklyás körmenet után a Hősök terén, a záróáldás alkalmával az Egyetemi (Kisboldogasszony-) templom Don Bosco kórusa, a Magyar Honvédség Veszprém Légierő Zenekara és a Magyar Honvédség Székesfehérvár Helyőrségi Zenekara közreműködött.

Külön meg kell említenem a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola kórusait, elsősorban a régi növendékekkel kiegészített nagy vegyeskart. Ők biztosították a zenei szolgálat állandó minőségét. Közel száz különböző hosszúságú és nehézségű művet kellett megtanulniuk. A szombat délutáni misét leszámítva minden szentmisén szolgáltak, és ezen felül még egy latin gregorián laudest is énekeltek. Sokszor kora reggeltől késő estig szolgálatban voltak. Augusztus második felében minden nap reggel kilenctől délután négyig próbáltak. Le a kalappal előttük. A végére elfáradtak, de a fáradtság elmúlik, az élmény azonban megmarad, kegyelmi forrásaiból pedig élet, új erő fakad.

– Említette a próbákat. A járványhelyzet különösen közelről érintette az énekeseket, zenészeket, művészeket. Volt emiatt fennakadás az elkészület alatt? Egyáltalán, hogyan lehetett ennyi ember számára megfelelő alkalmakat teremteni arra, hogy ezt a rengeteg művet megtanulhassák és még be is gyakorolják a kórusok, zenekarok?

– A 2020-ról a következő évre halasztott kongresszusra való felkészülés nagy feladatot rótt a kórusokra és karnagyaikra, hiszen a járvány miatt nem lehetett próbákat tartani. Sokan vállalták, hogy online módon, szólamonként, hősies erőfeszítéssel tanítják meg a hatalmas anyagot. A művek kottáit egy tárhelyről lehetett letölteni. Különböző nehézségi szinteket állapítottunk meg, így minden kórus a lehetőségeihez mérten vehetett részt az éneklésben. Amikor enyhültek a járvány miatti korlátozások, komoly feladatot jelentett a próbák megszervezése a nagy létszámú kórusokkal. A zárómise nagy összkarát három részre osztottuk, és Gardagréten tartottunk egy-egy bő négy órás próbát. Már ez a közös éneklés is örömünneppé varázsolta az együttlétünket. Ugyanitt próbáltunk a gyermekkórusokkal is.

– A kongresszus ideje alatt nem találkoztunk a zenei szolgálatot ellátók neveivel, de érdemes megemlíteni, hogy mindvégig igen neves művészek közreműködtek az eseményeken, még ha alázatosan a háttérben is maradtak.

– A kongresszus miséire olyan orgonistákat kértem fel, akik amellett, hogy nagyszerű művészek, állandó kapcsolatban vannak a liturgikus élettel. Így hallhattuk Sirák Péter, Kaposi Brúnó, Virágh András Gábor, Horváth Márton Levente, Hegyi Barnabás, Bednarik Anasztázia, Harmath Dénes és Lantos István orgonajátékát.

A karnagyok kiválasztásánál a szakmai kiválóság mellett a tanúságtevő élet is szempont volt. Az egyes műveket Blazsek Andrea, Semjénné Menus Gabriella, Sapszon Borbála, Szebellédi Valéria, Katona Tibor, Medveczky Ádám, Ménesi Gergely, Tardy László és Varga László vezényelték. A zárómise külön meglepetése volt, hogy Magyarországra érkezett Marco Frisina, a Vatikán világszerte kedvelt pap zeneszerzője. A Statio Orbis misén elhangzó három művét ő maga vezényelte. A darabok között szerepelt az a Szederkényi Károly atya által rendelt kórusmű is , amelynek szeptember 8-án volt az ősbemutatója.

– Melyek voltak a legnehezebb, és melyek a legfelemelőbb pillanatok, helyzetek?

– A zenei program felelőse az egyik legnagyobb küzdelmet az idővel vívja. Egy bevonulás három perctől akár tizenöt percig tarthat, a felajánlás lehet négy, de akár hét perc hosszú is. Szinte tervezhetetlen. Sokszor hirtelen kell dönteni, hiszen

a liturgia egy élő folyamat, szükség van az improvizációra. És mivel a zene szerves része a liturgiának, együtt kell hogy éljen, lélegezzen a liturgikus eseménnyel.

Így történt, hogy a zárómisén a felajánlásra eredetileg tervezett Kodály-művet hirtelen át kellett tennem az előkoncert művei közé, mert Frisina hét perces műve pont a felajánlásra készült. Majd – mivel a misét megelőző zenei ráhangoló hangverseny kicsit rövidnek tűnt – a mise végéről egy művet szintén ide kellett beillesztenem, vagy el kellett hagynom az áldoztatás végi taizéi Ubi caritast.

És ekkor megtapasztaltuk a „rendező” Szentlélek vezetését. Liszt művéből éppen abban a pillanatban hangzott fel a felkiáltás: „Tu es Petrus”, amikor a pápamobil megérkezett a Hősök terére;

a Szentatya pont akkor ért a felajánlás utáni könyörgéshez, amikor a Frisina-mű befejeződött. Ezt mi ilyen pontosan nem tudtuk volna kiszámítani!

– Visszatekintve, hogyan értékel? Sikerült megvalósítani, amit szeretett volna?

Az egész zenei anyaggal minden szereplőt szerettem volna többre inspirálni, és példát mutatni. Kipróbáltuk, milyen az, amikor a zsoltár nem orgonakísérettel hangzik el, hanem az őseredeti megszólaláshoz hűségesebben, húros hangszeren. Ezért például a Hungexpón egy kifejezetten erre az alkalomra Finnországból hozatott kantelével kísértük a zsoltárokat.

Megmutatkozott a zene óriási ereje, amely egy kiállítócsarnokból is képes szakrális teret varázsolni, szakrális atmoszférát teremteni, egységre hangolni a szíveket.

Mindenki megtapasztalhatta, hogy a zene nemcsak mellékes háttér, ami alatt „nem történik semmi”, hanem szebben tud beszélni minden prózai szónál.

Bebizonyosodott, hogy a hívő közösség igenis képes és szeret együtt énekelni, introitust, communiót és népéneket egyaránt, csak felé kell fordulni. Remélem, hogy a zene is segített megérezni: a kongresszus főszereplője az Oltáriszentségben is közöttünk lévő, önmagát nekünk ajándékozó Jézus volt. Hála érte!

Szerző: Horogszegi-Lenhardt Erika

Fotó: Merényi Zita; Lambert Attila; Vizy Judit

Magyar Kurír

Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2021. október 3-i számában jelent meg.