Engedd, hogy Krisztus betöltse a szívedet – Roma zarándoklat Mátraverebély-Szentkúton

Az evangélium Szent Lukács könyvéből hangzott el, Mária látogatása Erzsébetnél (1,39-46). „Egy gyönyörű találkozásról hallottunk. Két, áldott állapotban lévő édesanya és két pici gyermek találkozik, az édesanyjuk szíve alatt. A kis Keresztelő János felismeri az élő Isten Fiát és ujjongva köszönti. Az evangélium egyik leggyönyörűbb pillanata” – kezdte szentbeszédét Székely János. A főpásztor három üzenetet fogalmazott meg.

Felidézte: három és fél évig ott tanulhatott, ahol Jézus élt, született, a Szentföldön. Betlehemben laktak és gyakran látogatták meg Ein Karemet, ahol a Szűzanya és Erzsébet találkoztak. A templomban a főoltár mögött egy gyönyörű festmény van. A Szűzanya érkezik, kitárt karokkal, boldogan, de a lábai előtt a föld sivatagos, köves, mint a Szentföldön általában, száraz, nehéz vidék. Olyan, mint az életünk. Az életben is mennyi a sivatag, boldogtalanság, fájdalom, nehézség, betegség, halál, háborúk! Ahogyan Ady Endre írta:

„Milyen csonka ma a Hold,
Az éj milyen sivatag, néma,
Milyen szomorú vagyok én ma,
Milyen csonka ma a Hold.

Minden Egész eltörött,
Minden láng csak részekben lobban,
Minden szerelem darabokban…”

(Kocsi-út az éjszakában)

A főpásztor hozzáfűzte: a földi lét nem a beteljesedés, a földi lét töredékes. „Sokan így is jöttetek erre a mai szentmisére. Gyászoljuk sokan Csemer Csaba testvérünket, innen Mátraverebélyről.” A mátraverebélyi hívő cigány közösség képviselője a közelmúltban hunyt el, egyike volt azoknak a romáknak, akiket a püspök szavai szerint „teljesen megragadott, átalakított Boldog Ceferino példája”. Szendrőládról is gyásszal érkeztek a zarándoklatra, Rácz Roland egészen fiatalon,, nemrég lépett át a „mennyei Atya országába”. Ám az említett festményen van egy különleges dolog: ahová a Szűzanya lép, ott zöldell a sivatag, lába nyomán virágok nyílnak, mert Mária Jézust hordozza. Ő van a szívében. „Így van a te életedben is.

Nyisd ki szívedet az ég felé! A remény föntről jön. Ha befogadod Krisztust, ha benne élsz, ha engeded, hogy szívedet betöltse, akkor győzöl a sötétség, a szomorúság, a fájdalom, a halál fölött.

Isten az egyetlen fény ebben a sokszor olyan sötét, szomorú világban.” Ez az első üzenet: fogadd be szívedbe az Istent.

A második üzenet: Mária áldott állapotban van, kisbabát vár, az Üdvözítőt. Mégis, megteszi a százhúsz kilométeres utat Názárettől a Jeruzsálem melletti Ein Karemig, gyalog. Elmegy, hogy segítsen. XVI. Benedek pápa sokszor kérdezte: mi indíthatta erre a Szűzanyát? A 119. zsoltár szavaival válaszolt: „Parancsaid útján futok, mert a szívemet kitágítottad” (32). „Kedves zarándok, ha befogadod Istent, akkor a szíved kitágul. És sokan beleférnek. Segíteni fogsz. Mert fáj a másik fájdalma.” Úgy, ahogyan Boldog Ceferino tette. Rátalált a hitre, Istenre. Ezzel együtt rátalált arra is, hogy segítsen, adjon. Nem volt gazdag ember, de amije csak volt, szétosztotta másoknak. Néha egyesek mondták is neki, túl sokat adsz, a végén semmid nem marad. Jólelkű cigány ember volt, aki elsősorban nem kért, hanem adott.

Csemer Csabi testvérünk is ezt tette. Ugyanígy élt: befogadta Istent, és a szíve kitágult. Szerette az Egyházat, a papokat, úgy, mint Ceferino, aki egy fiatal pap védelmében áldozta fel az életét. „Csabi szerette a romákat, szerette a gádzsókat is. Híd akart lenni.” A szónok felidézte: amikor másfél évtizeddel ezelőtt Gyöngyöspatára lement a Magyar Gárda, Csabi odautazott, a nagykereszttel. Odaállt a cigányok és a gárdisták közé, majd elkezdte a Miatyánkat imádkozni, utána pedig a Himnuszt énekelni. Ezt követően Csabi megkérdezte egy gárdistától: téged is anya szült? Igen, válaszolta a meglepett gárdista. Engem is anya szült. Akkor mi testvérek vagyunk – mondta Csabi, és átölelte a gárdistát. „Olyan volt ő közöttünk, mint a magyar cigány Ceferino. Hálát adunk az ő életéért.”

Ha találkozol Jézussal, adni fogsz, szeretni fogsz.”

Ez a második üzenet.

A harmadik üzenet: nemcsak két édesanya találkozik, hanem két kicsiny gyermek is, édesanyjuk szíve alatt. Tanít minket ez a pillanat arra, hogy az emberi élet szent, a fogantatástól kezdve. Az élet nem a születéssel kezdődik, nem is a harmadik hónapban kezdődik el hirtelen. A fogantatással indul – szögezte le a püspök.

Minden emberi élet szent, és ha szeretnénk a remény zarándokai lenni, akkor be kell fogadnunk újból a gyermeket, különben a társadalmunk reménytelen lesz, üres.”

A főpásztor kifejtette: a mai, fejlett társadalmak óriási demográfiai űrje mélyebb, egzisztenciális űrnek a tünete: korunk emberének a szíve üres. Nem ismeri már az élet titkát, annak szentségét, értékét. Nem természetes számára, hogy az életet nagylelkűen továbbadja, őrizze, szeresse, óvja.

Székely János visszaemlékezett arra, amikor fiatal papként hittant tanított elsőáldozásra készülő, másodikos gyerekeknek. A tízparancsolatból éppen az ötödiket – Ne ölj! – tanulták. Úgy érezte, beszélnie kell a kicsiknek az élet szentségéről, a fogantatástól kezdve. Ezért elmesélte nekik a Néma sikoly című film megrázó képsorát. Egy abortuszt filmeztek le ultrahangos képpel. Láthatjuk, ahogyan az orvos kése benyúl, átszakítja a magzatburkot, elfolyik a magzatvíz. A kisbaba megijed, menekülni próbál, elhúzódik. Látszik az is, ahogy a szíve egyre gyorsabban ver, a félelemtől. Az orvos kése belevág a magzat testébe, akinek szája kinyílik, sikolt a fájdalomtól. Székely János megjegyezte: talán sok volt mindezt elmondani kicsi, másodikos gyerekeknek.

Eltelt tizenkét év, amikor felhívta őt az egyik kislány ebből az osztályból, immáron felnőtt, húszéves nőként. Azt mondta: Atya, nagy baj van. Kisbabát várok, de a fiú, akitől a gyerek van, teljesen komolytalan, amikor megtudta a hírt, kiabált velem, otthagyott. „Rettegtem, hogy mi lesz a következő mondat” – idézte fel a pillanatot Székely János. Ám a hölgy így folytatta: Atya, én ott voltam azon a hittanórán, és akkor, nyolcévesen elhatároztam: ha az Úristen egyszer nekem kicsi gyermeket ad, életet bíz rám, akkor én szeretni fogom, védeni, világra hozom, fölnevelem. Ha megszületik, gyere el, és kereszteld meg. A lány megszülte a kisbabát, Székely János megkeresztelte. A kislány vér szerinti apja nem ment el a keresztelőre. Eltelt másfél év. A gyermek anyukája újra felhívta Székely Jánost: Képzeld, atya, a gyermekem apja megjelent, sírva bocsánatot kért tőlem. Azóta rendszeresen látogatja a kislányunkat. Mintha kezdene megkomolyodni. Megkérte a kezemet. Gyere el, adjál össze bennünket. Székely János örömmel teljesítette a hölgy kérését. Azóta a házaspárnak még két kislánya született. Az immár háromgyermekes anyuka szeme pedig „mindig derűs, csillog, talán azért, mert akkor azt a rettenetes döntést nem hozta meg”.

„Kedves zarándok, vidd magaddal ezt a három üzenetet: nyisd ki a szíved az Ég felé, engedd, hogy Isten betöltse. Legyen tele vele a szíved, mint a Szűzanyának, és akkor győzni fogsz az élet nehézségei, fájdalmai fölött, a sivatag kivirágzik. Aztán engedd, hogy Isten kitágítsa a szívedet, mint Máriáét, és akkor adni fogsz, olyan leszel, mint Ceferino, mint Csemer Csaba. És végül tudd azt, hogy az élet szent. Az élet a fogantatással kezdődik. Mennyei Atyánk, hálát adunk, hogy itt lehetünk, a te közeledben, a forrásnál. Töltsd be az életünket, áldd meg az itt levő zarándokokat, növeld őket hitben, szeretetben. Aki élsz és uralkodol, mindörökkön örökké. Ámen” – zárta homíliáját Székely János, aki a szentmise végén egyenként püspöki áldásban részesítette a zarándokokat.

A zarándoklaton bemutatkozott az Egri Vár Tanoda diákjainak zenekara. A szentmisén zenei szolgálatot végzett a Balajtról érkező gitáros együttes és tanúságot tett egy ugyancsak Balajton élő, többgyermekes családanya. Elmélkedő előadást tartott Molnár-Gál Béla diakónus (erről később részletesen beszámolunk.)

Fotó: Lambert Attila

Bodnár Dániel/Magyar Kurír