Engedelmeskedni: kinek és mikor? – Pál József Csaba temesvári megyéspüspök gondolatai

Nézőpont – 2025. július 7., hétfő | 14:40

Az engedelmesség nem puszta alá-fölérendeltség kérdése: a Lélekre figyelő, szeretetből fakadó döntés, mely az apostolok nyomdokán járva Isten akaratára válaszol. Arra keressük a választ: hogyan lehet az engedelmesség ma nem teher, hanem a lelki szabadság forrása. Pál József Csaba temesvári megyéspüspök gondolatait olvashatják.

Az első mondat, ami eszembe jut az engedelmességről, Jézus kijelentése apostolaival kapcsolatban:

Aki titeket hallgat, engem hallgat.” (Lk 10,16)

Egyházunk ezt úgy értelmezi, hogy aki az apostolokat és azok utódait hallgatja, az Jézust hallgatja. A történelem folyamán ezt nagyon sokszor félreértették, esetenként félremagyarázták, és volt, hogy vissza is éltek vele. Ezt a mondatot csak nagyon mély hittel lehet jól értelmezni.

Ha mindketten – az is, aki engedelmeskedik, és az is, akinek engedelmeskednek – szoros kapcsolatban élnek Jézussal, akkor ez a kijelentés a neki szánt miliőben van.

Akkor érthetővé válik. Ha bármelyik eltávolodik Jézustól, sok bajt és nehézséget okoz, és könyvtárnyi magyarázat sem elég, hogy jól értsük Jézus szándékát. Pedig Jézus mindenikünk javát és a közösség javát akarja ezzel a kijelentésével is. Engedelmeskedni csak Jézusért érdemes.

Jézus is „engedelmeskedett”: „a szenvedésből engedelmességet tanult” (Zsid 5,8), ezzel is átélve az emberi tapasztalatokat, „…engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig” (Fil 2,8). Csak ebben a jézusi lelkületben van értelme engedelmeskedni olyankor is, amikor nehéz. Ez a lelkület szabaddá tesz. Jézus azért jött, hogy szabaddá tegyen. „Ahol az Úr Lelke, ott a szabadság” (2Kor 3,17).

Ha Jézusért engedelmeskedek, nem érzem megalázónak az engedelmességet, mert annak a valakinek a kedvéért teszem, aki fölötte áll elöljáróimnak is.

És akkor azt is tudom, hogy vannak helyzetek, amikor nem szabad engedelmeskednem sem világi, sem egyházi hatóságnak. Ha azt látom, hogy amit parancsolnak, az nem Isten akarata szerinti, akkor nem engedelmeskedek. Mindig igaz: „Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek” (ApCsel 5,29).

Azt mondtuk, hogy Istenért és igazából Istennek kell engedelmeskedni. Isten viszont szól a lelkiismeret által is. Lelkiismeretünk hangja konfliktusba kerülhet az elöljárónk hangjával. Ugyanakkor az is igaz, hogy lelkiismeretünk lehet elferdült vagy nagyon szubjektív. Ezért ilyen esetekben is

szükség van a közösségi dimenzióra: döntésemet meg kell tanácskoznom lelkivezetőmmel vagy valamelyik érett lelki emberrel, azokkal, akikkel együtt követjük Jézust.

A zúgolódó engedelmesség nem segít a növekedésben, és végső soron nem válik javára Egyházamnak sem. „Isten a jókedvű adakozót szereti” (2Kor 9,7). Ha a jó Istenért teszek valamit, ez örömmel tölt el. De akkor is öröm van bennem, ha nemet kell mondanom…

Vannak tipikus kísértései is az engedelmességnek, amelyek gyakran a kevélységből vagy a restségből táplálkoznak. Ilyen lehet a túlzott ragaszkodás a saját elgondolásomhoz vagy stílusomhoz, a megszokotthoz, a kényelmemhez. Ezek kísértések, hogy ne engedelmeskedjek. De kísértő lehet a gyávaságra való hajlam is, hogy szolgalelkűségből, esetleg kényelmem megőrzéséért „engedelmeskedjek”. Aki Istenért mond igent vagy nemet, annak van bátorsága arra is, hogy tisztelettel megmagyarázza döntésének rugóját. Az Egyházban

az engedelmesség nem lehet látszatengedelmesség. Ez szolgalelkűségre vallana. És mivel nem lehet csupán csak külső kötelességtevés, ezért helye van a párbeszédnek, ami Isten akaratának közös keresése.

De ha nem tudom, hogy kié az utolsó szó, akkor nem beszélhetünk engedelmességről.

És mi lesz, ha engedelmeskedek, de az a valaki, akinek engedelmeskedek, tévedett? A Szentírás ígérete segít: „Az Istent szeretőknek minden a javukra válik” (Róm 8,28). Ha Jézusért, az ő akarata szerint engedelmeskedtem, akkor ez is javamra és javunkra fog válni. Szeretetből mondjunk igent és szeretetből mondjunk nemet, amikor arra van szükség.

Szöveg: Pál József Csaba temesvári megyéspüspök

Forrás: Romkat.ro

Fotó: Temesvári Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria