Ép lelkek sérült testben – A párizsi paralimpiai játékok margójára

Ezek az emberek sokszoros győztesek, és éppen ezért példaképek.

Megküzdöttek a születés vagy baleset nyomán rájuk mért hátránnyal, kimásztak a gödörből, ha ép testtel nem is, de ép lélekkel.

A paralimpián már az olimpiai láng meggyújtása is különleges volt: öt parasportoló, Charles-Antoine Kouakou, Nantenin Keita, Fabien Lamirault, Alexis Hanquinquant és Elodie Lorandi gyújtotta meg. Közülük Fabien Lamirault lebénult asztaliteniszező kerekesszékben érkezett a helyszínre és egy, a testére erősített különleges készülék segítségével tette meg azt a néhány lépést, amíg az ő kezében volt a fáklya. Az is emlékezetes, ahogyan az úszómedencéhez szintén kerekesszékben érkezőket segédkezők emelik, állítják a startkőre, hogy aztán a látványosan végtaghiányos sportoló a vízbe ugorva teljesítse a távot. A paralimpia lángját is kerekesszékben ülők oltották el, egyik tartotta, a másik kifújta, a közös teljesítmény náluk sokkal természetesebb, mint az épeknél, és látványos a mosoly, az öröm, mert ők tudják értékelni minden megtett mozdulatukat.

A paralimpia testi és értelmi fogyatékosok, sérültek számára az olimpiai játékok mintájára rendezett nemzetközi sportverseny. Kerekesszékeseknek versenyt először 1948-ban, az olimpiával párhuzamosan rendeztek, majd 1960-tól rendszeressé vélt a fogyatékkal élők világjátéka. Ezt 1992-től összekapcsolták az olimpiával, annak helyszínén, három héttel később rendezik meg.

De hogyan verszenyezhetnek egymással különféle adottságú emberek? Az esélyegyenlőség érdekében egy nemzetközi szakértői bizottság kategóriákba sorolja a parasportolókat, így hasonló a hasonlóval csap össze. A fogyatékosság mértékét számmal és betűvel jelölik sportáganként, a besorolásnál szempont a sérültség típusa, a súlyosság mértéke, az adott sportág mozgásrepertoárja, a sportág mozgásfunkciói – erő, dinamika, koordináció figyelembevétele –, a sportág eszközigénye – olvasható a Magyar Paralimpiai Bizottság honlapján.

Amiért kiemelten fontosnak tartom minderről írni, az pontosan a paralimpiára fordított általános figyelem hiánya. Ezt a versenyt nemigen közvetítik, nem szoktuk nézni, nemigen szurkolunk. Pedig ez a verseny sokkal érdekesebb, mint a már-már cirkuszi látványosságszámba menő más sportesemények, ahol ép emberek ajzószerekkel akár meg is betegítik magukat az eredmény kedvéért. Itt

magukat legyőző embereket láthatunk, olyanokat, akiktől valóban tanulhatunk újra felállni, örülni az életnek úgy, ahogyan adatik, megbecsülni azt, amit a Teremtőtől kaptunk, s amit a világ pénze nem adhat meg, vagy vissza.

Forrás: Romkat.ro

Fotó: Magyar Paralimpiai Csapat Facebook-oldala

Magyar Kurír