Éppen ilyen pápára volt szükségünk? – Hortobágyi Cirill OSB főapát volt a Részigazság Klub vendége

A kánikula ellenére ismét telt házas volt a Hetvenkét Tanítvány Mozgalom szervezésében rendszeres időközönként megvalósuló Részigazság Klub rendezvény.

A teológus végzettségű újságíró, műsorvezető elsőként azt szerette volna megtudni Hortobágyi Cirilltől, miért válaszolta azt a felkérésre, hogy erre nem tud nemet mondani. Mint kiderült, azért, mert a főapát nagyra tartja Ferenc pápa „műve summázatát”, s így személyes indíttatást érzett a megadott téma kapcsán.

Süveges Gergő felvetette, hogy aki mikrofont kap a kezébe, vagy akinek mikrofont dugnak az orra alá, annak mintha nem lenne szabad hibáznia; bármiről is legyen szó, ha van benne egy félreérthető mondat, biztos, hogy azt ragadják ki. Cirill atya is megerősítette ezt,

„de nem baj, hogy a pápának emberarca van” – tette hozzá.

Az előző pápák beszédeit sokan átnézték, átfésülték; nem voltak spontán mondatok, mint amilyenek rendszeresen elhangzanak például Ferenc pápa „repülős” interjúi során.

Hogyan látod a Szentlélek működését? – tette fel a moderátor a következő kérdést. Cirill főapát elmondta, a II. vatikáni zsinat szelleme erős volt Pannonhalmán; 1972-ben kellett újraírniuk a konstitúciójukat – azon is jól érzékelhető a zsinati szellem hatása. A zsinat nagyobb autonómiát szánt az egyes püspöki konferenciáknak, nagyobb szerepet a világi híveknek, és sorolhatnánk – azután ez a folyamat leállt. Egészen Ferenc pápa érkezéséig.

Valaki egyszer azt mondta – idézte föl Hortobágyi Cirill –, hogy az Egyház csupa olyan kérdéssel foglalkozik, amit ő tesz föl saját magának – nem az emberek kérdéseivel. Ezzel szemben Ferenc, aki Latin-Amerikából jött, az evangélium örömteli üzenetét hozza.

Az „erőviszonyok” kapcsán a pannonhalmi főapát megemlítette, Ferenc pápa Latin-Amerikából csöppent a vatikáni hivatalrendszerbe, és ez nem könnyű helyzet. Például a bencések számára különösen fontos a liturgia; és ezen a területen hozott a pápa olyan döntéseket, amivel nem annyira értenek egyet; azt is látja, hogy két évvel ezelőtti ünnepáthelyezések még mindig nem kerültek be a direktóriumba – vagyis „az apparátus nem követi a főnököt”.

II. János Pál lengyel volt, magával hozta a népi vallásosság kiemelt szerepét; XVI. Benedek művelt teológus; Ferenc pedig „ki akar lépni”, és a szegények egyházának pápája akar lenni, a lelki vonulatot állítja fókuszba.

Mi az, ami csak imázs Ferenc pápából (cipő, autó és a többi), és mi az, ami valóban lényeges? – kérdezte Süveges Gergő.

Ami igazán lényeges, hogy kiáll az erkélyre a megválasztása után, meghajol az emberek előtt, és imájukat kéri – felelte a főapát. Mintha azt mondaná: „Én értük vagyok, az ő támogatásuk nélkül nem fog sikerülni.”

Ferenc pápa elsősorban ember akar maradni – összegezte Hortobágyi Cirill. Már Latin-Amerikában is erre törekedett, villamossal járt, mint bárki más. A megválasztásakor (március 13., nagyböjt – a szerk.) próbáltak díszesebb ruhákat rátukmálni, mire állítólag azt mondta: „A farsangnak vége.”

A beszélgetőpartnerek megegyeztek abban, hogy nem célszerű szembeállítani egymással XVI. Benedeket mint az igazság, és Ferenc pápát mint az irgalom képviselőjét; a pannonhalmi főapát megemlítette, van is irodalma annak a témának, hogyan épül Ferenc pápasága az őt megelőző egyházfőkére.

Hortobágyi Cirill felidézte, annak idején, a képzésük során azt tanulták,

a jövő Egyházának misztikusnak, missziósnak és ökumenikusnak kell lennie – és ezt a három hangsúlyt nagyon érezni Ferenc pápánál.

Felmerült a kérdés, Ferenc pápa gondolatai mennyire járják át az Egyházat, vagy ugyanúgy megtorpanás várható-e, mint a II. vatikáni zsinat után. Az olaszok többsége például nagyon bízik a Szentatyában, de nem bízik az Egyházban, derült ki a kutatásokból. Emellett Cirill atya utalt arra is, hogy II. János Pál mennyire népszerű volt például a fiatalok körében – és mégsem követték a tanításait.

A fiatalok kapcsán szóba került a Latin-Amerikában nagyon fontos „hitélmény” fogalma – napjaink fiataljai is az élményeket keresik, csak az kell, ami élményt ad: ennek alapján válogatnak az Egyház „kínálatából” is.

Egy „egyszerű, picike kis kérdést” tett föl Süveges Gergő: Milyennek kellene lennie a jövő Egyházának? Hortobágyi Cirill utalt a korábban említett három szempontra: misztikusnak, missziósnak, ökumenikusnak, és melléjük emelte a személyességet is. A missziós lelkület csodákat tett falusi plébániákkal: volt, ahol – az idősebb hívek aktív részvételével – a „kilépés” mellett döntöttek: elkezdtek mások felé nyitni, mások javára gyűjteni.

Cirill apát szerint Ferenc pápa érti Európát, de van, amit egyszerűen elenged a füle mellett, ilyen volt például a „dubia-bíborosok” esete és levele – mintha nem akarna kicsinyes dolgokkal foglalkozni. „És már az Amoris laetitiánál járunk…” – szögezte le a beszélgetőtárs. Isten irgalmassága mindent felülmúl – hangsúlyozta a pannonhalmi főapát; hozzátéve, Ferenc pápa ősi szerzetesi módszert vet be: a megkülönböztetést. Nem azt mondja bizonyos válással kapcsolatos témákban, hogy nem bűn – hanem azt: bűn, de közvetíthetem neki Isten bocsánatát. Hortobágyi Cirill kiemelte, aki nagyon szenvedett a helyzetétől, éppen mert igényes, és fontos számára a hite, az eddig is talált olyan papot, aki föloldozta.

Süveges Gergő rákérdezett: Mi lesz vajon ezeknek a rendelkezéseknek a sorsa Ferenc pápasága után? Lehet, hogy visszavonják, lehet, hogy túlkapásnak minősítik – válaszolta Cirill atya, majd idézett egy hasonlatot, mely szerint

a hit, az evangélium derűje nehogy úgy járjon az Egyház kezében, mint a mezei liliomok a botanikus növénylapjain.

S a botanikus végzettségű főapát hozzáfűzte: hát igen, régen még petróleummal is bekenték őket…

Minek tekintjük az Eucharisztiát: jutalomnak vagy gyógyszernek? – kérdezte a moderátor. Mi az Egyház dolga: őrizni, védeni – vagy odaadni annak, aki rászorul? Hortobágyi Cirill Szent Pál szavaira hívta fel a figyelmet, miszerint „méltatlanul ne vegyétek” – ugyanakkor ki méltó rá? Utalt az egyes helyeken már bevezetett szokásra, hogy az elsőáldozás megelőzi az első szentgyónást – hogy a kettő ne kötődjön össze a gyerekekben; majd leszögezte: szükségünk van rá, hogy az Eucharisztiában részesüljünk.

A kérdező megemlítette napjaink nehéz témáit, köztük a migrációt is. Hortobágyi Cirill rákérdezett: kitől zárkózott el Jézus?

Az elzárkózás beszűkült látásmódra vall, holott a jézusi mindenkihez odahajlásra van szükség.

Hiszen a másik is ember. A migránsokkal kapcsolatban hangsúlyozta a személyes kapcsolatok fontosságát; találkozásokra van szükség, hogy megismerjük a másik személyes élettörténetét. A pápa felnőttnek tekinti az embereket, míg a szlogeneket hangoztató politika nem. Hogyan mondhatná azt a pápa, hogy „zárkózzatok el a menekültek elől”? Aki bajban van, annak segíteni kell.

Egy, a napokban újra felmerülő témát hozott még fel Süveges Gergő: a Miatyánk szövegének megváltoztatását. Hortobágyi Cirill rámutatott,

sokszor úgy vagyunk a liturgikus szövegekkel, mintha azt így pottyantotta volna le a Jóisten az égből...

– de ez nem így van. Értelmezett szövegekről van szó, és időnként megváltoztatják őket. Süveges Gergő utalt rá, hogy a ma használt magyar változat egy ökumenikus Miatyánk, amit nem lenne jó, ha katolikus részről egyoldalúan megváltoztatnánk. Cirill atya szerint ebből nem lenne gond, mert Ferenc pápa megértené az itteni speciális helyzetet.

Kérdésre válaszolva a pannonhalmi főapát hangsúlyozta, Ferenc pápa világosan látja, hogy Európa missziós terület, és azt is látja, hogy az evangélium megélése tud hatni. Akkor lesz változás Európában, ha mi magunk teszünk valamit – nem a pápán kell számonkérni dolgokat.

Felidézte Cirill főapát azt a pillanatot, amikor a Lumen gentium összeállításán dolgozott a bizottság, s valaki kérte, legyen benne egy fejezet az Egyház szegénységéről is. Nyolc napon át próbáltak közös nevezőre jutni, de lényeges kérdésekben végül nem született döntés. Joël Mercier szaharai püspök ennek kapcsán fogalmazta meg: a Szentlélek még soha nem hagyott minket cserben, most sem erről lehet szó, hanem arról, hogy ha valamit nem értünk meg, azt nem tudjuk szavakba önteni – hiszen évszázadokon át nem élte az Egyház a szegénységet. Menjünk haza, éljük meg, és egy következő zsinat már érteni fogja.

Előrejutni a megélt hittel lehet, nem a hittételekkel és a politikai szövetségekkel

– szögezte le a meghívott vendég.

A címben szereplő kérdésre pedig a válasz: igen.

Fotó: Merényi Zita

Verestói Nárcisz/Magyar Kurír