Erdély sajtóapostola volt – Százötven éve született és nyolcvan éve hunyt el Trefán Leonárd OFM

Trefán Leonárd a rendi források tükrében

Trefán Leonárd OFM folyóirat-szerkesztő, a Szent Bonaventura nyomda és könyvkiadó létrehozója, az Alverna építője karizmatikus, alkotó, közösségépítő ferences szerzetes volt. Papként, szerkesztőként, kiadóvezetőként és építőként egyaránt maradandót alkotott. Életét áthatotta a „szeráfi tűz”, amelyet egész életében élt, hirdetett.

A ferences szerzetes

Kézdiszentkereszten (Kézdipolyán), Háromszék vármegyében született 1875. december 15-én. Szülei Trefán Dávid és Winkler Terézia. András nevű öccse Timóteus rendi névvel szintén ferences szerzetes volt.

Trefán Dávid Leonárd a rendi jelöltségét Vajdahunyadon kezdte 1891-ben, később a teológiát is itt végezte. Pappá szenteléséig Székelyudvarhelyen szolgált mint elemi iskolai tanító. Mailáth Gusztáv püspök 1898. május 29-én szentelte pappá. Huszonnégy évesen Mikházára kapott megbízást mint novíciusmester; egy évvel később már Marosvásárhelyen szolgált tanítóként. Közben népmissziós szónokként tartja nyilván a Papi Missziós Egyesület.

1902-ben a rendtartomány titkára, három majd rendi tanácsos, tartományfőnök-helyettes (1908–1914, 1924–1927), kolozsvári házfőnök (1905–1914, 1924–1932), 1914–1924-ben tartományfőnök volt. E szolgálati ideje alatt a kolozsvári, illetve nagyváradi börtönben raboskodott, mivel 1920-ban a rendtartomány védőszentjének, Szent István királynak ünnepén elmondott prédikáció tartalma politikailag kifogásolható volt az új hatalom szemszögéből. Kolozsvári szolgálatán kívül Székelyudvarhelyen (1932–1934), Mikházán (1934–1942), majd Kolozsváron (1942–1945) lakott.

1945. november 30-án halt meg Kolozsváron. Sírja a házsongárdi temetőben található.

Egyesületvezető, lapszerkesztő

Marosvásárhelyi szolgálata alatt fogalmazódott meg benne, hogy elöljárói engedéllyel hitbuzgalmi lapot indít, mivel akkoriban a Magyar Sion (melyben Prohászka Ottokár cikkeit lehetett olvasni), a Religio (teológusok lapja), a Havi közlöny, valamint a Magyar Állam című lapok voltak Magyarország hitéletének hitbuzgalmi lapjai. Erdély messze volt a budapesti központtól, ezért P. Leonárd 1903-ban elindította a Szent Ferenc Hirnöke című havi folyóiratot, amely nagyon gyorsan országos jellegűvé nőtte ki magát. Bár eredetileg a ferences lelkiség terjesztésének motivációjával indult, a vallásos lelkület igényeinek általános kielégítésére is törekedett, így vált országosan kedvelt családi lappá, tízezres előfizetői számmal. 1921-től Hírnök néven kéthetente jelent meg.

1923 januárjától Katolikus világ néven elindította a korabeli Erdély egyetlen képes, havi hitbuzgalmi lapját. 1926-tól negyedévente 60 ezres példányszámban jelent meg a szintén általa szerkesztett Szent Kereszt hadserege, magyar, illetve német nyelven. De a Hírnök Naptára, majd a Katolikus Naptár, 1912-től pedig a Bernardinus mint prédikációs folyóirat is ismert kiadvány volt.

Trefán Leonárd OFM szónoki adottságait használta fel arra, hogy Jézus Szíve, a Szűzanya, Szent Antal és Kis Szent Teréz tiszteletét terjessze hallgatósága körében. Több imakönyvet is írt, amelyek több tízezres példányban keltek el. Művei között nemcsak hitbuzgalmi, hanem irodalmi tematikájú kiadványokat is találunk. Álneve és betűjegye Aureus volt.

Papságának 25. évfordulójára külön kiadványt szerkesztettek a harmadrend tagjai. A kolozsvári Szent Ferenc-harmadrend harmincéves jubileumának alkalmából (1909–1939) Mael Ferenc Főatya címmel tizenegy szakaszos verssel köszönte meg a közösségért végzett három évtizedes munkáját. Erdély sajtóapostolaként tartották és tartjuk számon.

Nyomda- és kiadóalapító

1906-ban Kolozsváron alapította meg a Szent Bonaventura nyomdát és könyvkiadót, amely a helyi ferences kolostor épületében működött, 1948-as államosításig. Az ötletet a fent ismertetett szerkesztői és kiadói munkája adta, ugyanis félő volt, hogy a városi nyomdák bármikor korlátozhatják a kiadásra szánt sajtóterméket, vagy bármilyen okra hivatkozva egyszerűen nem nyomtatnak.

A Szent Bonaventura nyomda és könyvkiadó a korszak legmodernebb nyomdája volt, melyben 30–40 ferences szerzetes dolgozott egy világi művezető mellett, jelentős szerepet játszva Erdély vallási és kulturális kiadványainak nyomtatásában. A nyomda folyamatosan fejlődött technikai szempontból és a kiadványok számát tekintve is. A gazdasági válság következtében azonban a megrendelések visszaestek, a szerzeteseket behívták katonának; adósságok nehezítették a működést. 1932. április 18-án nyilvánosan elárverezték, ám a marosvásárhelyi ferencesek megvásárolták és visszajuttatták a kolozsvári rendháznak. Az államosítás folyamata 1945-ben kezdődött a fő nyomdagép elkobzásával, majd a cenzúra fokozatosan ellehetetlenítette a működést, végül 1948-ban teljesen megszűnt a nyomda tevékenysége.

Alverna építője

Trefán Leonárd kolozsvári házfőnök és nyomdaigazgató 1929-ben Kolozsvár Békás nevű határrészén háromholdas gyümölcsöst vásárolt adományokból és banki hitelből. Minthogy a nyomdász szerzetesek ólommal dolgoztak, ami nem volt egészséges, úgy ítélte: szükség van egy helyre, ahol a szerzetesek megpihenhetnek, friss levegőt szívhatnak, élvezhetik a csendet, elmélkedhetnek, mindezt kétheti váltásban.

A kolostor és a Jézus Szíve tiszteletére szentelt templom 1931-ben készült el. A II. világháború harcai előtti utolsó szentmisét 1944. október 17-én mutatták be. A háborús sérülések és fosztogatások helyreállítása után 1946 májusa és 1949. szeptember 23. között még tartottak szentmisét vasárnaponként a templomban; majd az épületeket államosították, telekkönyvileg azonban a ferencesek tulajdonában maradt, ennek ellenére sem gyakorolhatják a tulajdonosi jogokat.

A kommunizmus időszakában előbb tbc-kórházként működött, később növényvédelmi kutatóállomásnak, illetve az agronómusok házának adott otthont; aztán bérlakások voltak benne, valamint 12 különböző állami intézmény regisztrálódott oda. Napjainkban továbbra is az 1949-es év államosított státusában van. Jogilag a ferences rend tulajdonát képezi, fizikailag azonban állami intézmények hatásköréhez tartozik.

Trefán Leonárd OFM emlékezete

A Szent Ferenc Hírnöke című lap 1946. január-márciusi számában így ír P. Leonárdról: „December 3-án helyeztük sírba a kolozsvári temetőben szeretett jó Leonárd főatyánknak, az Istenért és lelkekért végzett lázas munkában elfáradt testét. Egész élete folyamán lobogott a főatyában a szeráfi tűz. Természete volt, hogy ahol megjelent, gyújtott és biztatott, tüzeket keltett a lelkekben. Még koporsójában is, ahogy feküdt nyugodt biztonsággal, mintha ezt üzente volna: csak tovább testvérek a ferences életúton! Mert így élni és meghalni is szép!”

Halálhírének hallatán Márton Áron püspök az egyházmegyei tanács közgyűlésén a következőket mondta: „Lobogó lelkének kincseiből egy félszázadon át szórta szét szóban és írásban szeretett Erdélye bércei között városokban és falvakban a lelkesítő és szívnemesítő igazságok igéit. Jelentős katolikus intézmények alapítása fűződik nevéhez. Erőteljes egyénisége elválaszthatatlan a katolikus társadalom küzdelmes szakaszának történetétől.”

Emléke legyen élő és áldott!

Az Erdélyi Ferences Gyűjtőlevéltárban Trefán Leonárd OFM életrajzi adatai, levelezései, fényképei találhatóak és kutathatóak.

Összeállította: Szabó Xénia/Erdélyi Ferences Gyűjtőlevéltár, Kolozsvár

Forrás: Erdélyi Ferences Gyűjtőlevéltár; Romkat.ro

Fotó: Erdélyi Ferences Gyűjtőlevéltár, Kolozsvár

Magyar Kurír