Erdő Péter: Adjuk tovább, amit ajándékként, hivatásként kaptunk! – Veni Sanctét tartottak Budapesten

A szentmisén koncelebrált Mohos Gábor segédpüspök; Berhidai Piusz ferences provinciális; Zsódi Viktor piarista tartományfőnök; Gyetván Gábor, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Katolikus Iskolai Főhatóságának (EKIF) vezetője és az egyházi iskolák lelkipásztorai. A bazilika lépcsőin felsorakoztak az együtt ünneplő intézmények zászlajai, és az oltárszolgálat asszisztenciáját is együtt adták az iskolák.

Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyei Katolikus Iskolai Főhatóság (EKIF) tájékoztatása szerint az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye, a Hajdúdorogi Főegyházmegye és nyolc szerzetesrend fenntartásában működő harmincöt katolikus oktatási intézmény közel hatezer diákja, pedagógusa volt jelen a szentmisével egybekötött ünnepélyes tanévnyitón.

Az ünnepi eseményen a zenei szolgálatot a Weiner Leó Katolikus Zeneiskola és Zeneművészeti Szakgimnázium kórusa és zenekara nyújtotta Mezei Jánosné Csonka Szabina Babett vezényletével.

Erdő Péter köszöntő szavaiban kifejezte örömét, hogy együtt ünnepelhetnek Veni Sancte szentmisét diákok, pedagógusok, hozzátartozók, és hogy megnyithatják az idei tanévet. A szentmisét elsőpéntek lévén Jézus Szíve tiszteletére ajánlották fel, és kérik, hogy „Isten áldása legyen ezen az esztendőn, sikerekkel, erővel, jókedvvel és azzal a reménnyel, hogy gazdagodhatunk testi és lelki értelemben” – hangsúlyozta a főpásztor.

A főpásztor homíliáját teljes terjedelmében közöljük.

Kedves Diákok! Kedves Pedagógusok! Kedves Szülők!

1. Új tanév kezdődik! Készülünk. Készülünk napról napra, hogy másnap jól tudjunk felelni vagy dolgozatot írni. Később készülünk valamilyen jó középiskolába, azután egyetemre. Közben ott az érettségi vizsga, esetleg a felvételi. Azokra kell készülni igazán. Életem legnagyobb vizsgadrukkját magam is az érettségi előtt éltem át. De miért tanulunk? Mert a tanulás is készület. Készület egy élethivatásra, készület arra, hogy a munkánkkal hasznos tagjai legyünk családunknak, népünknek és az egész emberiségnek. Ugyanakkor az is fontos, hogy ebben a munkában, ebben a hivatásban magunk is örömet találjunk. De hát mindez nem önáltatás?

Nem az inkább a fontos, hogy ma, holnap és holnapután minél kellemesebben érezzük magunkat?

2. Erre kapunk választ a mai evangéliumban. Az egész életünk, sőt az emberiség története is várakozás. Erről, Jézus második eljövetelének várásáról szól a most felolvasott szentírási szakasz. Ennek az evangéliumnak a példabeszéde sajátos műfajba tartozik. Nem valamiféle allegória, hogy minden egyes elemének az értelmét kellene kutatnunk, mintha mindegyiknek meglenne a pontos üzenete. Nem ilyenfajta elbeszélés ez, hanem a csattanójára kell figyelnünk, mert abban van a lényeg, a mellékes körülmények csak ennek a kidomborítására szolgálnak. Hát ebben az értelemben nem kell sokat spekulálnunk azon, hogy miért pont tízen voltak azok a koszorúslányok és miért nem tizenketten vagy nyolcan, nem kell sokat tépelődnünk azon, hogy miért éppen éjszaka hangzik a kiáltás és miért nem nappal. Tudjuk a palesztinai esküvői szokásokat, hogy bizony belenyúlik az esküvő gyakran a késő éjszakába. Arról sem kell sokat tűnődni, hogy vajon önzésből nem adtak-e olajat ezek az okos szüzek a többieknek. Nem erről akar bennünket tanítani a mai evangélium. 

Hanem tanítani akar bennünket arról, hogy

a mennyek országa hasonló egy lakomához. Egy olyan lakomához, amelyet az evangélium képe szerint, várni kell.

S akik várnak, bizony föl kell, hogy készüljenek arra is, hogy a várakozás hosszúra nyúlik. Ez a kulcsszó: a vőlegény késett. Nem akkor jött, amikor számították, később. És bizony, aki erre a késésre nem készült föl, annak elfogyott az olaja, az akkor, amikor ténylegesen közeledett a vőlegény, készületlennek bizonyult, az ajtó pedig bezárult.

Akik viszont fölkészültek arra, hogy esetleg a várakozás hosszabb lesz, azok meg tudták várni a vőlegényt, üdvözölni tudták, és vele együtt be tudtak menni arra a lakomára, ami az örök boldogságnak a képe.

3. Így vagyunk ezzel mi is mindannyian. Jézus mindannyiunk életében eljön. De ha mi úgy gondoljuk, hogy kellően fel vagyunk rá készülve, hogy elég az, ha örömmel várjuk, egyébként pedig más dolgunk nincsen, akkor könnyen előfordulhat, hogy elfogynak a tartalékaink. Hogy elfogynak az illúzióink, elfogy a hitünk, elfogy belőlünk a szeretet meg a jóság, és mire odakerül a sor, hogy elszámoljunk, üres kézzel állunk.

Ezért hát föl kell készülni. Tudatában kell lennünk annak, hogy nem hetek, napok vagy egy-két év kérdése Krisztus eljövetele. Hanem számunkra is az egész élet ilyen várakozás, az emberiség számára pedig hosszabbra nyúlhat ez az idő. Tehát

a hitet tovább is kell adni, az életet tovább is kell adni, mindazt, ami a várakozáshoz szükséges, a szeretetet, az örömet, a kultúrát, az édes anyanyelvünket, amit ajándékként és hivatásként kaptunk,

tovább is kell adni, az összes olyan gondolatokat, melyek erősítenek bennünket, nagylelkű szeretettel át kell adni, nemzedékről, nemzedékre. Nekünk magunknak is, úgy kell alakítani az életünket, hogy ne egy múló hangulatból álljon a vallásosságunk, hanem a szerint épüljön föl minden tevékenységünk, minden programunk és minden célkitűzésünk. Akkor nem fog bennünket váratlanul és készületlenül érni az a nagy találkozás, amitől a végső sorsunk függ.

Áldott készületet kívánok mindenkinek az új tanév kezdetén! Boldogságos Szűz Mária, iskolák Királynője, könyörögj érettünk! Ámen

*

Az egyetemes könyörgéseket diákok és pedagógusok imádkozták elő. Könyörögtek mások mellett az új tanévért, diákokért, pedagógusokért és a teremtett világ megoltalmazásáért.

Erdő Péter a szentmise végén átadta az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye újonnan, illetve újra kinevezett intézményvezetőinek megbízólevelét.

Az újonnan átvett Grosics Gyula Katolikus Sport Általános Iskola igazgatójává egy évre Kis Mihályt, az Albertfalvi Don Bosco Katolikus Általános Iskola és Óvoda igazgatójává Aradi Lászlót, a Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium és Kollégium igazgatójává Endrédi Józsefnét, a Liliomkert Katolikus Óvoda óvodavezetőjévé Lukács Mária Luminitát, az újonnan összevont Prímási Katolikus Nyelvoktató Német Nemzetiségi Általános Iskola és Óvoda igazgatójává Espasa-Sancho Ramont, a Szent András Katolikus Általános Iskola és Óvoda igazgatójává Bukovszkiné Csoba Zsuzsannát, a Szent Gellért Katolikus Általános Iskola és Gimnázium igazgatójává Nyáry Zsigmondot, a Szent József Katolikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium igazgatójává Hajna Ákos Gábort öt évre nevezte ki.

A szentmise záróáldása előtt Erdő Péter bíboros kifejezte háláját, hogy a szentmisét együtt ünnepelve tudták elkezdeni az új tanévet, a Szentlélek megvilágosító erejét és kegyelmét kívánta mindenkinek.

A Veni Sancte szentmisén együtt ünnepelt Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi ügyekért felelős államtitkára és Hegyi László, az Emberi Erőforrások Minisztériuma miniszteri főtanácsadója is.

Szerző: Kuzmányi István

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír