Erdő Péter az esztergomi szemináriumban: A kereszt az egész világ diadalmas és reményt adó jele

Krisztusban Kedves Testvéreim!

A mai evangéliumban Szent János szívünkig ható jézusi hasonlatot ad elő. Ahogyan Mózes felemelte a rézkígyót a pusztában, úgy fogják felemelni az emberfiát is, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Krisztus halála és feltámadása utat nyit számunkra az örök életre és az örök boldogságra. Ezért

az egész keresztény világnak diadalmas és reményt adó jele a kereszt.

Jelenti számunkra a végtelen isteni szeretetet, mely értünk, bűnösökért vállalta a szenvedést és a halált. Felszólítás számunkra a kereszt, hogy viszonozzuk Isten végtelen szeretetét, közvetlenül Isten felé imádságban és imádásban, de úgy is, hogy Krisztust viszontszeretjük.

Ő minden emberben megjelenik számunkra: „amit egynek tettetek a legkisebbek közül, nekem tettétek”. Ezért idézi emlékezetünkbe függelékében a Katolikus Egyház Katekizmusának összefoglalása az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit. Az éhség és szomjúság csillapítását, a foglyok és betegek látogatását, a halottak iránti kegyeletet, de a tudatlanok tanítását és a szomorúak vigasztalását is. Amikor hívő keresztények az életnek ezeken a területein szeretettel fáradoznak másokért – akár magánemberként, akár intézményes formában – Krisztus iránti hálájukat és szeretetüket fejezik ki. A kereszt jele emlékeztessen mindannyiunkat a szeretetnek erre a kötelességére. A pap élete és küldetése Isten végtelen hatalmát és szeretetét közvetíti az emberek felé. Jó, ha lelkesen keressük a kapcsolatot az emberekkel. Az sem baj, ha korunk műszaki lehetőségeit felhasználjuk ennek érdekében. Példakép lehet ebben boldog Carlo Acutis. De a hivatásunk az, hogy vezérek legyünk a szellemek harcában – ahogyan az ősi német költemény mondja. Tehát

a tiszta, világos, hűséges katolikus tanítás, a harmonikus, derűs, segítőkész élet, a szolgálatban való kitartás sugárzó erő,

amely egész közösségeket eleveníthet meg és erősíthet meg a hitben. Egy jó pap emlékezete nemzedékeken keresztül él egy-egy plébániai közösség szívében. Ezért nem a saját egyensúlyunkat is sokszor veszélyeztető, rendkívüli produkciók jelentik hivatásunk csúcsát, hanem a dinamikus, harmonikus, Krisztussal élő szeretetközösségben megvalósuló kitartás. Ennek nagyszerű példái gyakoriak voltak és gyakoriak ma is egyházmegyénk életében. Vegyük észre és kövessük ezeket a példákat.

A kereszt reménységünk nagy jele is. Azé a reményé, hogy az élet nem ér véget a földi halállal, hogy minden szenvedés, nehézség, igazságtalanság vagy kudarc csak egy fejezete egy olyan történetnek, amely az örökkévalóságba tart, és a mindenható és irgalmas Isten szeretetével végződik.

A kereszt manapság sok vita tárgya is. Egyesek nem szívesen látják, mások talán szívesen kitűznék mindenhová, de nem biztos, hogy veszik maguknak a fáradságot és a csendet, hogy elgondolkodjanak igazi értelméről. Pedig mindenütt, látható formában is itt van körülöttünk a kereszt. Az országban utazva városainkban, falvainkban, a mezőkön és az utak mentén megújulnak a régi szép keresztek, régi magyar, német vagy szláv feliratukkal, s a szeretettel megformázott szenvedő Krisztus alakjával, mely híven tükrözi a régi idők emberének ízlését és szeretetét. És a szép keresztek mellett gyakran megjelenik a friss virág, jelezve, hogy Krisztus keresztje ma is vonzza hitünket és reményünket. De kereszt van templomaink tetején is. És ez a kereszt messziről látszik. Sokszor felkiáltó jelek ezek a templomok egy elszürkült, elfásult, zaklatott világban.

A kereszt maga is missziót végez. Tanúságot tesz és hívogat. Tekintsünk föl rá mi is bizalommal,

mint hajdan a nép a rézkígyóra a pusztában, jussunk el rendszeresen a templomba, magához az eucharisztikus Krisztushoz.

Legyen a szentmise és a rendszeres szentáldozás éltető elemünk, reménységünk és erőnk forrása. A szentségi Jézus imádása pedig újítsa meg bizalmunkat a mindenható és irgalmas Istenben. Nézzünk a Szent Keresztre, és Krisztus iránti hálából nyissuk meg a szívünket azok felé az emberek felé, akikkel az életben találkozunk, hogy személyükben viszontszerethessük a megfeszített Krisztust.

Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged, mert Szent Kereszted által megváltottad a világot! Amen.

Forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Fotó: Mudrák Attila/Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Magyar Kurír