A szentmisén a főpásztorral koncelebrált Fábry Kornél és Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspök; Gyetván Gábor, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Katolikus Iskolai Főhatóságának (EKIF) vezetője; Kelemen László, a főegyházmegye hitoktatási felügyelője; Berhidai Piusz ferences provinciális; Zsódi Viktor piarista tartományfőnök; Hardi Titusz OSB, a Pannonhalmi Főapátság oktatási főigazgatója; Balázs Mihály a Hajdúdorogi Főegyházmegye képviseletében; Tóth Tamás, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) titkára; Németh Gábor, az MKPK Titkárságának irodaigazgatója, valamint egyházmegyés papok és az egyházi iskolák lelkipásztorai.
Az oltárszolgálat asszisztenciáját közösen látták el az iskolák, összesen huszonöt fiú ministrált a bíboros mellett.
A bazilika előtti téren felsorakoztak az intézmények transzparensei alatt a diákok, ezúttal a középfokú oktatásban részt vevőket és családjaikat hívták közös ünneplésre. Az EKIF tájékoztatása szerint az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye 22 intézménye, illetve 9 rend fenntartásában működő 12 katolikus oktatási intézmény képviseltette magát az eseményen.
A tíz egyházi fenntartó intézményeinek így összesen 4700 diákja és mintegy 1000 pedagógusa, valamint a szülők gyűltek össze a szentmisével egybekötött ünnepélyes tanévnyitón.
Jelen volt további száz meghívott vendég is, többek között Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi ügyekért felelős államtitkára, aki a szentmisét megelőzően a fiatalon elhunyt, 2020-ban boldoggá avatott Carlo Acutis életszentségét állította a fiatalok elé követendő példának.
Az ünnepi eseményen a zenei szolgálatot ezúttal a Magyar Örökség díjas Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola látta el a Liszt-díjas Sapszon Ferenc vezényletével. Az orgonánál Nagy Ákos működött közre.
Erdő Péter a szentmise kezdetén köszöntötte a több ezres tömeget, és kifejezte örömét, hogy együtt nyithatja meg a jelenlévőkkel a 2024/25-ös tanévet, áldást kérve a diákokra, pedagógusokra, munkatársakra, hozzátartozókra, családtagokra, és az egyházi intézményekben szolgálatot teljesítő paptestvérekre, szerzetesekre.
Az evangéliumi szakasz Lukács könyvéből hangzott el, melyben Jézus Izajás próféta könyvéből olvas fel a názáreti zsinagógában.
A főpásztor homíliáját teljes terjedelmében közöljük.
Kedves Diákok!
Kedves Pedagógusok!
Kedves Szülők!
Az idei tanévet szentmisével kezdjük. A Szentlelket hívjuk segítségül. Veni Sancte Spiritus! – énekeljük. Jöjj, Szentlélek Úristen! Sokat beszélnek ma az iskolák és a diákság helyzetéről, de a pedagógusok és a szülők feladatairól és lehetőségeiről is. Sok technikai és kommunikációs eszköz van, ami néhány évvel ezelőtt még nem létezett, ma pedig hittel és józan ésszel el kell gondolkodnunk azon, hogyan kell használnunk ezeket, hogy a leginkább épülésünkre és javunkra váljanak.
De a tanulók élethelyzete nagyon komoly dolog. Mélyebb és komolyabb döntéseket kell hoznia akár egy általános iskolai tanulónak is, mint amiről a technika és a módszerek szólnak. A legelső és legfontosabb kérdés, amit mindannyiunknak minél előbb az életben meg kell válaszolnunk, így hangzik:
Mi végett vagyunk a világon? Van-e célja az életünknek? – Ha van, akkor sürgősen meg kell fogalmazzuk magunknak, hogy mi az, mert ettől, ennek tudatától, ennek elfogadásától függ, hogy boldogok leszünk-e itt a földön és azután az örök életben.
Hitünk szerint azt válaszoljuk erre a nagy kérdésre, hogy: „Avégett vagyunk a világon, hogy Istent megismerjük, Őt szeressük, csak neki szolgáljunk, és ezáltal üdvözüljünk, vagyis a mennyországba jussunk” – Így mondták ezt a régiek, így igaz ez ma is.
De ha így élünk, a hitben élünk, akkor tudjuk, hogy a legfőbb célunk nem az, hogy itt és most ebben a pillanatban jól érezzük magunkat. A földi javak, a szép élmények, a nagy utazások, az elegáns élet szerezhetnek örömet, de a legnagyobb öröm még itt a földön sem az ilyen fogyasztói élményekből áll. Ki mutatja meg nekünk a boldogságot? – kérdezi a negyedik zsoltár, és azt válaszolja „Ragyogtasd ránk arcodat, Uram, Te örömmel töltöd el szívemet, sokkal inkább, mint ha bor és búza bőségben volna. Lefekszem hát és békében alszom, hiszen Te biztonságot adsz nekem, Uram!” (Zsolt 4, 7–8).
Ha a végső célunkkal összhangban élünk, ha Isten barátságát keressük és őrizzük, akkor a földi események is nagyobb örömmel és biztonsággal töltenek el minket, mintha csupán az anyagi javak és az élmények bőségét keressük.
Mert az embernek a boldogsághoz végül is szüksége van arra, hogy átérezze: az egész életében a helyükön vannak a dolgok, hogy valamiképpen mindennek értelme van. Értelme a pályaválasztásnak, értelme a napi tanulásnak, értelme a szülőkkel, testvérekkel, barátokkal való jó kapcsolatnak, értelme annak, hogy ráfigyelünk egymásra.
Ha pedig ez így van, akkor minden napunkat Istenre bízhatjuk és olyanféleképpen imádkozhatunk, ahogyan magam is imádkoztam iskolás koromban, amikor József körúti lakásunkból a Práter utcai iskola felé bandukoltam. Még szebben fogalmazza meg ezt egy régi diákimakönyv, amelyet Lőcsén adtak ki 1703-ban. A németajkú diákoknak ezt a napi imádságot ajánlja ez a kedves kötet:
Mindenható örök és irgalmas Isten, ég és föld Atyja és Ura! Gyermekeid vagyunk. Arra kérünk, hogy add kegyelmedet és a Szentlelket, hogy Téged és szeretett Fiadat, Jézus Krisztust, Urunkat és Megválónkat helyesen megismerjük, a jó művészeteket (tudományokat) és nyelveket kellően megértsük és megtanuljuk, és a Te dicsőségedre meg az egész keresztény közösség javára istenfélelemben és erényben növekedjünk. Segítsd meg kedves szüleinket és tanárainkat és az ő hozzátartozóikat, erősítsd és áldd meg őket testben és lélekben, hogy egykor szilárd hitben a Te kegyelmedből boldogan térjünk haza hozzád.”
Ebben a kis imádságban feltűnt nekem valami. Az, hogy imádkoznunk kell tanáraink hozzátartozóiért is. Volt egy nagyon jókedvű tanítónénink. Sokat viccelődtünk is vele, de egyik nap nem viszonozta a tréfáinkat. Nem tudtuk, mi történhetett. Később derült ki, hogy aznap halt meg az édesanyja. Körülvettük, kifejeztük az együttérzésünket. Akik közülünk hívők voltak, még azt is hozzátették, hogy imádkozunk érte. Így alakul valahogyan hívő közösséggé akár egy katolikus iskola is.
Egymásra is figyelünk, imádságban is hordozzuk egymást. Megtanuljuk, hogy a gyakorlati élet és a hitből fakadó szeretet szorosan összetartozik.
Ennek a szeretetnek a megélését, sok sikert és áldást kívánok mindnyájatoknak a következő tanévre. Boldogságos Szűz Mária, Iskolák Királynője, könyörögj érettünk! Ámen.
*
Az egyetemes könyörgéseket a gimnazista diákok és az intézményvezetők mondták az új tanévért, diákokért, pedagógusokért, nevelőkért, a munkát segítőkért, intézményekért, és mindazokért, akik Krisztus tanításához hűen munkálkodnak a fiatalok lelkéért és jövőjéért.
A szentmise végén Erdő Péter átadta az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Katolikus Iskolai Főhatósága (EKIF) fenntartásában működő iskolák új, illetve újabb ciklusra kinevezett igazgatóinak megbízását: a Szent Lőrinc Katolikus Általános Iskola élén Kuti Margit, a Weiner Leó Katolikus Zeneiskola-Alapfokú Művészeti Iskola és Zeneművészeti Szakgimnázium élén Mészáros Lászlóné, a Grosics Gyula Katolikus Sport Általános Iskola élén pedig Kis Mihály vehette át újabb ciklusra a kinevezését.
A szentmise záróáldása előtt Fábry Kornél püspök szólt a fiatalokhoz, több értékes őszi programot is ajánlva a figyelmükbe, többek között a szeptember 27. és 29. között megrendezendő KATTÁRS eseményeit, az október 5-én esedékes 50., jubileumi Nagymarosi Ifjúsági Találkozót, illetve a november 23-ra meghirdetett Forráspont rendezvényt.
Erdő Péter bíboros végül a Szentlélek megvilágosító erejét és kegyelmét kívánta mindenkinek a 2024/25-ös tanévre.
A szentmise végén a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola vegyeskara Sapszon Borbála vezényletével meglepetés énekléssel kedveskedett a bíborosnak, aki a most megnyitott tanévben ünnepli püspökké szentelésének 25. évfordulóját, illetve mutatja be aranymiséjét. Elhangzott John Rutter The Lord bless you című műve, mely az ároni áldás szövegét dolgozza fel.
Fotó: Prófusz Ádám/Esztergom-Budapesti Főegyházmegye
Horogszegi-Lenhardt Erika/Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria