Erdő Péter: Beszélgetések a hitvallásról és a tízparancsolatról

2021. június 4-én mutatták be Erdő Péter bíboros Beszélgetések az imádságról és a szentségekről megjelent kötetét. A munka megszületése illeszkedett abba a tudatos főpásztori szándékba, hogy a magyarországi Krisztus-hívők széles köréhez írott formában, közvetlenül is eljuttassa az Egyház hitletéteményének, tanításának, fegyelmének, szentség- és szentelmény-kiszolgáltató tevékenységének a közérthető formában összeállított kifejtését és értelmezését. Ezzel a szerző egy sajátos műfajt elevenített fel a hazai teológiai témájú kiadványok között, amelynek előzményeit már láthattuk a Naplójegyzetek Szent Pál évében (Budapest 2009), és a Naplójegyzetek a papság évében (Budapest 2010) kötetek lapjain. A műfaj lényege, hogy az élőszóban (ebben az esetben: rádióban) hétről hétre, tudatos rendszerben elhangzott gondolatok írott formában – megtartva az elmélkedés és diszkusszió egységét – hozzáférhetőek legyenek a katolikus hitüket nemcsak megismerni, hanem arra reflektálni vágyó nagyközönség számára. Érthető és hiteles magyarázattal segítve a hívek mindennapi vallási életét és ahhoz kötődő hitbeli kérdéseik megválaszolását, a legfontosabb témaköröket érintve. Ahogy arra maga a szerző is utal a mű elején: „VI. Pál pápa azt mondta, hogy az Egyház az evangélium hirdetése végett létezik. Szeretnék részt venni ebben a munkában, és nagyon fontosnak tartom, hogy hitünk lényegét egyszerű, világos formában elő tudjam adni” (p. 11.).

A június 4-i könyvbemutatón egyértelműen megfogalmazódott az az igény, hogy az imádságról és a szentségekről megjelent kötet után azok a beszélgetések is napvilágot láthassanak, amelyek szintén a Mária Rádióban hangzottak el, és a két további kiemelkedő témát, a hitvallás és a tízparancsolat egyes elemeit érintik. Akkor mind a szerző, mind a Mária Rádió képviselője részéről elhangzott az örömteli hír: a következő kötet munkálatai már folynak, és a „Beszélgetések” második kötete a Szent István Társulat kiadásában mielőbb megjelenik, ami 2021. augusztus közepére meg is történt.  

A Beszélgetések a hitvallásról és a tízparancsolatról szóló kötet – amint azt Szabó Tamás előszavában is olvashatjuk – a Budapesten megrendezésre kerülő 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra való fölkészülés utolsó szakaszára időzítve jelent meg (p. 5.). A munka – a címben is megtalálható témáknak megfelelően – két részből áll: Az Apostoli hitvallás (pp. 9–192.) és A tízparancsolat (pp. 193–335.). Az első rész kilenc, míg a második tíz fejezetet tartalmaz, logikusan követve az Apostoli hitvallás szerkezetét és egyes kijelentéseit; illetve a tízparancsolat egyes parancsait.

A „Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében” első cikkely magyarázatának bevezetésekor Erdő Péter összefoglalja a korai hitvallások jellegzetességeit és az Apostoli hitvallás szerkezetének kialakulását, amely az apostolok hitének foglalatát tartalmazza (erre utal a megnevezése is). Szükséges rögzíteni, hogy az Egyház meghatározott hittartalommal rendelkező közösség, amely tartalmat éppen a hitvallások foglaltak össze. Természetesen az evangéliumok, az Apostolok Cselekedetei, a páli és a katolikus levelek, valamint a Jelenések könyve azok a legfontosabb dokumentumok, amelyekben az ősegyház összegezte Jézus életét, tanítását és mindazt, ami az Egyház igehirdetésének mindenkori – vagyis történelmi kortól független, változhatatlan – alapját képezi. Azonban számos olyan irat maradt ránk az ókeresztény kor legkorábbi századaiból (vö. I–III. század), amely az Egyházban átadásra kerülő, a kinyilatkoztatásra és az apostolok hitére (vö. tradíció) épülő meghatározott tartalmú tanítást foglalta össze, legkorábban, kérdés-felelet formájában. Ezen hittani összegzések közül emelkedik ki (akár a cezáreai egyház formulája mellett) az ősi Apostoli hitvallás, és a niceai és a konstantinápolyi zsinat megfogalmazását követő Nicea-Konstantinápolyi hitvallás.

Ősisége és kristálytiszta felépítése miatt a kötetben az Apostoli hitvallás alapos elemzését olvashatjuk (p. 12.), amelynek felosztását követi a Katolikus Egyház Katekizmusa is. A kifejtésből kellően érthető az a szilárd keresztény meggyőződés, hogy egy Isten van, aki az egész világot ténylegesen megteremtette. A belé vetett hit az valóságos kegyelmi ajándék (p. 14.), amely értelmet ad egyéni és közösségi életünknek (p. 18.). Ehhez kapcsolódik a Szentháromság létének megvallása, vagyis az Atya – Fiú – Szentlélek hármasságának elfogadása. A hitvallás szövege kitér a megváltásba és az ítéletbe vetett hitre – amely kiterjed a Krisztus kora előtt elhunytakra is (vö. „alászállt a poklokra”, p. 75.) –, és amely a keresztény hit középpontjában elhelyezkedő kijelentés. A megváltás műve lényegileg kötődik a Második Isteni Személy megtestesülésének (az emberi életet magára véve és ezáltal bemutatva Isten szeretetét, p. 48.), köztünk való létének, halálának, feltámadásának és mennybemenetelének eseményéhez; valamint a Boldogságos Szűz Mária üdvösségtörténetben betöltött szerepének kihangsúlyozásához. Mindez megalapozza az Egyház és tagjainak evilági küldetését és a lelkek üdvösségét – mint a megváltott ember célját (pp. 136–149.). A fentebb összefoglalt alapvető hittételeket színesen, mind az ószövetségi előzményeket bemutatva, mind a kortárs történelmet felvázolva, mind pedig mindennek a későbbi korok számára – egészen korunkig – történő jelentését és fontosságát érzékeltetve teszi meg a szerző, számos példa felhasználásával.

A második rész a tízparancsolat egyes normáit világítja meg, amelyek egyetemes, kinyilatkoztatott normák. Az egyetemesség arra utal, hogy ezek a szabályok az emberi természetbe vésett, a lelkiismeretet meghatározó normák, így az egész emberi társadalomra vonatkoznak. Az első parancsolat magyarázatának első szakaszában (pp. 195–197.) egy rövid áttekintést olvashatunk a tízparancsolat szövegéről, az Ószövetségben való kétszeri megjelenéséről, a felosztásában megmutatkozó eltérésekről és azok jelentőségéről, valamint jogi, illetve erkölcsi norma jellegéről.

Az első parancsolat (pp. 195-208.) – amelyet az azt máshogy tagoló zsidó hagyományt is figyelembe véve értelmez a szerző: pp. 195–197. – sajátossága, hogy nem tűnik valódi parancsnak. Holott a leghangsúlyosabb kötelezettséget tartalmazza, mivel következik az elfogadott egyedüli Istenbe vetett hitből és a vele való személyes kapcsolat maradandó megtartásából. Valójában ez a parancs az alapja a többi parancsolatnak, mivel az Istenhez történő ragaszkodás következménye az isteni törvényekhez való ragaszkodás és azok maradéktalan megtartása. Istennek az elfogadása magában foglalja a belé vetett hitet, bizalmat és a parancsolatokban megjelenő akaratának a követését. Így, az isteni törvények – vö. tízparancsolat – elvetésében a megismert, önmagát kinyilatkoztató Isten tudatos elutasítása mutatkozik meg. Nehéz lenne kiemelni egy-egy parancsolat bemutatását a további kilenc norma közül (pp. 209–335.), hiszen minden egyes parancsolatnak nemcsak a választott néppel történt szövetségkötésben, a szövettségi hűség megtartásában, de Krisztus tanításával egybekapcsolt – az ember és emberiség üdvösségét előmozdító cselekedek – megtételében való kitüntetett szerepe van, hanem bármely kor – jelenlegi posztmodern utáni korunk – mindennapi, folyamatosan változó és újabb problémákat felvető körülményei közötti Isten törvényéhez ragaszkodó magatartásunk és döntéseink meghozatalában is. Ez éppúgy igaz az Isten nevét hiába ne vedd! felszólításra, mint az Úr napjának a megszentelésére; a szülők, az élet, az igazság és a tulajdon tiszteletére; és természetesen az Isten és ember, test és lélek, érzelem és akarat közötti kiegyensúlyozott, harmonikus kapcsolat tudatos megélésére, amely különösen – korunk szélsőségesen szabados társadalmi keretei között – a szóban és tettben is jelentkező paráznaság és a házastársi hűtlenség minden formájának az elutasítását jelenti.

A kötetet a már említett előszó nyitja meg (pp. 5–7.), és a rövidítések jegyzéke (pp. 337–338.), valamint a tartalomjegyzék zárja (pp. 339–340.). Mindazokat, akik az egyes fejezetekben hivatkozott szentírási, ókeresztény kori és zsinati vagy tantóhivatali állásfoglalásokat teljes szövegösszefüggésükben is el szeretnék olvasni, pontos lábjegyzetek segítik.

Erdő Péter Beszélgetések a hitvallásról és a tízparancsolatról című műve, amint azt fentebb bemutattuk, nem pusztán egy újabb katekézis hitünk elmélyítésére és mindennapi életünknek a kinyilatkoztatott erkölcsi parancsolatok alapján történő megfontolt vezetésére, hanem az Örömhír hirdetése, továbbadása és magyarázata egy hitét ismerő és megvalló főpásztor által mindazon híveknek, akik hitüket érteni és követni szeretnék. A munka világos és olvasmányos stílusban összeállított fejezetei nemcsak az egyes hittani kijelentések keletkezési korában hordozott jelentését világítják meg, vagy az Egyházi Tanítóhivatal értelmezésére térnek ki, hanem posztmodern utáni korunk szélsőséges problémái között is utat mutatnak a krisztusi élet követésére, felhívva a figyelmet az üdvösség felé vezető úton való megmaradásra.

Erdő Péter: Beszélgetések az hitvallásról és a tízparancsolatról
Szent István Társulat, Budapest 2021, 340 oldal

Fotó: Szent István Társulat

Magyar Kurír