Erdő Péter bíboros a Heves vármegyei Nagykökényes díszpolgára lett

A polgármester kiemelte, hogy büszkeséggel tölti el közösségüket, hogy a község nagy családja új taggal bővült. Beszédében méltatta a főpásztor életútját, akinek anyai nagyszülei kökényesiek voltak.

A polgármester megjegyezte, hogy az adventet megnyitó este különösen is jelentős és nagy öröm Nagykökényes életében, ugyanis egy település jövője nagyban függ attól, hogy mennyire tiszteli a múltját, a gyökereit. „A gyökerek jelentik a családi kapcsolatainkat, felmenőinket, akiknek a leszármazottai vagyunk” – jelentette ki Besszer Andrásné, és hozzátette: egy fa ereje sem az ágaiban, hanem a gyökereiben van, azon keresztül indul az új élet is. Éppen ezért büszkeséggel tölti el a község közösségét, hogy Nagykökényes nagy családja új taggal bővül. A polgármester elmondta, hogy a bíboros anyai nagyszülei kökényesiek, apai részről felmenői  között kisnemesi származású székelyek voltak. Besszer Andrásné kiemelte továbbá, hogy a helyi önkormányzat képviselő-testülete idén határozta el, hogy Erdő Péter részére a Nagykökényes község díszpolgára címet adományozza, hiszen a bíboros kiemelkedő munkájával országosan és nemzetközi viszonylatban elismerést szerzett, és ezzel hozzájárult a település jó hírnevének öregbítéséhez.

A díszpolgári cím átvétele után Erdő Péter bíboros megköszönte a kitüntetést, majd felelevenítette nagykökényesi gyerekkori élményeit, végül meggyújtotta az adventi koszorú első gyertyáját.

Erdő Péter bíboros  advent első vasárnapján, Nagykökényesen elmondott beszédét az alábbiakban teljes terjedelemben olvashatják.

Advent kezdődik. Ez az időszak minden évben felhívja figyelmünket a várakozásra. Az emberiség ősi várakozására a Megváltó eljövetele előtt, a mi nagy várakozásunkra Krisztus második eljövetelére az idők végén, de arra a várakozásra is, amely a saját életünk végén a Krisztussal való találkozásra készít fel minket. Erre a nagy találkozásra várunk tehát, és ez kezdődik meg mindannyiunk számára földi életünk végén. De Jézus felszólít minket, hogy virrasszunk. Ez a virrasztás nem valamiféle önsanyargatás, hanem várakozás.

A közeledő és mindennek értelmet adó nagy találkozásra várunk. Ez ad értelmet a jelennek.

Ezért kell kibékülnünk embertársainkkal, amíg még az úton járunk. Ezért kell kincset gyűjtenünk az örök életre. Ezt pedig úgy tehetjük meg, hogy már itt a földön szeretettel látogatjuk a betegeket, az időseket, a magányosokat, a foglyokat, segítjük a szegényeket, vigasztaljuk a szomorúakat, oktatjuk a tudatlanokat, felhívjuk az emberek figyelmét arra, hogy mi a rossz és mi a jó, tisztességgel eltemetjük a halottakat, imádkozunk élőkért és holtakért. Mindenekelőtt pedig megszabadulunk súlyos bűneink terhétől a bűnbánatban és a szentgyónásban. Ez jelenti a virrasztást egész földi életünk során.

Gyerekkorunkban ezt a készületet kézzelfogható, látható formában is kifejeztük. Kis inget készítettünk a Jézuskának. Papírból kivágtuk az inget, és ahányszor csak a szüleinknek segítettünk vagy valakinek örömet szereztünk, ahányszor külön imádkoztunk, mindig rajzoltunk egy kis keresztet az ingre. Volt olyan év, hogy jó színes ceruzáink voltak és minden jócselekedet-típusnak megvolt a maga színe: piros a segítség, kék az imádság és így tovább. Azon igyekeztünk, hogy szentestére ez az ingecske minél díszesebb legyen. Aztán odatettük a karácsonyfa alá, a kis Jézus jászla mellé, hogy ne fázzon a téli éjszakában.

Advent idején ilyen érzésekkel segítjük különös szeretettel a rászorulókat, ezért járulunk szentáldozáshoz és ezért kelünk fel olykor kora reggel is, hogy elmenjünk a roráté szentmisére.

Ha szívvel-lélekkel igyekszünk segíteni embertársainkat, gazdagabb és szebb lesz a mi karácsonyunk is. Így kap mindennapi életünk világtörténelmi mélységet, így tapasztaljuk meg, hogy életünk minden pillanatának értelme és értéke van. Ennek örömét adja meg nekünk a mindenható Isten idei adventi készületünk során.

Az eseményről a Kardinális YouTube-csatorna készített rövid összefoglalót:

Szöveg: Zsuffa Tünde

Fotó: Zuggó Zsolt

Forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Magyar Kurír