Erdő Péter bíboros: Jézus tanítása a házasságról ma is provokatív

Az alábbiakban közöljük a bíboros szentbeszédét.

Krisztusban Kedves Testvérek!

A mai evangéliumban Jézus tanítását olvastuk a házasságról. Ez a tanítás ma is provokatív. Ma is dörömböl szívünk ajtaján. Ma is rádöbbent minket arra, hogy az emberi lénynek Isten milyen nagyszerű hivatást adott.

A házasság felbonthatatlanságáról szóló jézusi beszéd az Újszövetségben több helyen is fennmaradt. Szent Pál apostolnak a Korintusiakhoz írt első levelében kifejezetten azt olvassuk, hogy nem ő parancsolja, hanem maga az Úr, vagyis Jézus Krisztus, hogy „A feleség ne hagyja el férjét, ha mégis elhagyná, maradjon férj nélkül vagy béküljön ki férjével. A férfi se bocsássa el feleségét” (1Kor 7,10–11). Ugyanezt röviden és egyértelműen olvassuk Lukács evangéliumában is (Lk 16,18). A mai evangélium ugyanennek a mondásnak kissé bővebb leírását tartalmazza. Ebben a változatban megtaláljuk a jézusi tanítás összefüggését is. A bevezető mondatok szerint Jézust a farizeusok provokálják: „próbára akarják tenni” (Mk 10,2). Ezért kérdezik tőle, hogy szabad-e a férjnek elbocsátania feleségét. A korabeli zsidóságban ugyanis szinte minden házasságot törvényesen fel lehetett bontani. A válást, pontosabban a válólevél kiállítását a férj részéről Mózes ötödik könyve szabályozza (MTör 24,1–4). Ott arról van szó, hogy a férj azért bocsátja el feleségét, mert valami taszítót fedez fel rajta. Tehát a provokáció arra irányulhatott, hogy Jézus tanítását szembeállíthassák a mózesi tanítással. Magából ebből a körülményből is érzékelhető, hogy

a tanítványok és az evangélista tudatában voltak annak, hogy Jézus felfogása a házasságról nem szokványos, hanem különösen is szigorú.

Ennek a szigorúságnak a nyomát megtaláljuk Máté evangéliumában is, ahol kifejezetten az áll, hogy a tanítványok is megütköznek Jézus tanításán, és azt mondják: „ha így áll a dolog férj és feleség között, nem érdemes megházasodni” (Mt 19,10). Tehát több szentírási tudósításból, többféle szempontból tudjuk azt, hogy Jézus nem követte korának egyik irányzatát sem ebben a kérdésben. Erre utal a fent idézett mondat is a Korintusiaknak írt első levélből, amely szerint a férfi ne bocsássa el feleségét (1Kor 7,11). Magyarán Jézus tanításának lényege, hogy a tízparancsolatból ismert „házasságot ne törj” parancsa nem teszi lehetővé a válást és új házasság kötését az előző házastárs életében. A válólevél egyébként Jézus korában a férjnek azt a nyilatkozatát tartalmazta, hogy korábbi felesége szabad, és bárki más házasságot köthet vele. Jézusnak tehát ebben más a tanítása, és ezt a jézusi mondásnak az Újszövetségben fennmaradt minden formájából megérthetjük.

Mivel indokolja Jézus ezt a kategorikus tilalmat? Magával a Teremtő szándékával. Hiszen a Teremtés könyvét idézi, mondván:

Isten a teremtés kezdetén férfit és nőt alkotott. A válólevél engedélyezését nem Istennek, hanem Mózesnek tulajdonítja.

Ezzel mintegy különbséget tesz az eredeti, tiszta isteni törvény és a törvényre rakódott későbbi engedmények vagy előírások között. Ebben a korban már többen különbséget tettek a tízparancsolat elsődleges törvénye és egy második, későbbi, alacsonyabb rendű törvény között, amelyet a választott nép az aranyborjú imádása után kapott. Az első évszázadok keresztény irodalmában döntő szerepet játszik a különbségtétel a Törvény és a törvény megismétlése között. Ez utóbbit Krisztus tanítványaira nézve nem tartották kötelezőnek. Vallották, hogy Jézus felszabadított a törvény igája alól. Ugyanakkor hangsúlyozták azt is, hogy az Úr által adott ószövetségi törvényt Jézus nem megszüntette, hanem beteljesítette. Vagyis a tízparancsolat mindenkit kötelez, mégpedig a krisztusi szeretet tökéletességének mértéke szerint.

Maga Jézus tehát nem Mózest állítja szembe Mózessel, hanem a teremtő Isten akaratát a későbbi emberi hagyománnyal.

De miért szól a „férfinak és nőnek teremtette őket” kijelentés (Ter 1,27) a házasság felbonthatatlansága mellett? A qumráni közösség irataiban, a híres holt-tengeri tekercsekben találjuk meg erre a választ. Az úgynevezett Damaszkuszi irat (4,20–21) a Teremtés könyvének ezt a versét azzal a szokással szemben idézi, hogy egyesek két felséget is vesznek életükben. Ez utóbbi szokást paráznaságnak nevezi. Ezt olvassuk benne: „Ezek a másodikban, a paráznaságban fogattak meg, minthogy két feleséget vettek életükben. A teremtés alapja azonban: »férfinak és nőnek teremtette őket«”. Amikor tehát Jézus levonja a tanulságot, hogy „amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza”, akkor a teremtő Isten szándékát állítja szembe a későbbi emberi engedményekkel. Azzal pedig, amit tanítványainak magyarázatként fűz ehhez, a házasság teljes felbonthatatlanságát mondja ki a teremtő Isten szándéka alapján. „Aki elküldi feleségét, és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene” (Mk 10,11). Tehát nem beszél az okáról, nem szól arról, hogy milyen esetben köthet mégis házasságot előző házastársa életében, hanem egyszerűen a válólevél kiadásának tilalmát hangoztatja. Ha a Márk-evangélium olvasott részéből ez a következtetés, akkor egyértelmű, hogy Szent Pál és a Lukács-evangélium is a lényegét ragadta meg Jézus tanításának.

Krisztus tanítása pedig nem pusztán emberi vélemény, hanem a teremtő Isten szava az emberiséghez. Arról tanúskodik, hogy a házasság és a család az értékeknek abba a világába tartozik, amelyek az ember örök hivatásával kapcsolatosak.

Hiszen a Teremtés könyve arról is beszél, hogy Isten a saját képére teremtette férfinak és nőnek az embert (Ter 1,27). Ezért olyan fontos minden családközösség szolgálata is. Hiszen segítik a házastársakat és a családokat, hogy megvalósítsák Isten akaratát, kibontakoztassák az ember méltóságát, amelyről a mai világban újra és újra, minden nehézség között is tanúságot kell tennünk.

A bérmálásban a megkeresztelt ember a Szentlélek különleges ajándékát kapja. Eltörölhetetlen pecsétet, erőforrást, amely az élet minden helyzetében segít minket. Segíti a gyerekeket a tanulásban és abban, hogy szeressék a szüleiket és a testvéreiket. Segít, hogy megtalálják a kapcsolatot Jézussal, aki szereti őket. De segíti a felnőtteket is a házasság és a család minden nehézségében. Erőt ad a hűséghez és a házastársi szeretethez, hiszen Ő az erősség lelke. Mellettünk áll életünk minden napján, csak rá kell figyelnünk a szavára, a sugallataira és követnünk kell a hívását.

Ehhez kérjük Isten segítségét az új bérmálkozók és mindannyiunk számára. Ámen.

Fotó: Wesniczky Zsófia

Magyar Kurír