Erdő Péter bíboros karácsonykor: Van lehetőségünk arra, hogy tökéletesedjünk

Karácsony azért örömünnep, mert belehelyezi az embert az isteni élet kapcsolatrendszerébe.

Erdő Péter bíboros karácsonyi homíliáját teljes terjedelmében közöljük.

Krisztusban Kedves Testvérek!

1. „Kezdetben volt az Ige és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.” János evangéliumának ezek a kezdőszavai mérhetetlen isteni mélységeket nyitnak meg. Isten Igéje, a nagybetűs Ige, vagy kevésbé ünnepélyesen mondva: „a Szó”, számunkra az emberi életből ismert. Gondolkodásunk az emberi tapasztalatból indul ki, hogy gyengesége ellenére is jelezze az isteni titkot, a megtestesülés misztériumát.

Az emberi szó az ember gondolkodásából fakad. Elképzelésünket, tervünket megfogalmazzuk magunknak, hogy aztán valóra válthassuk. Épületeket tervezünk, szerződéseket fogalmazunk, parancsokat és kéréseket mondunk ki, üdvözöljük egymást. Az eszme, a gondolat, a lelkünkben élő, sőt akár a kimondott szó még nem azonos az elvégzett cselekedettel. Szóval először van meg lelkünkben az eszme, a terv, a szó és csak azután válik látható cselekedetté, művé, alkotássá.

Ehhez hasonlóan, de sokkal magasabb rendű módon érthetjük az evangéliumnak ezeket a szavait. Kezdetben, vagyis a kezdet kezdetén, az idők kezdete előtt ott élt Istenben a terv, a szó, az eszme. Milyen hihetetlen nagyszabású isteni eszme az, akiről Szent Ágoston az evangéliumot magyarázva azt vallja, hogy

ez a Szó maga Jézus Krisztus, az Úr? Ebben a Szóban, ebben az Ideában, a második Isteni Személyben ott rejlik a világ csodálatos megalkotásának terve.

Hiszen a Teremtés könyvében mindenütt azt olvassuk „mondotta Isten, hogy legyen … és lett”. Lett az ég és a föld, vagyis a világmindenség, és lett az ember, és elkezdődött a történelem. Mindez a Fiú, az Ige által lett. Ahogyan Szent János mondja: „Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett”. Bár a teremtett világ a teljes Szentháromság alkotása, az Igének mégis különleges szerepe van a teremtésben. De Isten szeretetének terve, a roppant isteni elképzelés nem merül ki az anyagvilág megteremtésében, az Ige által lettek az angyalok is: minden látható és láthatatlan létező. Általa lett az ember is, és

általa zajlik az emberiség üdvösségének története egészen az idők végéig, amikor Isten majd Krisztusban, mint főben foglal össze mindent.

Tehát az Isten örök elgondolása és örök Igéje magában hordozza üdvösségünk tervét.

Ezért örömhír, ezért evangélium Krisztus születésének jó híre. Mert az Ige testté lett, a második Isteni Személy, a teremtés és megváltás isteni tervét hordozó Ige emberré lett. Isten szeretetének ez a megnyilvánulása szinte felfoghatatlan a számunkra. Nem csupán végtelenül hatalmas alkotó, irányító, tervező a mi Istenünk, hanem úgy szeret minket, hogy szolidaritást vállal velünk, hogy értünk emberré lesz.

2. Az Igéről azt állítja az evangélium, hogy benne élet volt és ez az élet volt az emberek világossága. Nem minden teremtmény tartozik az élők közé. Bár az élet is a Teremtő gazdagságából fakadó ajándék. Az az élet azonban, amelyről itt szó esik, az emberek létének és hivatásának teljessége: világosság és örök élet az emberek számára. Ez a felismerés a kulcsa a megtestesülés titkának.

Azért lett Isten emberré, hogy életünk legyen és bőségben legyen, hogy utat nyisson számunkra az örök boldogság, az üdvösség felé.

Elénk jön tehát Isten, mint a tékozló fiú példabeszédében az édesapa a hazatérőben levő kisebbik fia elé, hogy azután magához öleljen és a saját házába, a saját örök életének teljességébe emeljen minket.

A karácsony ünnepe tehát egyszerre az Isten végtelen nagyságának megnyilatkozása, az egész világmindenséget és világtörténelmet magában foglaló tervének felvillanása, és ugyanakkor a saját gyengeségünk és a saját méltóságunk kinyilatkoztatása is.

Hiszen különös lények lehetünk mi, emberek, ha Isten magára veszi természetünket, hogy a saját életének gazdagságába hívjon minket. Istentől kell megtanulnunk azt is, hogy ki az ember. Jézus személye nyilatkoztatja ki számunkra az ember igazi mivoltát és hivatását. Ezért igazán örömünnep a karácsony, mert belehelyezi az embert az isteni élet kapcsolatrendszerébe. Rádöbbent minket minden egyes ember és az egész emberiség életének értelmére és értékére.

Ha Isten a megtestesülést vállalta értünk, akkor méltó, hogy egymást is ne csak ímmel-ámmal, ne csak ha a hangulatunk úgy hozza, hanem hősiesen szeressük.

Irányuljon áldozatkész szeretetünk a gyerekek felé. Fogadjuk örömmel a végtelen értékű emberi életet. Végtelen értékű? – nem túl nagy szó ez egy ember életére? A karácsony fényében azt kell mondanunk, hogy nem, hiszen minden egyes ember az örök életre hivatott, amelynek időben sincsen vége, az örök életre, amely részesedés az isteni élet gazdagságából és kinek-kinek a számára a boldogság teljessége. Ezért

nem lehet az emberi személy sohasem puszta eszköz, puszta termelőerő vagy alapanyag, hanem mindig cél, de célja nem önkényes, nem saját vélekedésünktől vagy hangulatunktól függ. Kiteljesedésünket az isteni terv határozta meg, az Isteni Igében rejlő élet jelenti a világosságot az emberek számára.

Ha elfordulunk ettől a világosságtól, ha nem fogadjuk be azt, akkor nem tudjuk életünk célját beteljesíteni, életünk értelmét és igazi boldogságát elérni.

3. Ha ebben bízunk, akkor megtanuljuk komolyan venni egymást és önmagunkat, akkor meghalljuk Nagy Szent Leó pápa karácsonyi felhívását: „Ismerd fel, keresztény ember, méltóságodat”. Van lehetőségünk arra, hogy tökéletesedjünk, mert ez az emberi igyekezet sem pusztán „lelki kozmetika”, hanem örök értelme van: harmóniába kerülhetünk egymással és az egész teremtett világgal, így állhat helyre békességünk a Teremtő akaratával, így költözhet összhang és szeretet a közvetlen környezetünkbe is, így állhat helyre a béke a népek között is. Ha így állunk meg a karácsonyfa alatt, akkor érthetjük meg az angyalok énekének jelentését: „Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek!”. Ámen.

Forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Fotó: Mudrák Attila

Magyar Kurír