Erdő Péter bíboros a karizmák ünnepén: Lehetőség van itt a párbeszédre és a hídépítésre

A családi programokkal is tarkított esemény mottója Ferenc pápa magyarországi látogatásához kapcsolódott: „Krisztus a jövőnk”. Ez állt a kerekasztal-beszélgetések középpontjában is.

Erdő Péter bíboros – Kunszabó Zoltán diakónus kérdéseire válaszolva – felidézte: amikor a Szentatya 2021 őszén Budapesten járt, megérezte, hogy a magyarok szeretik. Nem csoda, hogy elhatározta, az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus után visszatér Magyarországra egy lelkipásztori látogatásra, ami nekünk szól, és ezen az elhatározásán nem változtatott. „Hiába tört ki közben a háború, hiába sulykolta a világsajtó, hogy az egyházfő látogatásának valódi célja egy esetleges politikai tárgyalás, mindez nem bizonyult igaznak” – szögezte le a bíboros, és megjegyezte: Ferenc pápa hat beszédet mondott el Budapesten, és mindegyikből az érződött, hogy hozzánk szól, a mi lelkipásztori gondjainkra, helyzetünkre figyel, szem előtt tartotta a magyar történelem sajátosságait. „Megkaptuk tőle azt a biztatást, amire szükségünk van, és ezt köszönjük neki.”

Erdő Péter bíboros kitért arra is, hogy Ferenc pápa főleg a kisebb nemzeteket szereti meglátogatni. Mongóliába is el akar menni. Ugyan az egy nagy ország, de kevés a keresztény.

Magyarország is a periférián van, abban az értelemben, hogy „a történelmünk azt mutatja, mindig határvidék voltunk, Kelet és Nyugat, de akár Észak és Dél között is. Ez nagyon sok szenvedéssel, de nagyon sok tanúsággal, lehetőséggel is járt. Ezeket a pozitív ismereteket a Vatikánban is el kezdték értékelni, lehetőség van itt a párbeszédre és a hídépítésre”. A főpásztor szerint ez abban nyilvánult meg például, hogy a Vatikán jóvá hagyta a pápalátogatás logóját, amelyen egy híd szerepel. „Ha képesek vagyunk hidat építeni, akkor össze tudjuk kötni a közösségeket.”

A bíboros kiemelte: Ferenc pápa a Rózsák terén az elesettek támogatásáról és a menekültek befogadásáról beszélt. Ennek azért volt nagy jelentősége, mert a világ közvéleményében az a hamis kép él a magyarokról, hogy nem becsülik a másságot. Ehhez képest a kijevi évkönyvekben az szerepel a honfoglaló magyarokról, hogy hetekig vonultak állataikkal: két hétig mentek a fehér magyarok, utána két hétig a feketék. Vagyis Kijevből is látszott, hogy még a színükben sem voltak egyformák. A Kárpát-medencében is találtak más népeket a honfoglalók, a török uralom után pedig újra be kellett telepíteni az országot.

Vagyis nemhogy nem becsüljük a másságot, „mindannyian mások vagyunk”, hiszen a mai Magyarországon élők fele a török idők után betelepültek leszármazottja, és „kulturális csoda, hogy mindannyian magyarok lettünk” – fogalmazott a bíboros.

Erdő Péter a II. János Pál pápa látogatását is felidézte. Megjegyezte, hogy az 1991-es év sok szempontból euforikus, várakozásokkal teli év volt, a kommunizmus kötöttségei már megszűntek, a gazdasági bajok jelei pedig ugyan mutatkoztak már, a társadalom még nem realizálta azokat. „Ehhez képest most sok nehézség után, sok mindenbe bele is keseredve vártuk Ferenc pápát.”

Biztatásra, reményre volt szükségünk, hogy a saját legjobb kezdeményezéseinkben meglássuk az értéket, és továbbvigyük azokat. „Ezt a biztatást pedig megkaptuk” – jelentette ki a bíboros, majd kiemelte annak a jelentőségét, hogy Ferenc pápa Budapesten többször hivatkozott Szent Istvánra, a bazilikában a Szent Jobb előtt imádkozott, a Kossuth téri záró szentmisén pedig ismét felajánlotta Magyarországot Szűz Máriának, mint ahogy tavaly Ukrajnát és Oroszországot is. A Szentatya ezzel jelezte, hogy szükségünk van a Szűzanya közbenjárására.

Erdő Péter bíboros leszögezte továbbá, hogy a fontos közösen imádkozni a békéért, mert annak van igazi ereje.

A pünkösdi történetben is az együtt imádkozókra szállt le a Szentlélek.”

A beszélgetés után Erdő Péter bíboros a főegyházmegye papjaival együtt mutatott be szentmisét, majd megköszönte Blanckenstein Miklós pasztorális helynök évtizedekig tartó munkáját, külön kiemelve a karizmák ünnepének szervezését. Miklós atya utódja Balogh Attila, az esztergomi szeminárium rektora lett.

*

Erdő Péter bíboros homíliáját teljes terjedelmében közöljük.

Krisztusban Kedves Testvérek!

1. „Asszony, íme a te fiad!” – halljuk Jézus szavait édesanyához és a tanítványhoz, aki egészen a keresztig elkísérte őt. Ez a rövid mondat elárulja Jézus gyermeki szeretetét a Szűzanya iránt. Amikor Máriát a szeretett tanítvány édesanyjának nyilvánítja, egészen új módon avat be a megváltás művébe, amely ebben a pillanatban éri el tetőpontját. Jézus ezzel megalapozza Mária lelki anyaságát.

„Így maga a Boldogságos Szűz is a hit zarándokútját járta, Fiával való egybetartozását hűségesen vállalta egészen a keresztig, mely alatt az isteni terv szerint ott állt (vö. Jn 19,25), meggyötört szíve eggyé forrt a szenvedésben Egyszülöttjével, akinek áldozatához anyai lélekkel csatlakozott, szeretetből beleegyezve a tőle született áldozati Bárány föláldozásába; végül maga Jézus Krisztus a kereszten haldokolva anyául adta őt a tanítványnak” – olvassuk a II. Vatikáni Zsinat rendelkezésében, amely az Egyházról szól.

2. A szeretett tanítvány az összes keresztényt képviseli. Mindnyájan Szűz Mária gyermekei vagyunk. Ha ezzel az érzülettel fordulunk Máriához, ő is befogad bennünket, akárcsak János apostol Szűz Máriát Krisztus kereszthalála után. Mária pedig bevezet minket belső életének gazdagságába, az ő emberi és keresztényi valóságába.

A lelkiélet mesterei abban az evangéliumi mondásban, hogy János házába fogadta Szűz Máriát, felszólítást látnak. Mi is foglaljuk bele Szűz Mária személyét egész életünkbe! Mária biztosan kéri, hogy hívjuk őt segítségül, forduljunk hozzá bizalommal, forduljunk anyai jóságához, kérjük, hogy mutassa meg: valóban ő ami édesanyánk. „Mutasd, hogy anyánk vagy, hallja meg imánkat, ki értünk fiaddá születni nem átallt” – énekli az Egyház.

3. Pünkösdhétfőn az Egyház Szűz Máriát mint az Egyház Anyját ünnepli. Nagy szükségünk van anyai pártfogására a mai időkben, amikor sokan elbizonytalanodnak hitükben, vagy éppen azt kérdezik maguktól, hogy mi is a kereszténység.

Szűz Mária nem egy filozófiai rendszer megalkotója, nem egy emberi ideológia édesanyja, hanem Jézus Krisztusé, aki valóságos Isten és valóságos ember. Valóságos történelmi személy, akinek életét és tanítását, halálát és feltámadását megismerhetjük az Újszövetség könyveiből, az Egyház hagyományából és hitéből. De hírt adnak róla olyan források is, amelyek nem keresztény szerzőktől származnak. Tehát nem kell minden nemzedéknek új kereszténységet kitalálnia, hanem újra és újra vissza kell találunk magához Krisztushoz, mert az Egyház Jézus Krisztus tanítványainak közössége. Amikor Jézus a kereszten édesanyjára bízza Jánost, a szeretett tanítványt, ezzel rábízza az egész Egyházat is.

Kérjük az Egyház Anyjának, Máriának közbenjárást, hogy korunkban is hűségesek maradjunk fiához, Jézus Krisztushoz! Ámen.

Forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye/Zsuffa Tünde

Fotó: Csapó Viktória

Magyar Kurír