Erdő Péter bíboros Krakkóban: A népünknek szüksége van arra, hogy meg tudjon bocsátani

Az eseményre a Magyar Kurír  és az Új Ember katolikus hetilap kiadója, valamint a Via Sacra Zarándok Utazási Iroda hirdetett háromnapos zarándoklatot Lengyelországba.

Zbigniew Bielas, az Isteni Irgalmasság-kegyhely igazgatója köszöntötte az egybegyűlt zarándokokat, híveket. Kiemelte, hogy a Szentek Közössége magyar kápolna volt az első nemzetiségi kápolna az Isteni Irgalmasság-bazilikában, ami kiváló bizonyossága a lengyel–magyar barátságnak, illetve a közös hitbéli örökségnek, amelynek jeles képviselői Szent Kinga és Szent Hedvig. Az igazgató kitért arra is, hogy a lengyel egyház a barátság érzését akarta kifejezni azzal, hogy ebben a kápolnában, az oltárasztal előtt kialakított ereklyetartóban helyezték el Szent István király ereklyéjét, amelyet a két ország egységének jeléül hozott Nagy Lajos király Lengyelországba, és ezt adta át húsz évvel ezelőtt Franciszek Macharski bíboros, Krakkó akkori érseke Erdő Péter bíborosnak.

Zbigniew Bielas köszöntőbeszéde végén kifejezte háláját a lengyel és a magyar nép közötti barátságért, a közös történelemért, valamint a boldogokért és szentekért, akiket a kápolna mozaikdíszítésein ábrázolnak.

Erdő Péter bíboros is kitért homíliájában a mozaikokra, melyeket Puskás László atya készített. A tavaly novemberben elhunyt görögkatolikus pap, festőművész nem csupán a magyar szenteket és boldogokat örökítette meg, hanem azokat is, akiknek boldoggá avatása – húsz évvel ezelőtt, a kápolna megáldásakor – már folyamatban volt, így Salkaházi Sára és Meszlényi Zoltán püspök is látható a mozaikon. A főpásztor megjegyezte: „De azok is szerepelnek a képek sorában, akik a környező népek szentjei közül kapcsolatban voltak hazánkkal és népünkkel. A hiteles életszentség ugyanis összeköti a népeket és kegyelmi közösségben járja át az emberiség egész családját.”

A bíboros kiemelte, hogy a Szentek Közössége kápolnában idén térségünk és a világ békéjéért kell könyörögni. „Csakhogy a béke a próféta szavai szerint és Szent Ágoston klasszikus megfogalmazásában is az igazságosság műve. De a történelem szörnyűségei után lehet-e, és hogyan lehet emberi erővel igazságot tenni? Akkor hát a történelem a keserűség és a bosszú végtelen láncolata kell hogy legyen? Sosem lehetséges az igazi béke?” – tette fel a kérdést a főpásztor, aki szerint erre adja meg a választ az isteni irgalmasság titka.

Erdő Péter leszögezte: népünknek is szüksége van arra, hogy meg tudjon bocsátani, és szükségünk van arra, hogy mások bocsánatát is tudjuk kérni és elfogadni.

Ehhez pedig az irgalmas isteni szeretet adja az erőt, amely nem megszünteti az igazságosságot, hanem kiegészíti és beteljesíti.

Erdő Péter bíboros homíliáját teljes terjedelemben közöljük.

„Krisztusban Kedves Testvérek!

A mai napon Magyarok Nagyasszonyát ünnepeljük az Isteni Irgalmasság bazilikájában. Ezért gondolkodjunk el arról, mit is jelent nekünk, magyaroknak, hogy Szűz Mária népünk édesanyja, hogy pártfogó segítsége kísér minket azon az úton, amelyet az isteni irgalmasság jelöl ki a népek és az emberiség számára.

A Boldogságos Szűz Máriát a művészet és az irodalom évszázadok óta hazánk pártfogójának nevezi. A hívő emberek úgy könyörögnek hozzá mint hazánk védasszonyához.

Pázmány Péter imádságoskönyvében a Szűzanyához fordulva kéri, hogy szabadítsa meg és vezesse az igaz hitre a rábízott magyarokat.

A 18. században pedig elterjed a Boldogasszony Anyánk, régi nagy Pátrónánk kezdetű ének, amely szinte a nemzeti himnusz szerepét töltötte be. A török alóli felszabadulást pedig, különösen Buda visszafoglalását (1686) és a zentai csatában aratott győzelmet, egyértelműen a Boldogságos Szűz Mária közbenjárásának tulajdonították. Ezért I. Lipót császár és király hazánkat 1693-ban ismét felajánlotta Szűz Máriának, követve ezzel Szent István példáját. Így jutunk el ahhoz a bensőséges kapcsolathoz, amely a Magyarok Nagyasszonyának és a bűn nélkül fogantatott Szűzanyának a tisztelete között fennáll.

Az angyali üdvözletben a lényegét hallhatjuk Szűz Mária szerepének: az Úr van vele és teljes a kegyelemmel. Isten kiválasztotta őt, kivette az áteredő bűn súlya alól azért, hogy nagy tervet valósítson meg vele, az Üdvözítő édesanyjává tegye.

Akivel az Úr van, az telve van kegyelemmel. A boldogság, az ember hivatása és célja Isten közelségétől valósul meg.

Ebben a bizalomban gondoljuk át ma újra, mit is jelent nekünk, hogy Mária népe vagyunk. Eszünkbe juthat nagyon sok történelmi adat. A régi magyar zászlók, közepükön a Boldogasszonnyal, vagy akár a Pázmány Egyetem hajdani címere és pecsétje is. És nem kell szégyellni azt, hogy számszerűen is, meg köztudatunkban mennyiségileg is a katolikus kultúra Magyarországon ma is jellemző. Nem tudunk egészséges nemzet lenni sem anélkül, hogy a saját vallási és kulturális azonosságunkat el ne fogadnánk. Ez ma azt jelenti, hogy népünk jelentős része katolikusnak van keresztelve. Ma sem kell szégyellnünk azt, hogy akár a népszámláskor is megvalljuk katolikus hitünket. Ez az örökség pedig egyszerre jelent bizalmat a Gondviselésben és a jövőben, nemzeti sajátosságaink értékelését és elfogadását, de jelenti azt is, hogy megnyitjuk a szívünket minden más nép felé. Mindez olyan tény, amit el kell ismernünk, amivel lélekben harmóniába kell jutnunk ahhoz, hogy önmagunk lehessünk. Ezután pedig tovább kell lépnünk.

Mindezt el kell mélyítenünk, hiszen nem pusztán kulturális tény a mi katolicizmusunk, hanem személyes, életre szóló, vallási meggyőződés.

Ahhoz, hogy a hitünket életre váltsuk, lehetőségeket és feladatokat kapunk Istentől. Húsz évvel ezelőtt, itt Krakkóban az Isteni Irgalmasság bazilikájában Macharski bíboros úrral és a magyar püspökökkel együtt áldhattuk meg ezt a szép magyar kápolnát. Szeretettel emlékszem vissza Puskás László atyára, aki a mozaikokat készítette. Nem csupán a magyar szenteket és boldogokat örökítette meg, hanem azokat is, akiknek boldoggá avatása már folyamatban volt, így Salkaházi Sárát vagy Meszlényi Zoltán püspököt is. De azok is szerepelnek a képek sorában, akik a környező népek szentjei közül kapcsolatban voltak hazánkkal és népünkkel.

A hiteles életszentség ugyanis összeköti a népeket, és kegyelmi közösségben járja át az emberiség egész családját. Mi másért könyöröghetnénk az idén ebben a kápolnában, mint térségünk és a világ békéjéért.

Csakhogy a béke a próféta szavai szerint és Szent Ágoston klasszikus megfogalmazásában is az igazságosság műve. De a történelem szörnyűségei után lehet-e, és hogyan lehet emberi erővel igazságot tenni? Akkor hát a történelem a keserűség és a bosszú végtelen láncolata kell hogy legyen? Sosem lehetséges az igazi béke?

Erre adja meg a választ az isteni irgalmasság titka. Mélységesen megértette Szent II. János Pál pápa, hogy

az igazi megbékélés Isten és ember közt, de az emberek és a népek között is csak az irgalmasság alapján és annak erejében lehetséges.

A bűnök bocsánatát a Miatyánkban az adósságok elengedésének nevezi az Üdvözítő. Ilyen az isteni irgalom, képes arra, hogy elengedje Istennel szembeni minden adósságunkat, képes arra, hogy hálából arra kötelezzen minket, bocsássunk meg egymásnak, segítsünk és ajándékozzunk egymásnak nagylelkű szeretettel.

Lehet-e szebb alkalom, mint az idei zarándoklat, amikor Magyarok Nagyasszonyát tiszteljük az Isteni Irgalmasság bazilikájában?

Népünknek is szüksége van arra, hogy meg tudjon bocsátani. És szükségünk van arra, hogy mások bocsánatát is tudjuk kérni és elfogadni.

Ehhez pedig az erőt az irgalmas isteni szeretet adja, amely nem megszünteti az igazságosságot, hanem kiegészíti és beteljesíti. Az Ószövetségben az igazságosság és az irgalom (a cedaka és a heszed) egyaránt Isten tulajdonságai. Márpedig benne nem lehetséges semmiféle hiányosság vagy ellentmondás. Mondjunk köszönetet az isteni gondviselésnek népünk életéért, szentjeinkért, mondjunk köszönetet ezért a kápolnáért is, amely a találkozás helye a népek közt, de a bűnös ember és az Isten irgalmas szeretete között is. Köszönet illeti azokat, akik ennek a kápolnának a létrejöttéhez annak idején hozzájárultak. Köszönet azoknak, akik az isteni irgalmasság kultuszát hazánkban terjesztették és képviselik, köztük különösen is Katona István püspök úrnak, akire innen is szeretettel gondolunk.

Magyarok Nagyasszonya, könyörögj érettünk! Minden magyar szentek és boldogok, könyörögjetek érettünk! Szent Fausztina nővér, könyörögj érettünk! Ámen.”

*

A szentmise végén Stanisław Dziwisz bíboros, nyugalmazott krakkói érsek, Szent II. János Pál pápa egykori személyi titkára is köszöntötte az egybegyűlteket, és felidézte, hogy a lengyel pápa különösen szerette a magyar népet.  Dziwisz bíboros utalt a két nemzet közötti szoros kapcsolatra, valamint azokra a magyar szentekre, akik egyesítenek bennünket. Az 1956-os forradalom emléknapjához közeledve felidézte:

Bár kevesen emlékeznek már rá, de a krakkói egyetemisták abban a nehéz időszakban vért küldtek a magyar forradalmárok számára. Ezért biztos vagyok benne, hogy sok magyar ember ereiben csörgedezik egy-egy csepp lengyel vér.”

Szerző: Zsuffa Tünde

Fotó: Lambert Attila

Videó: Kardinális/Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Magyar Kurír