Erdő Péter bíboros mindenszentek ünnepén: Három kívánságot terjesztünk ma Isten és a szentek elé

Megteltek a padsorok a felújítás alatt álló bazilikában mindenszentek főünnepén. Az ünnepi liturgián az asszisztenciát az esztergomi Érseki Papnevelő Intézet növendékei szolgáltatták. Erdő Péter bíboros homíliájában arról beszélt, hogy ezen a napon mely három kívánságot terjesszük Isten és a szentek elé. A főpásztor szerint az első nagy kívánságunk, hogy eljussunk a szentek közösségébe. Reményét fejezte ki, hogy találkozunk majd a Szűzanyával, az apostolokkal, a többi ismert szenttel és a saját szeretteinkkel is. A második kívánság, hogy meglássuk Isten arcát az ő életének boldogító közösségében. A harmadik pedig az, hogy a szentek már itt a földön segítsenek nehéz helyzeteinkben, főleg akkor, amikor a jóra törekszünk, mikor keressük a tisztesség útját. A bíboros megjegyezte, amikor a keresztelésben nevet kapunk, maga az Egyház ad védőszentet mellénk. Sokszor meg is érezzük, hogy egy-egy szenthez fohászkodva hirtelen megoldást találunk, eligazítást kapunk, vagy egy külső gondunk hirtelen elhárul.

A főpásztor kiemelte: a szentek közössége, amit a hiszekegyben is megvallunk, azt is jelenti, hogy a szentek tudnak segíteni nekünk, figyelemmel kísérik életünket.

A szentmise végén Erdő Péter bíboros elvégezte a lucernárium szertartását: lekapcsolták a fényeket bazilikában, csak a pislákoló gyertyák világítottak, így emlékeztek a hívek elhunyt hozzátartozóikra, valamint kérték a szenvedő lelkek számára Isten irgalmát. A főpásztor a meggyújtott a húsvéti gyertya előtt – melynek lángja a feltámadt Krisztust jelképezi – imádkozott, hogy a földi életben az ő fényét követve jussunk el az örökkévalóságba.

Könyörgő imádsággal és a feltámadásba vetett hit megvallásával zárult mindenszentek ünnepe.

*

Erdő Péter bíboros homíliáját teljes terjedelmében közöljük:

Krisztusban kedves testvérek!

1. Mindenszentek ünnepén az Egyház azokat ünnepli, akik már eljutottak az üdvösségre. Ők már, akár szentté avatták őket, akár nem, részesülnek a liturgikus tiszteletben, eljutottak az Istennel való teljes közösségre, az örök boldogságra. Ezért hát a mi ünneplésünk nem sokat adhat hozzá teljes boldogságukhoz, nekünk azonban különleges ajándékot és segítséget jelent. Három nagy kívánságunkat terjesztjük ma Isten és a szentek elé.

2. Az első kívánság: Hosszú évtizedekkel ezelőtt egyszer összejött a családunk Békásmegyeren a Duna-parton. Nagyszülők, szülők, testvérek, többüknek már a házastársa is. Akkor valaki megszólalt közülünk: „Ez le kell fényképezni, ki tudja, mikor leszünk megint így együtt”. Éreztük, reméltük, hogy talán majd az örök boldogságban megint így együtt lehetünk. Igen! Az ember társas lény. Jézus is úgy beszél a mennyországról, mint egy nagy lakomáról, ahol sokan vannak a vendégek (Mt 22,2–10). Az utolsó ítéletet is úgy írja le – hasonlóan a Biblián kívüli korabeli irodalomhoz –, hogy az Emberfia majd a szentekkel együtt jön el ítélni a világot. Tanítványainak kifejezetten elmondja, hogy majd vele együtt ítélkeznek Izrael tizenkét törzse fölött (Mt 19,28; vö. Jud 14–15., Hénoch könyve 1,9; 4, Ezd. 13,3–32). Egyszóval a megdicsőült szentek közösséget alkotnak Krisztus körül a mennyei Atya házában.

Az első nagy kívánságunk tehát, hogy mi is eljussunk a szentek közösségébe. Reméljük, hogy találkozunk majd a Szűzanyával, az apostolokkal, a többi ismert szenttel és a saját szeretteinkkel is.

3. A másik nagy vágyakozásunk az Istennel való bensőséges közösség, Isten boldogító színelátása. Ki mutatja meg nekünk a boldogságot – kérdezi a 4. zsoltár. Válaszol is rá: „Ragyogtasd fel arcod fényességet fölöttünk, Uram!” Szent Pál apostol is úgy beszél az üdvösségről, hogy most még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre (1Kor 13,12).

Ez az a boldogság, amelyet részletesen leírni földi fogalmainkkal nem tudunk, de amelyre teremtett mivoltunknál fogva vágyva vágyunk.

Szent Péter azt mondja Jézusnak a színeváltozás csodája közben: „Uram, jó nekünk itt lennünk” (Mt 17,4). Mindjárt fel is ajánlja, hogy három sátrat készít, mert végleg szeretne ott maradni. A mi lelkünkben is él ez a vágy, még akkor is, ha nem tudjuk pontosan megfogalmazni, hogy hogyan is képzeljük el az üdvösséget.

4. A harmadik nagy kívánságunk, hogy a szentek már itt a földön segítsenek nehéz helyzeteinkben, főleg akkor, amikor a jóra törekszünk, amikor keressük a tisztesség útját. Azt hiszem, sokan átéltek olyan helyzeteket, amikor felsóhajtottak, elhunyt szüleikre vagy gyóntatóikra gondoltak és azt kérdezték: „Te most mit csinálnál, hogyan oldanád meg ezt a nehézséget?” Amikor a keresztelésben nevet kapunk, maga az Egyház ad védőszentet mellénk. Kérjük pártfogását, segítségét. Sokszor meg is érezzük, hogy egy-egy szenthez fohászkodva hirtelen megoldást találunk, eligazítást kapunk, vagy egy külső gondunk hirtelen elhárul.

A szentek közössége, amit a hiszekegyben is megvallunk, azt is jelenti, hogy a szentek tudnak segíteni nekünk, figyelemmel kísérik életünket.

5. Három nagy kívánságunk tehát a mai napon: hogy eljussunk szeretteinkkel együtt a szentek társaságába; hogy meglássuk Isten arcát az ő életének boldogító közösségében; és hogy

rendszeresen kérjük és meg is tapasztaljuk védőszentünknek és Isten többi szentjeinek segítő közbenjárását földi életünk gondjaiban.

Ezzel az imádságos lelkülettel adjuk meg Istennek már most az imádást, embertársainknak pedig a segítő szeretetet. Ehhez kérjük Isten kegyelmét és az előttünk járó üdvözült szentek közbenjárását! Ámen!

*

Fábry Kornél esztergom-budapesti segédpüspök gondolatai mindenszentek ünnepére:

Szerző: Zsuffa Tünde/Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Fotó: Mudrák Attila

Magyar Kurír